Piros körút-túra, márc 12

2022 március 12-én szombaton, 17-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi Kálvin téren, hogy kezdetét vegyük a városunk környékének piros körútjának lejárását (530 m / 7,00 h). Három körtúra indul Sepsiszentgyörgyről, vagyis a kék, sárga és piros. Az utóbbi a leghosszabb és érinti Sugásfürdő alsó részét, Előpatakot és a Baróti-hegység két legmagasabb pontját: a Görgőt és a Havad tetőt.

Március közepe az idén igen hideg idővel köszöntött be. Havazással és bőven fagypont alatti értékekkel. Csípős hidegben indultunk útnak, épp napfelkeltekor. Ahogy kiértünk a városból és a Debren-tető kopasz dombjára értünk, egyből be is melegedtünk, igaz nemcsak a Nap hatására, hanem a gyors iramunknak köszönhetően. Innen fentről szépen látszott a még ébredező város északi része, illetve a Bodoki-hegység nyúlványa. Erdőben folytattuk utunkat, immár havas ösvényen. Ahogyan egyre mélyebbre kerültünk az erdőben, a hó vastagsága is nőtt, igazi téli tájképet varázsolva elénk. Rögtön négy őzikét figyeltünk meg, ahogyan fürgén elszökdöstek előlünk. Különben e túranapon nagyjából 15 őzikét számoltunk össze útvonalunk során.

Egy hosszan tartó, de kényelmes emelkedő után, beereszkedtünk Sugásfürdő alsó részébe, pontosan a hóágyúk számára szükséges tó mellé. Éhesek voltunk, de itt a völgyben nem akartunk fagyoskodni, ezért egy picit kimásztunk a Görgő lábán egy napsütötte oldalra, ahol kényelmesen tízóraizhattunk (820 m / 10,00 – 10,30 h). Falatozás közben látszódott a település nagy sípályájának felső része, ahol többen hódoltak e népszerű sportnak. Evés után meredeken kapaszkodtunk fel a Görgő csúcsára, mély hóban. Talán ez a szakasz volt a legnehezebb a túra során. Néhol térdig is süppedtünk a porhóban, nyomot kellett törni. A kitartó küzdelemnek azonban megérett a gyümölcse és büszkén állhattunk a fenyőerdővel borított Görgő csúcsán, egy csoportkép erejéig (1017 m / 11,20 h / 10 km).

Útvonalunk második szakasza következett, vagyis beereszkedés Előpatakra. Egyelőre elsétáltunk a Gyertyános-kút mellet, majd a hegység legmagasabb pontja mellett – Havad (1019 m) – meneteltünk. Itt egy traktor nyomára bukkantunk, amely nagyon megkönnyítette további dolgunkat. Hiszen nem kellett a mély hóban járni. Egy hosszú tisztáson ereszkedtünk befele a vakító napfényben. A körülöttünk levő tájat alig tudtuk megfigyelni, annyira erősen sütött a Nap. Azért természetesen nem hagytuk figyelmen kívül a Bucsecs, Királykő és Fogaras vonulatát, illetve a Keleti Kárpátok hozzánk közel fekvő hegységeit. Ereszkedésünk utolsó szakasza erdőben történt, majd megérkeztünk Előpatak központjába (590 m / 14,00 – 14,30 h / 18 km). A napsütötte gyepre és padokra igen kellemes volt letelepedni és falatozni. Jól megpihentünk, hiszen a túra jelentős része várt még ránk.

Elbúcsúztunk a szebb időket megélt üdülőteleptől, egy meredek kaptatóval kezdtük a túránk harmadik – és egyben utolsó – szakaszát. Kiérve a Farbükk tetejére, szerencsénkre egy szekérnyomot követhettünk a továbbiakban, az ugyancsak havas terepen. Csupasz vörösfenyők mellett haladunk el, majd kiérünk ismét a hegység főgerincére, amelyet keresztezünk. Az óriási Keresztény-legelő tetején vagyunk és a Nap sugarainak dőlésszöge kedvezően hatott kilátásunkra kelet irányban. A Kárpátkanyar összes hegyeit felismertük, mindegyik annyira fehér volt mint télvíz idején. Innen már könnyű dolgunk volt hazáig, ami a menetelést illeti. Kisebb emelkedők és ereszkedők váltották egymást, majd a Szalamáj-tisztás és Kéni-puszta érintésével máris a Pacé tetején, az Orotványon álltunk. Előttünk Sepsiszentgyörgy városa a lemenő Nap fényében csodálatosan csillogott (620 m / 17,45 h / 28 km). Itt búcsúztunk el egymástól egy újabb szép túra reményében.

Köszönöm az egész csapatnak a részvételt. Külön elismerést érdemel a 10 éves Uzonka, aki 30 km-t gyalogolt téli körülmények között a Baróti-hegység havas ösvényein. Rendkívüli teljesítmény számára, hiszen a felnőttek iramát kellett felvennie. Gratulálok kislányom!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Bucsecs déli részén, márc 6

Az eredetileg január elejére tervezett magashegyi túránkat, hetedik halasztásra tudtuk megszervezni. A halasztások oka mindig az időjárás volt. Természetesen ezt a túrát kimondottan felnőtt túrázókkal jóformán bármikor meg lehetett volna tartani, de mivel ez esetben a gyerekek vannak középpontban, kötelezően jó időjárásra pályáztunk. Ez sikerült is 2022 március 6-án vasárnap, amikor pontosan ezen a napon csodálatos időt ígértek az időjósok. Egy jelentős havazással járó időszak után a Természet egy gyönyörű nappal áldott meg bennünket ebben a térségben. Akár csodanapnak is nevezhetjük, hiszen e télen nem volt hozzá hasonló egy ilyen rövid időintervallumban. Már estére újból a havazás vette át a szerepet.

Autóval és vonattal utaztunk Szinajáig. A település vasútállomásán 22-en gyűltünk össze, ebből 8 gyerek volt. Gyalogosan mentünk a közel 3 km-re levő gondola alsó kiindulópontjához. Az 50 perces gyaloglás és a 200 méteres szintkülönbség felébresztett mindannyiunkat a kényelmes vonatozás után. Két szakaszban jutottunk fel a gondolával a 2000 méter fölötti szintre, a Furnica-csúcs közelébe. Lent ködös időben volt részünk, de 1700 méter fölött a felvonó kirepített bennünket a felhőkből és csodálatos látvány tárult elénk mindenfelé. Kiszállás után elsétáltunk a Furnica-csúcs alatti kilátóhelyre, ahonnan leírhatatlan kilátás nyílott minden irányban. Vakítóan fehér köntöst vett fel a Bucsecs, az elmúlt napok havazása során. Továbbá a magasabb hegyek csúcsai egytől-egyik kiemelkedtek a felhőtengerből, mint valami porcukor-szigetek. Mindegyikünk el volt ragadtatva a látványtól, sűrűn fényképezgettünk és egyszerűen élveztük az ott töltött idő minden pillanatát. Nem kellett sietnünk, ezért egy órát is eltöltöttünk e mennyországnak is nevezhető helyen.

Már szinte dél volt amikor elindultunk gyalogosan lefelé a sárga sáv jelzésen. A Bucsecs platójának a jelzését rövidesen a piros sáv váltotta fel, amely a túránk végéig kísért. A sípályák kereszteződésénél fokozottan odafigyeltünk, majd evőszünetet tartottunk pontosan a felhők határának felső felében, ahol a Nap sugarai melegítettek. A turistajelzés a sípálya szélében vezetett tovább, ezért libasorban meneteltünk lefele, nem zavarva a téli sport kedvelőit. A gyerekek kimondhatatlanul élvezték a nagy havat, a felső régiókban akár 2-3 méteres vastagságú is összegyűlt helyenként. Jóformán végig fenéken csúszva, vagy gurulva ereszkedték le az egész távot. Az erdő szélétől a jelzés a kialakított téli úton vezetett tovább, távol a sípályáktól, majd egy idő után vissztaértünk rá, pontosan a felvonók átszálló állomásánál, 1400 méteren.

Innen lefelé végig erdőben ereszkedtünk Szinajáig, közben keresztezve a hótól letakarítatlan műutat. Gond nélkül gyalogolhattunk, hiszen az autós forgalom elől le volt zárva. A város szélében elpakoltuk a túrabotjainkat és befejeztük a természetben való túrázást. Szerencsésen leértünk mi felnőttek a lábainkon, a gyerekek háton-hason csúszva, illetve gurulva. Még hátramaradt a városban való lefele való menetelés az aszfaltos úton. Kissé kellemetlen szakaszt még meg-megszakította egy kis lépcsőzés, amely érdekesebbé tetté gyaloglásunkat. Három és fél óra alatt a fenti indulásunk óta megérkeztünk a városi park melletti cukrászdába, ahol megédesítettük a napunkat. Innen pár perc alatt a vasútállomásra értünk és máris egy érdekes utazásnak lehettünk tanúi a Bukarest-Bécs nemzetközi vonat étkező kocsijában. Ugyanis a teljesen elfoglalt vonaton ott kaptunk helyet. Nagyon jó hangulatban értünk vissza Brassóba, majd mindenki haza saját autójával.

Köszönöm a kiránduláson való részvételt és örvendek, hogy ennek a sok-sok halasztásnak igazán mostanra megérett a gyümölcse.

Fotók itt