2023 március 12-én vasárnap kora reggel a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson gyülekeztünk. Érdekes találkozásban volt részünk, hiszen teljes áramkimaradás jellemezte az állomás épületét, illetve a peronokat is. A hajnal legelső hasadásánál csak próbáltuk kitalálni melyek azok a személyek akiket üdvözölünk. A vonat érkezésénél már jobban láttunk, így feljegyezhettem gyorsan minden résztvevőt. Alig 20 perces kényelmes utazás után megérkeztünk Málnásfürdőre.
Összesen 38-an ugrottunk le a vonatról, ebből 12 gyerek volt (560 m / 7,00 h). Egy jó nagy kört álltunk, majd Málnásfürdő történetét ismertettem a csapattal. Végigmentünk a még álmos településen és egy kis kitérőt tettünk, hogy megkóstoljuk a Somos borvizet. Borvízkóstolás közben szendvicset lehetett falatozni reggelizésképpen. Csípős hideg volt ezen a reggelen, ennek hatását a gyenge szél is fokozta. Úgyhogy nem ülhettünk sokat egy helyen, hamarosan továbbálltunk. Rövid útszakaszon visszatértünk, majd egy tisztáson keresztül elértük a Zalánpatakra vezető erdei utat. Ezt követtük a Baróti-hegység főgerincéig. Alig kezdtünk a meredek úton haladni, máris néhányan három medvét is felfedeztek a szemközti domboldalon. Természetesen ekkora csapatnak nem jelentettek veszélyt a málnapásztorok. A későbbiekben láttunk őzeket és szarvasteheneket, de egyiket sem sikerült lefényképezni, olyan gyorsan eltűntek a szemünk elől.
Hamarosan felértünk a hegység főgerincére. Elhagytuk a Zalánpatak felé vezető utat, majd dél irányba fordultunk és a kék sáv jelzést követtük. Picit magasabbra érve szép kilátás vetítődött elénk főleg észak irányban. A Persány hegységtől a Hargita-hegység déli része és a Csomád-hegység zárta a látóvonalat. Illetve egyértelműen a mellettünk levő Bodoki-havas gerincét könnyedén megfigyelhettük. Kényelmes útszakaszon, lankás dombokon meneteltünk. Nem siettünk, hiszen bőven volt időnk a túra lejárására. Igaz megállni sem volt kedvünk a hideg és szeles időjárás miatt. Aztán amikor a csapat kezdett megéhezni, kerestünk egy csendes szélvédett helyet. Pontosan az Oltszem irányába való letérőnél telepedtünk le, sok-sok összegyűjtött száraz gallyak mellett (870 m / 10,15 – 11,30 h). Ez számunkra nagyon jól esett, mivel nem kellett száraz fát keresnünk a gyors tűzrakáshoz. Hamar előkerültek a sütnivaló finomságok a hátizsákokból, igyekeztünk minél többen melegedni az egyre nagyobb tűz mellett. A tűz melege miatt kényelmesebben viselhettük a cudar időjárást, ezért egy óránál többet is ottragadtunk. Indulás előtt eloltottuk a bőséges parazsat, csoportképet készítettünk majd jóllakva, átmelegedve és jó füstösen folytattuk utunkat.
Gyorsabb lépésekkel meneteltünk még a gerincúton, de hamarosan le kellett térnünk róla Zalán irányába. Itt egy Mária-út jelzést lehet követni a falu felé. Széles szekérúton mentünk lefelé, szerencsére nem volt nagy sár a reggeli fagyok miatt. A faluba való beérkezés előtt azonban megenyhült a hideg és jól meg kellett választanunk az előttünk levő utat, hogy bokáig ne merüljünk a sárban. A falu szélétől szépen látszott előttünk a Bodoki-tető és a hegység geincének déli része, illetve teljes egészében az Alsó háromszéki-medence. A Kárpátkanyar hegyeit is megfigyeltük, az érdeklődőknek elmagyaráztam a látnivalókat (630 m / 13,00 h).
A faluban igyekeztünk lepicolni bakancsainkat, hiszen templomi látogatásra voltunk hivatalosak. Közben egy mókust sikerült lefényképezni, ahogy szaladgált egy diófán. Előzetes megbeszélésünk volt a helyi református lelkésszel, aki várt ránk. Bementünk és leültünk az előre bemelegített templomba, őszintén nagyon jól esett megpihenni a hideg idő elől. A lelkész bemutatta a falu és a templom történetét, majd kiegészítettük kérdésekkel ami iránt érdeklődtünk. Mire a templomból kijöttünk, a Nap is erőteljesen kisütött, ezért az út hátralevő részén megszabadultunk a hidegtől. Még három kilométer választott el a bodoki vasútállomástól, ezt nagyon lassan sétáltuk végig, hiszen közel két óránk volt a vonatig. Így is mire megérkeztünk a célba, pontosan egy órát kellett várakoznunk (550 m / 14,40 h). A gyerekeknek nem okozott probléma a várakozás, hiszen feltalálták magukat az állomás környékén. A felnőtteknek legalább volt idő elbeszélgetni minden más dolgokról. Szerencsésen hazaérkeztünk a rövid vonatozás következtében.
Köszönöm a bátor résztvevőknek, hogy együtt kirándulhattunk e szép honismereti túrán.
Fotók itt
