Felfedező-túra a Naskalaton, szept 24

Csapadékos időszak után érkeztünk a Gyímesekbe, a Setétpatak bejáratához, 2022 szeptember 24-én szombaton (850 m / 8,20 h). Öten vállalkoztunk e kirándulásra, különböző városokból: Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről. Ténylegesen felfedező túrának lehetett tekinteni, hiszen ezen szakaszon nem jártunk és néhány túratárs most ismerkedett egymással. Az éjszakai eső után a szél mozgósította a fellegeket, ennek köszönhetően szép időben reménykedtünk a túra során.

A hideg reggelen szaporán lépkedtünk az aszfaltozott úton, a Setétpatak völgyében. Piros kereszt kalauzolt e szakaszon. Nagyon szépen rendezett porták előtt haladtunk el, ez bizonyította a csángó emberek szorgalmasságát. Elhaladtunk az egykor szebb időket megélt Setétpataki-fürdő előtt, amely az enyészetnek van kitéve. Elhagyjuk a falu végét és térképünkön egy jelzetlen ösvényt választva kikanyarodtunk a Setétpatak völgyéből. Az előttünk álló mellékgerincet céloztuk meg. Eleinte egy patak mellett mentünk fel, majd egy gyönyörű napsütötte tisztásra érkeztünk. Innen nagyon meredek kapaszkodóval értünk fel a kiszemelt mellékgerincre, ahol találkoztunk a kék kereszt jelzéssel, amely az Antalok patakából indult. A nagy kiterjedésű havasi legelőn rengeteg őzláb gombát találtunk. Csak itt eszmélytünk rá, hogy nem hoztunk kimondottan erre a célra tarisznyát. Így aztán ételeszacskóba, hátizsákvédőbe pakoltuk a szebbnél-szebb példányokat. De nemcsak őzláb volt ám, hanem vargánya, csiperke, pöfeteg és egyébb más amit nem ismertünk. Gombákkal megpakolva folytattuk utunkat felfele, szerencsére kényelmes szakaszon. Amerre eljártunk gombákat láttunk, még bő 100 méterre is látszottak az őzlábak nagy kalapjai.

Megértkeztünk a Kondra-kereszthez, gyönyörű gyephavason (1450 m / 11,00 h). Ide jön fel a 32-es határvadászok útja is, amely Csíkszentdomokos felé tart. Néhány fotó után, folytatjuk utunkat a Kárpátok főgerincén. Az idő változékony és néha hideg szél fújt. Azonban a kilátásunk pazar. Felérve a Naskalat csúcsára, csak ámultunk-bámultunk (1553 m / 11,40 – 12,30 h). Igyekeztünk minél több fotót készíteni a szélrózsa minden irányába. Észak felé láttuk a Nagyhagymást és a Csalhót, nyugatra a Gyergyói-havasok Olt-és Maros forrásvidékeit, a Fekete Rez és Sípos-kő csúcsait. Háttérben a Görgényi-havasok, lennebb a Hargita. A nagyobb hegyeket még felhők koronázták. Dél irányban a Nagy Csomád zárta a látóteret. Keletre az alattunk levő Hidegség nyúlt el és a fölötte kimagasló hegyek. Szélcsendes helyet kaptunk pontosan a csúcs alatt, így megebédeltünk, közben kémlelve a gyönyörű tájat.

A Naskalat csúcsáról visszatértünk a Kondra kereszthez, majd a sárga kereszttel jelölt 32-es határvadászok útján jöttünk le Hidegségbe. Itt is rengeteg gombát találtunk, de már nem volt ahová pakolni. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az erdőkitermelő gépek súlyosan károsítják ezt a kiemelkedő jelentőséggel rendelkező utat. Szerencsésen beérkeztünk Hidegségbe, ahonnan 8 km választott el az autótól (820 m / 14,45 h). Itt úgy egyeztünk, hogy amilyen gyorsan csak tudok elmegyek az autóért és visszajövök a hölgyekért. Visszafele jövet az autóval alig jöttem 2 km-t, máris a túratársaim integettek egy szekérről. Egy idős bácsi hozta fel őket, ezzel a szekerezéssel koronázták meg a túra végét.

Köszönöm a túrán való részvételt. Köszönöm, hogy együtt fedezhettük fel a Naskalat eme vidékét!

Fotók itt

Felfedező túra a Széples hegységben, szept 4

Hosszú éjszakai autózás után, szerencsésen megérkeztünk a Széples (Cibles)-hegység lábához, 2022 szeptember 4-én vasárnap. Négyen vállaltuk be ezt a nehéz feladatot, amely a hegység bejárását jelentette közel 400 km autózást követően. Ugyanakkor a túra után rögvest haza is indultunk.

Tőkés (Groșii Țibleșului) felől, a Fenyő (Bradul)-patak völgyében közelítettük meg a hegyet. Az erdőkitermelő úton haladva, pont előttünk gyönyörű időben emelkedett ki a számunkra felfedezésre váró hegység. Autónkat 2 km-el a tervezettnél lennebb kellett hagynunk egy lecsukott sorompónál. Később megtudtuk, hogy azt a sorompót egyszerűen ki lehetett volna nyitani és átmenni, de a kihelyezett tábla- , no meg a helyismeret hiánya miatt nem mertünk szabálytalankodni. Így bemelegítőnek könyveltük el a pluszban ránk váró kilométereket.

Autónk leparkolása után néhányat faltunk és elindultunk az ismeretlenbe (680 m / 7,45 h). Mély völgyben haladtunk kényelmesen felfele az erdőkitermelő úton. Tiszta égbolt volt felettünk, meglepődve tapasztaltuk az időjárást, hiszen az előrejelzések épp a front elvonulását és borús időt jeleztek. Ami később be is jött. 4 km erdei úton való gyorstalpalás után elhagyjuk a mély völgyet és egy rettenetesen meredek emelkedő következett. Erdei túráim során egyik legmeredekebb utat tapostam ezen a napon. Azonban örültünk ennek a különleges terepnek, mert hamar kivezetett bennünket a mély völgyből. Egy ponton megszusszanhattunk, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk főleg nyugat irányban. Az előző napok esőzései nyomán az égbolt ismét beborult, a Nap hatására nagy mennyiségű víz került a légkörbe, felhőket alkotva. Még egy jókora kapaszkodót gyúrtunk le és az erdőben előbukkant az Arcer-menedékhely (1440 m / 9,40 h). Fából készült priccseken nagyjából négy személy elfér, de a földön evvel jóval több. Ráférne egy takarítás, renoválás bent, máskülönben jó állapotú régi építésű kaliba, az erdő kellős közepén. Sokat nem időztünk, épp fotókat készítettünk és továbbálltunk.

Kék pont turistajelzést követtünk az Arcer-csúcs felé, amely a hegység három fő csúcsának egyike. Ismét nagyon meredek kapaszkodót követtünk, majd kis sziklás gerincen lépkedtünk felfele a vulkanikus hegység erdejében. Nagyon érdekes élményben volt részünk, ilyet nem tapasztaltunk máshol. Közben rengeteg málnát, áfonyát (vöröst is), szedret legelhettünk, sokszor le sem kellett nagyon hajolni értük. Az erdőhatár fölött még nagyon finom borókabogyót is fogyasztottunk. Ösvényünk ezen bokrok társaságában haladt és a rajtuk levő nagy mennyiségű vizet, mind a nadrágunkkal és bakancsainkkal töröltük le. Úgyhogy mire felértünk az Arcer csúcsára, combtól lefele csuromvizesek voltunk.

Közben teljesen beborult, ködös idő vett körül bennünket. Az Arcer csúcsán kissé megpihentünk és vártuk, hátha mégis lesz egy felhőablak, amelyen kiláthatunk (1829 m / 10,40 h). Sokat nem időztünk, inkább elindultunk a gerincen a Széples csúcsa felé. Rövid táv választott el tőle és egy apró 100 méteres le-fel szint. A gerincen való menetelés közben, azonban kezdett tisztulni a táj. Mégsem teljesen, de legalább láthattuk a környék csodáit. Sőt érdekesebb módon fedeztük fel a tájat, a felhőknek köszönhetően. Felérve a csúcsra, egy jó nagy asztalnál megpihentünk és ebédeltünk (1839 m / 11,10 – 11,40 h).

A csúcson való időtöltés közben, néha kitisztult, néha ránk jött a köd. A hegység harmadik csúcsára is elindultunk, ahová szintén a gerincen hamar el lehetett jutni egy 100 méteres ereszkedő-emelkedő és némi gyaloglás után. A Bran tetején időjárásunk már nem volt annyira kegyes hozzánk és semmilyen kilátással nem kecsegtetett (1853 m / 12,30 h). Ezért a csoportkép után elindultunk a lefele vezető utunkra.

A lefele vezető utunkhoz azonban vissza kellett menni a Széples csúcsára, tehát egy kirándulás alatt kétszer másztuk meg a hegyet. Néhány helyi turistával való beszélgetés után megkezdtük a leereszkedést a hegyről. A festett jelzés sajnos nem egyezik meg a térképen rajzolttal, de tájékozódással nem volt gondunk. Kék sáv jelzésen jöttünk vissza egy meredek völgyön az erdőhatárig, majd egy bővízű patakon átkelve a szintgörbén haladva visszatértünk a reggeli menedékhelyhez (1440 m / 14,00 h). A házikótól ismét követtük a már ismert nagyon meredek útszakaszt, ennek köszönhetően sok száz méter szintet perceken belül beereszkedtünk. A mély völgyben az utolsó 4 km-t erdőkitermelő úton fejeztük be, katonás meneteléssel (680 m / 15,10 h).

Hálásan köszönöm a résztvevőknek, hogy véghez vihettük a túrát és megismerkedhettünk egy olyan távoli vidékkel, ahová nehezebben juthatunk el.

Fotók itt