Borongós, ugyanakkor kellemes reggelben volt részünk 2021 szeptember 25-én szombaton. Mindannyian a brassói nagyállomás előtt gyülekeztünk, számszerint 14-en. Kissé kellemetlenül fogadott a hír, hogy a továbbutazáshoz szükséges autóbuszunk nem közlekedik. Szerencsénkre nagyon gyorsan megoldódott a helyzet és találtunk egy mikrobuszt, amely csak minket szállított ki a Felső tömösi vasútállomásig.
A különleges charter szolgáltatás után ismét összegyűltünk a fent említett vasútállomás előtt és üdvözöltem az egybegyűlteket (700 m / 8,30 h). Az ősz eleji vándortúránk elindult tehát a piros háromszög jelzésen. Erdőkitermelő utat követtünk, majd annak végeztével egy komoly kaptató után elértük a Lovak nyergét (1040 m / 9,20 h). Meglepően hamar értük el a hegység gerincét, természetesen az elég gyors menetelésünknek köszönhetően. Még a nyereg előtt egy erdőírtás alkalmával kialakult tisztáson, szép kilátás nyílt a Nagykőhavasra és a Báj-havas északi részére. Amíg csodáltuk a tájat, a távolból szarvasbőgést hallgattunk.
A Lovak nyergéből gyorsan le is ereszkedünk a völgybe, majd egy nagyon kényelmes úton menetelünk a Rozsnyói-szoros irányába. Útközben a Nap által sütött és az egyre közeledő sziklafalakban gyönyörködtünk. A szorosban rövid időre megálltunk, fejünket az ég felé tartva nézegettük a fölénk tornyosuló magas sziklákat (800 m / 10,30 h). Reggeliben meg is kezdődött a forgalom, néhány sziklamászó csapat készen állt valamelyik útvonal leküzdésére.
A szorosból tovább aszfaltos úton gyalogoltunk Rozsnyó irányába. Ez az út néhány éve egyszerűen makadám jellegű volt, most a gomba módra szaporodó hétvégi házak és panziók miatt leaszfaltozták. Igyekeztünk is minél gyorsabban végigmenni ezen a szakaszon, hiszen az autós forgalom is megnőtt, ami kissé zavart bennünket. Cheișoara felé változtatjuk irányunkat még mindig a vadonatúj, ultramodern házak között. Gyors menetelésünk közben érdemes visszatekintenünk, hiszen csodálatosan kirajzolódott a porhóval megszórt Bucsecs-hegység északi része, illetve a Királykő gerince. Néhány fotót sikerült készíteni a napsütéses időben.
Végre elérjük az aszfaltút végét és elhagytuk a házakat. Ismét az egyre vadabb természetben gyalogolhatunk. Kinéztünk egy napos oldalt, ideje volt elővenni elemózsiánkat (820 m / 11,10 – 11,40 h). Kivágott fákra telepedtünk le enni és pihenni. Evés után folytattuk utunkat a Szaravasok tisztásán keresztül, immár kék sáv jelzésen. Balra kanyarodunk az Ördög szurdok felé, amely egyben útvonalunk legnehezebb részének bizonyult. Az erdőkitermelő út véget ért, majd egy keskeny ösvényen gyalogoltunk bele egyenesen a patakmederbe. Az egyre összeszűkült völgy mindkét oldala nagyon meredek volt, tehát nem volt más választás mint a köves mederben gyalogolni. A víz állása nagyon alacsony ebben az időszakban, így nem áztunk el. Nagyjából egy óra szükségeltetett amíg végigjártuk a szorost, kőről-kőre lépkedve és egyensúlyozva. Mire kiértünk, a bokánk rendesen bemelegedett, ezt különösképpen éreztük is.
A szorost elhagyva, a Farkasok-sípálya alját keresztezve érkeztünk be Brassó Pojanára (1000 m / 13,10 h). Röviden megpihentünk egy farönkön, majd végiggyalogoltunk a népszerű településen. Egyre több embert csalogatott ki a gyönyörű napsütés, sokan sétálgattak a járdákon, illetve pihentek a padokon. Mi végigszáguldottunk a településen és a Stechil-tisztás felé vettük az irányt. Megtöltöttük palackjainkat finom forrásvízzel és elindultunk egy kényelmes ösvényen, kék háromszög jelzésen. Eleinte egy kaptatót hagytunk magunk mögött, majd a Vizes völgybe ereszkedtünk be. A Rókapad előtt belementünk a kék sáv jelzésbe (Kék út), amely a Cenk nyeregig kalauzolt. A magas fenyőfákkal körbevett Stechil-tisztás padján megpihentünk, falatoztunk és csoportképet készítettünk (1010 m / 15,20 h).
A Cenk nyeregig könnyű dolgunk volt, hiszen nagyon kényelmes ösvényt követtünk. A nyeregből az utolsó emelkedő következett a Cenk csúcsára. Ezen a szakaszon egyre jobban nőnek a cserjék, hamarosan erdőben túrázhatunk a még egykori tisztás helyén. A csúcson rengeteg ember volt, többségük felvonóval érkezett kimondottan városi ruhában (960 m / 16,15 h). Sokat nem időztünk, készítettünk képeket a lábunknál elterülő városról és a szerpentines úton ereszkedtünk be Brassóba. Beérve a városba nem ültönk buszra, hanem szintén gyalogosan mentünk ki az állomásra, ahol autóink vártak (550 m / 17,30 h).
Vándortúránkat befejeztük tehát 33 kilométer gyaloglás után, gyönyörű tájakon, csodálatos társaságban. Köszönöm szépen, hogy együtt lehettünk ezen a napon és külön örvendek a régi túratársaimnak akik megtiszteltek jelenlétükkel.
Fotók itt
