V.Kisbakancs minitábor Várfalva, jún 22-24

2018 június 22-24 között került megrendezésre immár ötödik alkalommal a kisbakancsos minitáborunk, amelynek helyszínéül az idén a Kolozs megyei Várfalva adott otthont az EKE-várban. 46 személy gyűlt össze pénteken este, ebből 24 gyerek volt. Két barátságos kutyus is színezte a minitábor hangulatát. Még épp felhúztuk a sátrainkat, utána eleredt az eső, amely kora reggelig kitartott.

Szombaton reggel gyönyörűszép idő fogadott. Reggelizés után az autóinkkal elutaztunk Szolcsvára, ahonnan kezdődött a kirándulásunk. Nagy Zoltán – tordai EKÉ-s barátunk vezetett bennünket a Sipote vízesés felé. Gyönyörű tájakon, néhol meredek kaptatón kanyargózot az ösvény. Egyre közeledtünk a Bedellő sziklája felé. Két részletben a nyári zápor is eleredt, de nem tartott sokáig. Közvetlenül a Bedellő sziklái alatt egy szép tisztáson álltunk meg pihenni és falatozni. Megnéztük a föld alól feltörő patak vizét, amely különleges látvány számunkra. Majd egy újabb kis zápor zavarta fel a társaságot, de épp jókor, hiszen ideje volt megnézni a tisztás alatt található vízesést. Csodálatos természeti szépséget figyelhettünk meg, ahogyan a víz sűrűn csepegett lefele a magas szikláról. A csúcs azonban az volt, amikor bementünk a vízesés mögé fotózkodni. Nagyon nagy élmény volt mindenki számára. Visszafele ugyanazon az úton jöttünk mint felfele, azonban jóval gyorsabban.

Visszatérve a táborba már várt ránk Balogh Dorottya (Dotti) egyetemista lány, aki a délutáni gyerekfoglalkozást tartotta. Különböző rajzolásokkal kötötte le a gyerekek idejét, majd az udvaron található lehullott almákból rakták ki a csoportunk elnevezését. Estére elkészült a tokány, majd a vacsora után a tűz körüli élményekben lehettünk részesek.

Vasárnap ugyancsak szép idő fogadott. A reggeli után jóformán mindenki csomagolt és úgy indultunk a következő célunkhoz. A hűvös időjárás miatt lemondtuk a fürdőzést, helyette a torockószentgyörgyi várat néztük ki. Szintén autókkal utaztunk a vár dombja alá, ahonnan egy laza sétával, majd egy rövid, de nagyon meredek kaptatóval megérkeztünk a várba. Csodálatos fotókat lehetett készíteni a romokról, de a környező tájról is. Több családi fénykép is született ezen a varázslatos helyen. A gyerekeknek okleveleket és jelvényeket adtunk át. Visszafele jövet egy csoportképet készítettünk, amelyen látszik a vár és a Székelykő is.

Autóinkkal mindannyian átmentünk Torockóra és finom fagylaltozással zártuk az ötödik minitábor eseménysorozatát. Innen nagyjából mindenki hazafele vette az útját, mi még visszamentünk Várfalvára megköszönni Istvánffy Attila és Katalinnak a fogadtatást akik fáradtságot nem ismerve és szabadidejükből feláldozva önkéntes módon végzik az EKE várban felmerülő munkálatokat. Egy család még maradt egy éjszakára a helyszínen.

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, hogy erre a távolabbi vidékre is eljöttetek. Köszönjük a tordai EKE tagjainak akik lehetőséget adtak eltölteni egy szuper hétvégét az EKE várban!

Fotók itt

Jézer-túra, jún 16

Már jól kivirradt amikor megérkeztünk a Jézer-hegység lábánál található Voina menedékházhoz, ahol 10-en gyűltünk össze (980 m / 5,50 h). Összeszedtük magunkat és indultunk a hosszadalmas útvonalunkra. Jó gyors gyaloglási tempót vettünk fel, ez nem is volt megerőltető így frissibe. Az első útelágazásnál kissé dilemmába estem a továbbfolytatást illetően, mivel térkép nem volt nálam így találomra választottam a bal vagy az egyenes irány között. Balra mentünk a Jézer-tó felé és 2 km után rá kellett jönnöm, hogy pontosan nem az a helyes út. Tehát a Pătru gerincre nem innen vezet fel a piros háromszög jelzés. Visszamentünk tehát az útkereszteződésbe és a Cuca-menedékház irányába (egyenesen) tartottunk és lám-lám megkerült a mi utunk is nagyon hamar, ez is szintén balra. Na ez a 2+2 km elvett tőlünk jó 45 percet, aminek nem igazán örültem. Ez a helyzet nem következett volna be, ha lett volna nálam térkép, vagy ha a piros háromszög jelzés az útkereszteződésben levő táblákon jelen lett volna.

Meg is kezdtük a meredek kapaszkodót a mellékgerincen. Jó 600 m szintet kellett legyűrni az erdő szélén található esztenáig. Közben gyülekeztek a felhők és a távolból jókora dörgéseket lehetett hallani. Mi inkább kitartó erőfeszítésre koncentráltunk, egy-egy pillanatra megálltunk szamócát csipegetni. Elértük elég hamar az erdőhatárt és az ott található esztenát. Jókora kutyák „üdvözöltek” bennünket. Az esztenától nem messze az utolsó fenyőfák tövében letelepedtünk reggelizni (1700 m / 8,15 – 8,45 h).

Evés után folytattuk utunkat a Jézer-Papusa főgerince felé. Az útszakasz ezentúl nem volt nagyon megerőltetően meredek, de viszonylag hosszadalmason tartott. Nagyon jól haladtunk, ereink teljében voltunk. Egy jókora juhnyájat bolygattunk meg, hangos bégetéssel fogadva bennünket. Hátunk mögött vészesen közeledett egy hatalmas fekete felhőtömeg, amelyet sűrű villámlás kísért. Szerencsére ennek csak a széléből kaptunk, pontosan amikor felértünk a főgerincre (2200 m / 10,00 h).

Beöltöztünk az esőköppenyekbe pontosan mire az eső ideért. A villámok intenzitása is szerencsénkre alábbhagyott, úgyhogy folytatthattuk utunkat továbbra is nyugodtan. A Bătrâna csúcsot kerültük meg nyugat irányba, itt egy bővizű forrást is találtunk. A csúcs megkerülése alatt a szél eloszlatta a felhőket és gyönyörű kilátás tárulkozott elénk. A széles hegyháton kényelmes útszakasz következett a Rosu-csúcs aljáig. Ez lehetőséget adott számunkra, hogy fürkésszük a tájat és fényképezzünk. A távoli Bucsecset is jól lehetett látni és a Fogarasi-havasok keleti részét, jóformán a Moldoveanutól kelet irányba mindent. Egyre közeledtünk a túránk legmagasabb pontjához. Annak megmászása bő 100 m szintkülönbséget vett igénybe, amiután fel is érkeztünk a Jézer-hegység legmagasabb pontjára a Rosu-csúcsra (2469 m / 12,00 – 12,45 h). Falatoztunk, élveztük a tájat hiszen az időjárás megnyugodott. Csoportképek készítése után indultunk a Jézer-tó felé.

Megkerültül alulról a Jézer csúcsot, majd az Atheneu-kereszt mellől leereszkedtünk a tóhoz. Itt találkoztunk a Csíkszéki EKE tízfős csoportjával, akik Tőke Dénes vezetésével  direkt módon jöttek fel a Voina menedékháztól. Jólesett a találkozás, mindenkit köszöntöttünk, majd letelepedtünk melléjük a tó partjára (2130 m / 13,30 – 14,30 h). Evés közben elbeszélgettünk, majd a végén a tóparton csapatunkkal csoportképet is készítettünk. Nagyon jó hangulatban telt az ebédidőnk.

Mindezekután elbúcsúztunk a csíkiaktól és a közeli menedékhely szemügyre vétele után indultunk lefele. A menedékhely fel van újítva, jó állapotban található, de hétvégeken eléggé forgalmas.

Lefele a kék pont jelzésen jöttünk a törpefenyőkön keresztül. Majd egy csodálatos erdő között volt szerencsénk haladni, ahol az ösvény igen érdekes módon kanyargózott az alacsony fenyőfák alatt. Az ereszkedés utolsó szakasza meredeken vezetett le a völgyben található patakhoz. Ezek a meredek szakaszok jóformán mindenhol érvényesek a Jézer hegységben. A völgyben pontosan odaértünk, ahol a reggel visszafordultunk. Innen már csak egy 40 perces kényelmes gyaloglás választott el az autóinktól. Visszaérkeztünk a Voina menedékházhoz egy 30 km-es gyaloglás és 1800 m-es fel, ugyanannyi le szintkülönbség után, amely 11 óra időtartam után nagyon jó teljesítménynek számít (980 m / 16,45 h).

Köszönet a szuper csapatnak, hogy eljöttetek a túrára és még egyszer elnézést a reggeli 2+2-ért J.

Fotók itt