2024 augusztus 25-én vasárnap a Bucsecs hegység délkeleti oldalához kirándultunk. Célunk volt feljutni a Piatra Arsă környékén található törpefenyveshez. Vonatos utazásunkat követően Busteniből indultunk (800 m / 8,30 h). Végigtapostunk a városon, elhaladtunk a felvonó háza mellett, közben tekintetünket az előttünk hatalmasodó sziklatömbökre emeltük. A kék háromszög jelzésű Jepii Mari útvonalat választottuk a felmenetelhez, azonban előtte egy kis kitérőt tettünk az Üvöltő-vízesés (Urlătoarea) meglátogatása miatt a piros pont turistajelzésen. Kicsit felfrissültünk a vízesés zuhataga mellett, hideg vízpárát ontva ránk. Ezek után egy összekötő ösvényen jutottunk fel az eredeti ösvényünkbe, amely a Bucsecs platójára vezet fel.
Szerpentines ösvényt követtünk a hatalmas erdőben, emiatt szinte észrevétlenül kerültünk egyre magasabbra, különleges erőkifejtés nélkül. Néha az erdőből gyönyörű rálátásunk volt a Claia Mare sziklafal déli oldalára, illetve Busteni városára és háttérben a Báj-havas, Nagykőhavas és a Csukás ormaira. Minél fennebb érve a szerpentinek kezdtek gyakrabbak lenni, a vegyes erdőt többnyire vörösfenyő váltotta fel. Kiértünk aztán az erdős részből, a törpefenyők hazájába, eleinte sziklás terepen folytattuk utunkat. Itt kábelek segítik az előrehaladást, habár szerintem semmi szükség nincs rájuk az ösvény szélessége miatt is. A sziklás szakasz után ösvényünk teljes mértékben a törpefenyők között kanyarodott egészen a Kutatók házáig (Casa Naturaliștilor), amely szebb időket élt meg fél évszázaddal ezelőtt a Bukaresti Egyetem biológusaival, kutatóival együtt. Itt letelepedtünk egy törpefenyő árnyékába, hogy megpihenjünk és falatozzunk (1970 m / 12,50 – 13,30 h).
Pihenés után jóval könnyebb útvonal következett – jóformán sétaút – a Piatra Arsă sportkomplexumig. Hatalmas törpefenyőerdőben követtük ösvényünket, különben ez lenne Európa legnagyobb törpefenyő rezervátuma. A szálloda vendéglőjénél betértünk egy hűsítőre, majd folytattuk utunkat Szinaja felé, immár kék sáv jelzésen. A szállodánál megfigyeltük a rengeteg autót amelyeket leparkoltak a hegység platóján, ez az aszfaltos útnak köszönhető.
Ha eddig folyamatosan felfele jöttünk, most kitartóan lefele vezetett utunk a végcélig. Eleinte gyephavason haladtunk, közben megjelent lábunk alatt Szinaja városa, ahová igyekeztünk. A gyephavast erdei ösvény váltotta fel, vörösfenyő, lucfenyő majd vegyes erdőben ereszkedtünk széles szerpentineken. A meleg ellen nagyon kellemes volt erdőben gyalogolni, kifejezetten jól esett nekünk. Sok-sok szerpentint követően a Királyi Esztena tisztására érkeztünk (Poiana Stânii), ahová előszeretettel járt annak idején a megkoronázott személyiség társaságával. Kikövezett keskeny ösvény vezet fel a városból ide, most mi ezen ereszkedtünk le. Többször jártunk ezen az útszakaszon, de mindig érdekesnek tartom ennek bejárását.
Beérünk Szinaja szélére és katonás módon trappoltunk végig a városon, aszfaltos úton és sok lépcsőn való ereszkedés után szerencsésen megérkeztünk a vasútállomásra (750 m / 18,00 h). Külön gratuláció a 8 éves Csonginak, aki kezd a magashegyek világával megismerkedni.
Fotók itt
