Vargyas völgyétől Tusnádfürdőig, máj 27

Összesen 7-en – de nem mint a gonoszok – gyülekeztünk kora hajnalban a sepsiszentgyörgyi Sugás Áruház előtt, ahonnan a MorningStar Tour mikrobuszával jutottunk el kényelmesen a Vargyas-szoros látogatóközpontig. 2023 május 27-én reggel a Hidegaszó-patak völgyében kezdtük a túrázást energikus lépésekkel (620 m / 5,35 h / 0 km). Kellemes időjárásban volt részünk, habár fel voltunk készülve az esőre is, ez jóformán a nap végén következett be, csekély mennyiségben. Kényelmes erdei utat követtünk, majd jobbra fordultunk és egy erdei ösvényre váltottunk. Huzamosabb kaptatót kellett legyűrnünk, útközben szalamandrákat fényképeztünk. Felérve a gerincre gyönyörűen látszottak a lejárandó útvonalunk hegycsúcsai: a Kakukk-hegy, a Mitács és a Nagy Piliske (920 m / 6,25 h / 3 km). Nagyon távol álltak tőlünk, így sokat nem habozhattunk. Igaz, friss erőben voltunk, ezért különösebb pihenőre nem volt szükség, csak épp kifújtuk magunkat az emelkedő után.

A tisztásról megkezdtük az ereszkedést a Kormos völgye felé. Sáros útszakasz következett, eleinte meredekebb, majd egy enyhe ereszkedővel folytattuk. Meglepően sok medvenyomot és ürüléket véltünk felfedezni, ennek a magyarázata az volt, hogy épp egy medvemegfigyelő épület mellett haladtunk el. Tovább folytattuk utunkat és hamarosan megérkeztünk a Kormos völgyébe (600 m / 7,20 h / 7 km). Egy karbantartott makadám útszakaszt kellett továbbá követnünk, ugyanakkor egy rövid aszfaltos utat is közel 9 km-en keresztül, immár a Kovácsok patakában. Szép, csendes vidéken haladtunk át, gyönyörű szép lakóházakkal tűzdelve. Egy ilyen házikó udvarán megreggeliztünk az eresz alatt található asztalon és padon. Energiafeltöltés után gyorsabb iramban követtük a piros kereszt jelzést, ugyanakkor a Mária-út e szakaszát. Végre elhagyjuk a Kovácsok patakát, amely a Lucs felé vezet és nekiindultunk a Hargita-hegység főgerince felé. Nagyobb kapaszkodóra számítottunk, ennek ellenére kényelmes emelkedőben volt részünk. Egy pihenőnél mentaleveleket gyűjtünk, majd picit később egy éppen elinalló medve fenekét láthattuk kb. 100 méterről. Készenlétbe hoztuk a fényképezőgépeket, de amire odaértünk, a medve hűlt nyomával találkozhattunk.

Megérkeztünk a főgerincre, a kék sávval jelzett útba (1320 m / 11,00 h / 21 km). Pontosan a bejárandó utunk felénél voltunk, de a felfele tartó szint 80 százalékával már megbírkóztunk. Eddig kelet felé haladtunk, most délre vettük az irányt. Széles, sáros gerincutat követtünk a gyönyörű fenyvesben. Egy kényelmes útszakasz után folyamatos emelkedő következett, majd a tetőn található tisztásról elénk tárult a Kakukk-hegy. Megújult energiával valóságosan vonzott bennünket a menedékhely előtti nyugodt hely, hiszen ott hosszabb pihenőt terveztünk. Egy ereszkedőt és egy újabb emelkedőt követően megérkeztünk a Kakukk-hegy alatti menedékhez (1460 m / 12,00 – 13,30 h / 25 km). Mivel időnk volt bőven, ezért elkényeztettük magunkat egy másfélórás pihenővel. Bakancsainkat lehúzva falatoztunk, majd sziesztáztunk a napsugarakkal. Körülöttünk dörgött az ég, de minket egyelőre békén hagyott az eső.

Déli pihenőnk után újra felkerekedtünk és folytattuk utunkat a Mitács felé. Jóformán végig lefele kellett haladni, ezért jó iramot diktáltunk. Gyönyörűszép tisztások és erdőségek váltották egymást, mindenhol a nyugodtság, a madárcsicsergés vett körül. Öröm volt túrázni. Elhaladtunk az ismeretlen német katona sírjánál, ahol csendben elmondtunk egy imát. Megérkeztünk a napsütötte Mitács tisztásra, majd kereszteztük a Bodvajból feljövő és Tusnádra lemenő római utat (1220 m / 15,10 h / 31 km). Utolsó emelkedő következett a Mitács tetőig, majd egy lankás vidéket szeltünk hosszában. Ezen a hosszú tisztáson mindvégig a Nagy Piliske látszott és került egyre közelebb. Beértünk egy keskeny erdősávba, felvettük az esőköppenyeket mivel eleredt az eső. Ebben a pillanatban a következő tisztáson egy medvét láttunk felfele szaladni és eltűnni pontosan azon az ösvényen amelyet mi is kellett követnünk. Itt is készenlétbe voltak a fényképezőgépek, de sajnos nem tudtuk lencsevégre kapni a tenyerestalpast. Egy fiatal fenyőerdőt követően megérkeztünk a Nagy Piliske oldalában található vadászházhoz és menedékhelyhez (1190 m / 16,20 – 16,50 h / 35 km). A régi vadászlak mellett egy új menedék található. Mivel petyergett az eső, az eresz alatt ültünk le pihenni. Csoportkép készítése után folytattuk utunkat.

Elsétáltunk a Bánya-patak forrásánál, majd elhagytuk a főgerincet és a kék kereszt jelzésen kezdtük meg a meredek ereszkedést. Az eső is rendesen esett, bokáig érő sárrá változtatva útvonalunkat. Hosszan tartó, meredek ereszkedésben volt részünk, igaz a bokáig érő sárban nem volt nehéz a menetelés, sőt nem is csúszkáltunk benne nagyon. A merdek szakasz végénél felszusszantunk, még a Nap is kisütött, az eső elállt. Az utunk utolsó szakasza már csak egy egyszerű séta volt a tusnádfürdői vasútállomásig, ahová mindannyian szerencsésen megérkeztünk (620 m / 18,30 h / 42 km). A vonatig sokat kellett várni, plusz még késése is volt, így nyugodtan lemostuk a sáros bakancsainkat, nadrágjainkat a közeli forrásnál, majd egy sörözéssel elevenítettük fel az elmúlt nap kalandját.

Köszönöm a csapat minden tagjának, hogy lejárhattuk a Vargyas völgyétől Tusnádfürdőig tartó útszakaszt.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Hargita hegységben, máj 6

2023 május 6-án kora reggel ugrottunk ki az ágyból, hogy Csíkszeredába tartó vonatunkat elérjük. A vasútállomáson 17-en gyűltünk össze, ebből 4 gyerek volt. Vonatos utazásunkat követően Csíkszeredából busszal jutottunk fel a Tolvajos tetőre, a Hargita-hegység főgerincére, ahonnan indult kimondottan a gyalogtúránk (985 m / 7,15 h). Időjáráselőrejelzésünk szép időt jósolt és ez be is igazolódott a nap folyamán.

Borongós és kissé szeles időben vágtunk neki utunknak. Először a műút szélét követtük, majd hamarosan rátaláltunk a kék sáv gerincjelzésre. Jobbra vagyis dél irányba fordulva a vizes fűben meneteltünk. Átkeltünk egy patakon, majd egy sípálya felvonójának szomszédságában kerültünk egyre fennebb. Az emelkedő nem volt megerőltető, ezt friss erővel gyerekjáték volt leküzdeni. Tisztásról erdőbe, erdőből tisztásra folytatódott utunk. A Karós-puszta felső részéből északra megpillantottuk a Hargitafürdő melletti Kossuth sziklát. A Hargita legmagasabb régióját felhők borították, de néha-néha kikandikáltak az átjátszó állomás tornyai. A Tekerő-puszta utáni erdőségben egészen pici medvenyomot láttunk, nagy előszeretettel fényképeztük. Kiértünk a csodálatos Édesvíz pusztára, ahonnan dél irányban a Kakukk hegyet fedezhettük fel, de Erdővidékre is jól be lehetett látni. Még egy erdős szakasz után a Hirtelen pusztán található menedékhely mellett pihenhettünk (1080 m / 10,10 – 10,50 h). Viszonylag kellemes időjárásunk volt, ez annak tudható be, hogy a Nap közben ránk sütött és nagyon jól esett a melege.

Jólmegérdemelt pihenő után ismét gyaloglásra készültünk. Kényelmes útszakasz következett a tisztáson, majd erdőben és hamarosan a Lucs-tőzegláp mellett találtuk magunkat. Egy széles ösvényen bementünk a rezervátumba néhány fotó erejéig. Gyönyörű tájat fedeztünk fel e mocsaras vidéken. Egy információs tábláról megtudtuk, hogy tanösvényt fognak kiépíteni, gondolom a Mohos mintájára. A tőzegláp után keresztülszeltünk egy jókora tisztást és máris a Büdösfürdő felé vezető aszfaltos útra léphettünk. A kényelmes erdei talaj után elég kellemetlen volt aszfalton gyalogolni közel 3 km-t. Ezt néhányan meg is jegyezték a gyerekek közül. Na de mikor megláttuk a Csíkszentimrei Büdösfürdő táblát és főleg a közelben levő kürtőskalács árust, minden panasz és fáradtság elmúlt. Túl voltunk a gyalogutunk felénél, szépen sütött a Nap, lehetett pihenni, nagyon jól éreztük magunkat (1250 m / 13,15 h).

Kürtőskaláccsal a kezünkben elsétáltunk a közeli mofettáig, ahol egy jó negyedórás kúra után megújúlva jöttünk ki. Mindenféle fáradtságot elfelejtettünk. A települést körbejárva megérkeztünk az alsó mofettához és borvízhez. Itt a napsütésen kiüldőgéltünk, finom borvizet ittunk, beültünk a mofettába, illetve a jéghideg lábáztatót is ki lehetett próbálni. Feltöltődés után elsétáltunk a Keleti kocsma- és vegyesboltba, ahol elővettük tarsolyunkból a hozott élelmet, majd a napsütötte udvaron kiültünk és egyszerűen élveztük az életet. Közel 3 órát töltöttünk a településen, úgyhogy volt idő kipihenni magunkat. Természetesen a kisebb gyerekek az aktív pihenést választották, hiszen mindig kaptak valami játszodni valót.

Elindultunk Büdösfürdőről a kék kereszt jelzésen (1250 m / 15,50 h). Lefele tartó utunkon gyorsan lehetett haladni. A köves szekérút kissé megnehezített a lépéseket, de komolyabban nem hátráltatott. Leértünk a Nagyos-patak völgyébe, a Csíkszentkirályba vezető műút mellé. Mivel rengeteg idő volt a vonatig, kihasználtuk a napsütést és közel egy órát kifeküdtünk a fűbe. A gyerekek persze a patak környékén töltötték idejüket.

Aszfaltos úton való gyaloglás következett a vasútállomásig, 5 km-en keresztül. Mivel a túra alatt sokszor pihentünk, így nem voltunk fáradtak, ezért ez az utolsó szakasz sem jelentett gondot. Csíkszentkirály központjában egy cukrászdát találtunk, tele volt helyi családokkal, így jóformán a kapu előtt fogyasztottuk el amit megvásároltunk. Párszáz méter választott el a végcélunktól. Átmentünk a nagyon érdekes lengőhídon az Olt-folyó fölött, majd hamarosan megérkeztünk a csíkszentkirályi vasútállomásra, gyalogutunk végpontjához (600 m / 19,20 h). 80 percet kellett várnunk a vonatra, gondoltuk megül az unalom, de a nagyon vicces és kedves állomásfőnök társaságában szinte észrevétlenül telt az idő. Megmutatta az érdekelteknek az állomás épületét belülről az irányítóteremből. Párnás székekeket hozott ki nekünk és párnákat akik a betonon ültek. Közben a vele való beszélgetések során jókorákat kacagtunk. A gyerekek a közel 30 km gyaloglás után is nagyon aktívak voltak, fel-alá futkostak az állomás területén.

Vonatra ülve kellemes melegben utaztunk hazáig. Este 10 óra után néhány perccel a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson búcsúztunk el egymástól és egy kiváló túra után, jólmegérdemelt pihenő következett e csodálatos társaság számára.

Fotók itt

 

Kisbakancs-túra Málnásfürdő és Zalán között, márc 12

2023 március 12-én vasárnap kora reggel a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson gyülekeztünk. Érdekes találkozásban volt részünk, hiszen teljes áramkimaradás jellemezte az állomás épületét, illetve a peronokat is. A hajnal legelső hasadásánál csak próbáltuk kitalálni melyek azok a személyek akiket üdvözölünk. A vonat érkezésénél már jobban láttunk, így feljegyezhettem gyorsan minden résztvevőt. Alig 20 perces kényelmes utazás után megérkeztünk Málnásfürdőre.

Összesen 38-an ugrottunk le a vonatról, ebből 12 gyerek volt (560 m / 7,00 h). Egy jó nagy kört álltunk, majd Málnásfürdő történetét ismertettem a csapattal. Végigmentünk a még álmos településen és egy kis kitérőt tettünk, hogy megkóstoljuk a Somos borvizet. Borvízkóstolás közben szendvicset lehetett falatozni reggelizésképpen. Csípős hideg volt ezen a reggelen, ennek hatását a gyenge szél is fokozta. Úgyhogy nem ülhettünk sokat egy helyen, hamarosan továbbálltunk. Rövid útszakaszon visszatértünk, majd egy tisztáson keresztül elértük a Zalánpatakra vezető erdei utat. Ezt követtük a Baróti-hegység főgerincéig. Alig kezdtünk a meredek úton haladni, máris néhányan három medvét is felfedeztek a szemközti domboldalon. Természetesen ekkora csapatnak nem jelentettek veszélyt a málnapásztorok. A későbbiekben láttunk őzeket és szarvasteheneket, de egyiket sem sikerült lefényképezni, olyan gyorsan eltűntek a szemünk elől.

Hamarosan felértünk a hegység főgerincére. Elhagytuk a Zalánpatak felé vezető utat, majd dél irányba fordultunk és a kék sáv jelzést követtük. Picit magasabbra érve szép kilátás vetítődött elénk főleg észak irányban. A Persány hegységtől a Hargita-hegység déli része és a Csomád-hegység zárta a látóvonalat. Illetve egyértelműen a mellettünk levő Bodoki-havas gerincét könnyedén megfigyelhettük. Kényelmes útszakaszon, lankás dombokon meneteltünk. Nem siettünk, hiszen bőven volt időnk a túra lejárására. Igaz megállni sem volt kedvünk a hideg és szeles időjárás miatt. Aztán amikor a csapat kezdett megéhezni, kerestünk egy csendes szélvédett helyet. Pontosan az Oltszem irányába való letérőnél telepedtünk le, sok-sok összegyűjtött száraz gallyak mellett (870 m / 10,15 – 11,30 h). Ez számunkra nagyon jól esett, mivel nem kellett száraz fát keresnünk a gyors tűzrakáshoz. Hamar előkerültek a sütnivaló finomságok a hátizsákokból, igyekeztünk minél többen melegedni az egyre nagyobb tűz mellett. A tűz melege miatt kényelmesebben viselhettük a cudar időjárást, ezért egy óránál többet is ottragadtunk. Indulás előtt eloltottuk a bőséges parazsat, csoportképet készítettünk majd jóllakva, átmelegedve és jó füstösen folytattuk utunkat.

Gyorsabb lépésekkel meneteltünk még a gerincúton, de hamarosan le kellett térnünk róla Zalán irányába. Itt egy Mária-út jelzést lehet követni a falu felé. Széles szekérúton mentünk lefelé, szerencsére nem volt nagy sár a reggeli fagyok miatt. A faluba való beérkezés előtt azonban megenyhült a hideg és jól meg kellett választanunk az előttünk levő utat, hogy bokáig ne merüljünk a sárban. A falu szélétől szépen látszott előttünk a Bodoki-tető és a hegység geincének déli része, illetve teljes egészében az Alsó háromszéki-medence. A Kárpátkanyar hegyeit is megfigyeltük, az érdeklődőknek elmagyaráztam a látnivalókat (630 m / 13,00 h).

A faluban igyekeztünk lepicolni bakancsainkat, hiszen templomi látogatásra voltunk hivatalosak. Közben egy mókust sikerült lefényképezni, ahogy szaladgált egy diófán. Előzetes megbeszélésünk volt a helyi református lelkésszel, aki várt ránk. Bementünk és leültünk az előre bemelegített templomba, őszintén nagyon jól esett megpihenni a hideg idő elől. A lelkész bemutatta a falu és a templom történetét, majd kiegészítettük kérdésekkel ami iránt érdeklődtünk. Mire a templomból kijöttünk, a Nap is erőteljesen kisütött, ezért az út hátralevő részén megszabadultunk a hidegtől. Még három kilométer választott el a bodoki vasútállomástól, ezt nagyon lassan sétáltuk végig, hiszen közel két óránk volt a vonatig. Így is mire megérkeztünk a célba, pontosan egy órát kellett várakoznunk (550 m / 14,40 h). A gyerekeknek nem okozott probléma a várakozás, hiszen feltalálták magukat az állomás környékén. A felnőtteknek legalább volt idő elbeszélgetni minden más dolgokról. Szerencsésen hazaérkeztünk a rövid vonatozás következtében.

Köszönöm a bátor résztvevőknek, hogy együtt kirándulhattunk e szép honismereti túrán.

Fotók itt

Curmatura menedékháznál, feb 21

Elmentünk hármasban a gyerekekkel kiszellőztetni agyunkat a Királykő lábánál. Szó szerint kiszellőztettük, hiszen főleg a tisztásokon – de az erdőben is – erős széllökéseket tapasztaltunk. Hárman indultunk, de hamarosan csatlakozott egy apuka kislányával. Wuhanban született nyolc éves kislány félig kínai, félig román, van három állampolgársága, három nyelven beszél, ír táncokat sajátít el eredményesen és jó túrázó. Uzonkának épp megfelelő társa volt a kiránduláson. A Zanoaga tisztáson mentünk fel a menedékházhoz, majd a Zernyesti szoroson kerültünk vissza az autóhoz. A menedékházban megsimogattunk minden kutyát és macskát, finom fuszulykalevest és pityókatokányt ettünk kolbásszal. Pihenésünk után a gyerekek többnyire popsi tepsivel ereszkedtek le a latyakos hóban, de hóember készítésére is sor került. Mire leértünk az autóhoz, a gyerekeket ki lehetett csavarni a víztől. Elfáradva, de boldogan tértünk haza. Túratársainkkal elérhetőségeket cseréltünk és megígérték, hogy kisbakancs túráinkon is meglátogatnak. 

Fotók  itt

Farsangi-túra Lisznyópatak környékén, feb 19

Kellemes vasárnapot töltöttünk a Bodzai hegységben, 2023 február 19-én. Közel harmincan jelentünk meg a lisznyópataki iskolaépülete mellett (565 m / 9,45 h). Jelenleg gyerekhiány miatt kihasználatlanul áll a szép épület és tágas udvara, ahol a régebbi időkben még táborokat is szerveztek. Gajdó Éva túravezető érdekes télvégi köszöntővel üdvözölte a jelenlevőket, majd elindultunk felfele az erdőben. Az előző napok enyhe időjárása jelentősen megolvasztotta a havat, szerencsére még találtunk belőle, ezért a sarat megúsztuk. Meglepően jó állapotú sárga háromszög turistajelzést követtünk, egy tisztásról szépen beláttunk a Lisznyó-patak völgyébe, de távolabb a Rétyi Nyír erdejét is fel lehetett fedezni. Kitartóan, sok helyen meredeken folytattuk utunkat, rengeteg vadnak nyomait kereszteztük és izgalommal azonosítottuk azoknak gazdáit. A nyomok mellett őzet és szarvast is láttunk, amelyek gyorsan elsuhantak szemeink elől.

Egy rövid, de nehezebb szakasz után felértünk a Köszörűs tetőre, majd onnan átmentünk a Kövesponkra (942 m / 11,30 – 13,00 h). A mai túraútvonalunk legmagasabb pontján álltunk és ezt a helyet szemeltük ki az idei tél eltemetésére. Tűzrakás után szalonnasütés következett, majd amikor mindenki jóllakott és a tüzet újraálesztettük, következett a farsangi szokásokhoz hívően Elek – a Tél képviselője a HEKE körében – elégetése. A közben fújdogáló szél ellen igazán jólesett a tűz, amelyet az imént felrakott szalmabábu táplált.

A jókedvű szórakozás után elindultunk lefele. Egy darabon ugyanazt az utat követtük amelyen feljöttünk, majd a szintén jól követhető piros háromszög jelzésen jöttünk le. Helyenként nagyon meredek csúszós útvonalat követtünk, a túrabotok sokat segítettek azokon akik igénybe vették. Gyorsan visszaértünk az autókhoz, de még nem búcsúztunk egymástól (565 m / 14,40 h).

Uzonba autóztunk, ahol Csog Réka közbenjárásával bemehettünk Vilma néni házába és finom pánkókat fogyasztottunk. Az egyszerűen és szépen berendezett tiszta házban, kedvesen fogadott a 83 éves néni. Itt pihentük ki az út fáradalmait, majd elbúcsúztunk egymástól. Volt aki betért a híres Paprika csárdába egy meleg ételt elfogyasztani, mi beértük egy finom meleg kenyérrel, amelyet az út mellett vásároltunk.

Köszönjük Gajdó Évának a szervezést és a lehetőséget, hogy részt vehettünk e különleges kiránduláson. Köszönjük Csog Rékának a közbenjárást és Vilma néninek a finom pánkókat. Köszönjük Sógor Andrásnak aki Nagybányáról eljött a túrára és szokása szerint rózsákkal ajándékozta a hölgyeket. Nem utolsó sorban köszönet minden résztvevőnek, hogy együtt lehettünk e szép napon.

Fotók itt

Szinaja - Furnica-csúcs, feb 12

Heten ugrottunk le a Szinajára beérkező vonatról, 2023 február 12-én vasárnap (800 m / 8,40 h). A Bucsecs hegység déli részének legmagasabb pontjára való feljutás volt a cél. Még a vonatban megvizsgáltuk a gondola felső állomásánál található webkamerát, amely viszonylag jó időt mutatott, de a szél időközönként hozta-vitte a fellegeket. Nos, a vasútállomásról rengeteg lépcső és meredek útszakasz vezetett ki a városból. Szép, téli táj fogadott körös-körül, a fenyőfák jelentős mennyiségű hótól roskadoztak. A jólismert piros sávval ellátott ösvényen meneteltünk felfele. A szerpentinező aszfaltos műútat néhányszor átszeltük, ezt most vastag hótakaró borította és le van zárva az autós forgalom elől. Ideális síterep kezdőknek, avagy szánkóval is lehet ereszkedni rajta.

Egyre nagyobb hóban és ködben értünk fel a felvonók középső megállójához (1400 m / 10,30 – 10,45 h). Itt eléggé nagy forgalom fogadott, sízők és hódeszkások hada készült feljutni valamelyik felvonóval a felsőbb régiókba. Három társunk úgy döntöttek, hogy a felső útszakaszon igénybe veszik a gondola kényelmét. Megegyzetünk, hogy odafent találkozunk. Innen tehát négyen folytattuk utunkat a nyári útvonal sípályáján. Libasorban meneteltünk, hogy ne zavarjuk a téli sport szerelmeseit. Néhol meredekebben, néhol nagyon kényelmesen vezetett a turistautunk. Későbbiekben a nyári útból a téli útra tértünk át, ezt a gyalogos turisták használják, főleg lavinaveszélyes időszakban. Habár ez a veszély most nem fenyegetett, de mégis ezt választottuk a papírforma kedvéért. Bebizonyosodott, hogy nem sok gyalogos turista járt ezen az ösvényen, hiszen helyenként combig süppedtünk a hóban. Nagyon nehéz volt kitörni ezt az amúgy rövid szakaszt, de fáradtságunkat siker koronázta. Hamarosan ismét a sípályára kerültünk és megkönnyebbülve fellélegezhettünk. Időközben az idő is kitisztult, erős napfény ragyogta be a környéket. Igaz, a szél is megmutatta, hogy neki köszönhetjük a fellegek szétszórását.

A sípálya szélén folytattuk felfele, egy-egy szélárnyékosabb helyen rövid pihenőt tartva. Laza, de kitartó menetelésünknek köszönhetően, idejében megérkeztünk a gondola felső állomása mellé. Találkoztunk túratársainkkal, majd az ebédlőben megmelegedtünk egy-egy melegétel, tea elfogyasztása következtében (2040 m / 13,10 – 13,50 h).

Pihenő után kisétáltunk a köszelben levő Furnica csúcsra (2103 m), majd pár perc álldogálás után a közben beködösödött táj ismét kitisztult és csodálatos panoráma vetítődött elénk, főleg a Bucsecs platójáról. Sűrű fényképezés után megkezdtük az ereszkedést ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Nagyon élvezetes és kényelmes volt a sípályákon lecsúszkálni. Főleg a meredekebb szakaszokon a bakancsainkkal lazán ereszkedtünk befele, lépkedni sem kellett. Nagyon gyorsan haladtunk, élveztük a könnyű ereszkedés minden pillanatát egészen Szinaja vasútállomásáig. Szerencsésen megérkeztünk mindannyian (800 m / 16,10 h), majd a legközelebbi vonaton hazafele, óriási doboz bonbonnal ünnepeltük a túra sikerességét.

Köszönöm mindenkinek a részvételt és az élményt e csodálatos vasárnapon.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Háromszéki havasokban, feb 4-5

Végre valahára megérkezett az igazi tél tájainkra. 2023 február 4-5 közötti hétvégén, kisbakancsos csapatunkkal a Háromszéki-havasok gyönyörű táján túráztunk, szórakoztunk. Szálláshelyünk egy szép komandói ház volt, amelynek kilenc szobája határozta meg a csapatunk létszámát. Emiatt szombaton reggel a falu bejáratánál 28-an gyülekeztünk, ebből 11 gyerek volt.

Szépen letakarított úton mentünk fel autóval Komandóra, ahol a megbeszélt időpontra mindenki összegyűlt. Ezen a napon a Lakócára készültünk, ennek sikere abban rejlett, hogy fel tudunk-e autóval menni az Ölyvesig. Örömmel tapasztaltam, hogy az előttünk elhaladó járműveknek köszönhetően gondok nélkül eljutottunk a kívánt helyig. Csapatunk tehát indulásra készen állt a gyaloglásra, megyénk legmagasabb csúcsa felé (1150 m / 9,30 h).

Már induláskor eldőlt, hogy nem lesz nehéz dolgunk a hóval, hiszen az előző napokon motorosszánnal feljártak az útvonalon, ennek nyomában igen kényelmesen lehetett haladni. Sűrű, kövér felhők borították az égboltot, enyhén szállingózott a hó. A Kövesorr gerincen felfele kis szél is fújdogált a kopasz területeken. Természetesen mindenki alaposan fel volt készülve a télies időjárásra, így gond nélkül túráztunk a “házi hegyünkön”. Beérve az erdőbe a felfele tartó útvonalunk felénél megálltunk néhány percre energiánkat feltölteni. Szendvicsek, különböző gyümölcsök és édességek, meleg tea igazi csodákra voltak képesek és máris jobb kedvvel folytattuk utunkat. Sietségre egyáltalán nem volt ok, nyugodtan sétáltunk felfele a kellemes emelkedőn. Közben megfigyeltük a behavazott fenyőfák tetejét, a gyerekek igyekeztek hasonlítgatni őket a fantáziájuk szerint. Elhaladtunk a menedékhely mellett, majd egy utolsó meredek szakasz következett a csúcsig. Ezen a szakaszon a Nap sugarai is előtörtek, nagyon szép megvilágításban tündökölt a környék.

Felértünk szerencsésen a csúcsra, a meteorológiai állomás mellé (1777 m / 13,30 – 14,30 h). Engedélyt kérve bementünk az állomás konyhájára, ahol mindannyian kellemes melegben megpihenhettünk, falatozhattunk kedvünkre. Mindenkinek jól esett a melegben való pihenés, teljesen rendbe hoztuk magunkat ezidő alatt. Megköszönve a fogadtatást, a ház mellé kiállva csoportképet készítettünk, majd elindultunk lefele ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Természetesen sokkal gyorsabban haladtunk, helyenként ahol a terepviszonyok engedték, a gyerekek popsi-tepsivel ereszkedtek le az Ölyvesig. Idejében leérkeztünk az autóinkhoz, jó túrázás, jó móka következtében (1150 m / 16,45 h).

Idelent sűrűn kezdett havazni, ami egész este kitartott. Szürkölödött mire autóinkkal bementünk Komandóra, a bérelt vendégházunkhoz. Miután mindenki berendezkedett, előkerültek a finom sütnivaló falatok, amelyeket Kovács Gábor szakszerűen el is készített. A fáskazán táplálása az én feladatom volt, két óránként raktam a félméteres bükkfákat. Nem is panaszkodott senki a benti hőmérsékletre. Evés után nagyon jó hangulatban zenés bulit csaptunk, a gyerekek eközben mindenhol birtokukba vették a házat, fel-alá futkároztak, autóztak, játszodtak. Este lehetett menni kis sétát tenni a faluban. Nagyon hangulatos volt az esti téli komandói tájban sétálgatni.

Vasárnap csípős reggelre ébredtünk. Nem is a mínusz 12 fokkal volt a baj, hanem a hideg szél amely rendesen fújt. Az esti lakmározás után megmaradt falatokat, reggel teljesen elfogyasztottuk, majd kerestünk terepet szánkózásra. Eleinte a közelben levő játszótér domboldalát foglaltuk le, de hamarosan kicsinek bizonyult a terep, ezért a sípálya közelébe mentünk. A sípályát még nem lehetett használni, de a közelében levő szánkóterepét annál inkább, ezért addig maradtunk amíg a gyerekek meg nem unták. Szánkózás után még a Katinka vendéglőben is jártunk néhányan, ahol szuperfinom babgulyással melegítettük fel magunkat. Ezzel pontot tettünk kétnapos kirándulásunk végére és elindultunk hazafelé, ahová késő délutánra szerencsésen megérkeztünk.

Fotók itt