Négyen indultunk a Plaiul Foii-tól november 8-án szombaton reggel (850 m /
6,30 h). Az idő nagyon kellemes volt, sőt igenis kellemes a novemberi hónaphoz
képest. Egész nap tökéletes időjárás kísért végig e szép útvonalon.
Már az indulásnál egy jelzetlen völgyet választottunk a hegység szikláinak
megközelítése érdekében. A Barca-patak Tamás mellékágán mentünk fel eleinte egy
gyengébb erdei úton, majd találomra a völgy mentén. Ahogyan haladtunk előre,
egyre szűkült a völgyünk, így kimásztunk egy jobboldali gerincre. Ezen igen
meredeken, de jóval könnyebben mászhattunk. Szerencsére nem találtunk túl sűrű
erdőt sem, így nehéz dolgunk nem akadt. Közvetlenül a sziklák előtt
visszatértünk a völgybe és a falak tövéig másztunk, ahol megtaláltuk a piros
sáv jelzést. Kikerülve az egész Spirlea-gerincet csakhamar a Királykő vállán
találtuk magunkat. A Hátsó-nyereg irányába folytattuk utunkat, immár kék
háromszög jelzésen. Rövid időn belül a Lándzsás-sziklavölgy bejáratánál
pihentünk és falatoztunk, hogy erőt gyűjtsünk ennek kimászására (1650 m / 10,00
– 10,30 h).
Elhagytuk a jelzett utat és a sziklavölgy felé vettük az irányt.
Kimondottan a völgy alján másztunk, minden szöktetőn felkapaszkodtunk. Nagyon
élvezetes volt számunkra. A Közép-Öv előtti nem magas, de nehezebb szöktetőnél
kábel segítette előrehaladásunkat. Az öv feletti utolsó szöktető szintén
drótsodronnyal van ellátva, de nem nagyon éreztük használatának szükségességét.
Kiértünk a Zárt-tisztásra, ahol a csodaszép táj mellett zergék sokaságát
fedeztük fel (1960 m / 11,40 – 12,10 h). Egyáltalán nem zavarta jelenlétünk,
igaz mi sem hangoskodtunk, csak diszkréten egy helyen meghúzódtunk és figyeltük
őket, na meg természetesen sűrűn is fényképezgettük. A legnagyobb érdekesség
számunkra az volt, amikor lassan közelítgettünk feléjük és hagyták, hogy
megtegyük azt. Végül egyre eltávolodtunk tőlük és megkezdtük a főgerincre való
kimászást. Egy jobboldali övön kikapaszkodtunk, majd egyenesen felfele két
kéményt is választhattunk kimászásképpen. A baloldali volt nekem ismerős, azon
mentünk most is. Habár különös nehézségek nem adódnak, mégis drótkötél van
betéve segédeszköznek. Ezzel ki is értünk a Királykő déli gerincére, ahol egy
csoportkép és rövid szusszanás után indultunk vissza ugyanott (2100 m / 12,50 –
13,00 h).
Visszafele a kéményen az élvezet kedvéért elővettük kötelünket és
leereszkedtünk. Hamar visszatértünk a Zárt-tisztás szélére, itt elfogyasztottuk
ebédünket. Ezalatt csodálhattuk az alattunk elterülő Nagy Kőfolyást. Különben
ez is volt következő célunk a mai napon a leereszkedés irányába.
Problémamentesen és könnyeddén ment az ereszkedés egészen a Vörös-Öv kezdetéig.
Addig is bámészkodtunk az előttünk magasodó hatalmas sziklafalakon. Az öv
beindulásától lefele vettük az irányt a Nagy Kőfolyáson, amelyen
„legurulhattunk” a Hátsó-nyereg felől jövő jelzett útba. Innen nem maradt más
hátra, mint gyorsabb tempóban visszatérni immár a Spirlea irányába a Plaiul
Foii-hoz, ahol autónk várt (850 m / 17,00 h).
Fotók:
