Gyönyörűszép nyárvégi reggel köszöntött ránk augusztus 30-án, szombaton a
tusnádfürdői vasútállomáson. A Kisbakancs-túrák történelmében ez volt az első
alkalom, hogy vonattal utaztunk. 23-an vettünk részt a kiránduláson, amelyből
8-an gyerekek. A legfiatalabb az 1éves 3 hónapos Bence is megtisztelt
jelenlétével.
Az idei nyár nagyon „szűkmarkú” volt az olyan szép reggelekkel, mint
amilyen most volt. Egy rövid ismertető után 8 órakor indultunk is Tusnádfürdőn
keresztül a Szent Anna-tó irányába. Először a szépen felújított sétányt
követtük a borvízforrásig. Itt mindenki a szíve szerint tankolhatott, majd
folyattuk utunkat a szintén felújított piros kereszt jelzésen, immár az
erdőben. Egy meredek szakasz következtében a szerpentineket követtük egészen a
Nagy Csomád nyeregig. Kényelmes tempóban, de folytonosan haladtunk felfele, így
nagyon hamar hátunk mögött hagytuk a legnagyobb emelkedőt. A nyeregben hosszabb
pihenőt tartottunk, ahol az otthonról hozott élelem mellett, friss málnából is
lehetett csemegézni. A pihenő után egy kellemes ereszkedőben volt részünk a
Szent Anna menedékház környékéig. Az erdőből kiérve szemünkkel végigpásztáztuk
a tájat, hiszen a Nemeréig is el lehetett látni. A menedékház környékén nem
időztünk sokat, annál jobban vonzott tó partja. Lefele menet megálltunk a
kilátónál, szemügyre venni a tavat madártávlatból. Aztán hamarosan elértünk a
kirándulásunk fő célpontjához a Szent Anna tóhoz. És még csak alig múlt el 11
óra.
Itt délután fél kettőig szabad program volt, aki akarta körbesétálta a
tavat, vagy csak egyszerűen lazsált a tóparton és fürdőzött a nem túl hideg
vízben. A gyerekek iszapból építettek, vagy csak egyszerűen a vizet
„kóstolgatták”. De meg lehetett figyelni néhány halacskát is, amelyek
kimerészkedtek a parthoz közel.
A kellemes időben észrevétlenül eltelt a több mint két óra szórakozás.
Szedtük a sátorfánkat és indultunk Sepsibükszád felé. A tópartról eleinte a kék
kereszt jelzést követtük felfele amíg elértük a kráter szélét. Ott a tisztáson
egy csoportképet készítettünk, majd a kék sávot követve lefele vettük az
irányt. Hamarosan kiértünk az erdő szélére és kényelmesebbé vált a terepünk.
Volt aki ezalatt egy zacskó gombával lett gazdagabb. A falu határában található
Bugyogó borvíznél egy hosszabb pihenőt tartottunk, mialatt mindenki
megkóstolhatta és vihetett haza belőle. A faluból egy rövidítésen mentünk ki a
főútra és meg sem álltunk a Sepsibükszádi vasútállomásig, ahová a vonatunk
megérkezése előtt fél órával megjelentünk.
Nagyon szép kirándulásban volt részünk, köszönettel minden résztvevőnek,
úgy gyereknek mint felnőttnek, hogy együtt tölthettük e csodálatos szombati
napot.
Fotók:
