Keresztényhavas diákokkal, okt 19

 A brassóiak "házi" hegyén kirándultunk egy csapat Mikós diákkal 2024 október 19-én szombaton. Célunk Brassó Pojanából feljutni a csúcsra, majd lemenni a Salamonkövek irányába a régi úton Brassóba. Vonatos és buszos utazásunk eredményeképp érkeztünk fel a híres üdülőtelepre. Csípős hideg fogadott, de gyönyörűen tiszta égbolt volt a fejünk felett. Tudtuk, hogy odafentről pazar kilátás lesz a szélrózsa minden irányába.

Végigmegyünk Brassó Pojanán és a csapat üdvözlése után a Schmautz keskeny, meredek völgyén jutottunk fel a Drester tisztásra. Itt egy csapat elemi iskolás gyereket értünk utol, akik a Tejbarlang felé igyekeztek. Mi a sárga sávval jelzett uton folytattuk egyre fennebb, először a Nagy Krukk oldalában, majd egyre kényelmesebb úton meg sem álltunk a Ruja tisztásig. Mivel itt hétágra sütött a Nap, leültünk falatozni a mesterséges tó melletti árokban. E tó vize szolgálja a hóágyúkhoz szükséges havat, amikor télvíz idején kevés a csapadék.

Felfrissült erővel egy meredek sípályán kapaszkodtunk fel a Keresztényhavas 1799 méteres csúcsára. Útközben siklóernyősöket figyeltünk meg ahogyan felszálltak. A csúcson körbefényképeztük a tájat, igyekeztem elmagyarázni mindent ami látszott. Volt bőven miről mesélni, hiszen a Hargitától egészen a Fogarasi havasokig minden kiemelkedés észrevehető volt. Csoportkép készítése után megkezdtük az ereszkedést és meg sem álltunk a Julius Römer menedékházig. Itt a terasz tele volt, mindenki élvezte az őszi napsütést. Mi is ugyanezt tettük, közben elfogyasztottuk elemózsiánkat.

A megérdemelt pihenő után a Vörös úton jöttünk le, majd a Fenyő sípálya felé vettük utunkat, így kikerülve Brassó Pojanát, aztán annak az alsó részétől a híres régi úton jöttünk le, ahol anno szekerekkel, hintókkal, teherautókkal szállították fel a turistákat az 1960-as évekig. A Salamonkő szomszédságában ért véget a túrautunk, közel 17 km gyaloglás után. Nagyon jó hangulatú diákokkal buszoztunk a vasútállomásra, majd vonattal estére mindenki szerencsésen hazaért.

Köszönöm ezt a szép élményt és folytassuk a kalandozásokat!

Fotók itt

Bucsecs: Omul-csúcs, okt 12-13

Rengetegszer jártam a Bucsecs hegységben, azon belül az Omul csúcson is megfordultam több tucatnyi alkalommal. Azonban mindig más arcát mutatja a természet ezen a csodálatos helyen és nemcsak itt. Főleg, ha megszállunk ebben a magashegyi menedékházban, akkor a naplementék és napfelkelték biztosan emlékezetesek maradnak. Ez alkalommal naplemente látványában nem gyönyörködhettünk az időjárás miatt, de napfelkeltében annál inkább.

2024 október 12-én szombaton esős időben szálltunk le a vonatról Busteni városában (800 m / 7,20 h). Fel voltunk készülve erre a napra, többnyire csapadékot jeleztek kövér fellegekkel. A Szarvasok völgyén terveztük a felmenetelt, amely egyik leghosszabb völgy a hegységben. Végigmentünk a Fehér-völgy utcáján, majd a hegység lábánál fokozatosan emelkedtünk a piros háromszög jelzést követve. Átkelünk a Kostila- és Galbenele sziklavölgyek aljában és kiérünk a Kostila tisztásra, majd a közeli útkereszteződésben megálltunk pihenni, falatozni. A sűrű fenyőfák aljába még nem hatolt be az eső, így viszonylag száraz terepre pakolhattuk ki elemózsiánkat.

Az útkereszteződésből nyugatra folytattuk utunkat, most már a Szarvasok völgyében, sárga sáv turistajelzésen. Az eső sűrűn szemerkélt, szerencsére néha-néha szünetet tartott. A szél is szállította a fellegeket, emiatt főleg az erdőhatár felett kilátásban is volt részünk. Néhány zergét kaptunk lencsevégre elég távol tőlünk, ahogyan legelésztek a Molnár-gerinc oldalában. Fokozatosan haladunk felfele, pihenni csak állva tudtunk az eső miatt. Ennek köszönhetően a fáradtság hamarabb jelentkezett, főleg a gyerekek körében. Azonban Uzonka ezen a magaslati vidéken új erőre kapott, amellyel a csúcsig jó iramban haladt. Az utolsó szerpentineken már meg sem álltunk, hiszen a szél egyre jobban fújt és nagyon át voltunk ázva a nyirkos idő miatt. Szerencsésen megérkezünk a Bucsecs legmagasabb pontjára, az Omul csúcsra és az ott található menedékházhoz (2507 m / 14,40 h).

Egyből az étkezdébe nyitottunk be, finom forró zöldséglevessel melegedtünk át. Bekéreztünk a szobába, ahol akkor indították be a fűtést, ezért estig még hideg volt. Hálózsákban és pokrócok alatt a gyerekek pihentek, közben figyeltük a párás ablakon keresztül a kinti ködös tájat. Idő elteltével egyre többen jelentek meg a hálószobában, estére nagyjából 20-an gyűlhettünk össze. Lefekvés előtt az étkezdében még felmelegítettük magunkat, majd nyugovóra tértünk.

Október 13-án vasárnap reggel csodálatos táj fogadott. Tiszta égbolt, alattunk felhőtenger. Igaz csípős hideg volt és a szél is jól fújt. Körbefényképeztük a tájat, majd reggelizés után elindultunk lefele ugyanazon a Szarvasok völgyén (2507 m / 9,40 h). Sokkal kellemesebb időben volt részünk, ki is használtuk heverészéssel a fűben több alkalommal. Hosszasan figyeltük a legelésző zergéket és találkoztunk Foxy rókával, aki a vidék sztárja az interneten. Nagyon sok emberrel találkoztunk, akik a jó időt kihasználva igyekeztek fel a csúcs felé. Mi nyugodalmasan menegettünk lefele, a Kostila-tisztás közelében még falatoztunk is. Visszatértünk szerencsésen Bustenibe egy gyönyörűen napsütötte őszi erdőben, gombákat szedegetve. Nagyon jó túrában volt részünk, amely emlékezetes marad mindegyikünk számára.

Fotók itt

Lokomotív TT 42 - Börzsöny-hegység, okt 5

2024 október 5-én szombaton a Lokomotív Turista Egyesület által szervezett teljesítménytúrán vettünk részt a Börzsöny hegységben. A túra előtti nap érkeztünk késő este, amikor a szokolyai vasútállomás közvetlen közelében felhúztuk sátrunkat. Egy jólmegérdemelt, de rövid pihenés után, reggel az elsők között indultunk útnak, felszerelkezve térképpel. Kövér felhők borították az eget, azonban szerencsénkre esőkabátokra egész nap nem volt szükség. A túra első szakasza Nógrád településre vezetett Magyarkúton és Nagy Kő hegyen keresztül. Az útszakasz magába foglalta a Vizkelety László útvonalat is. 1949-ben ő volt a jelenlegi egyesület megálmodója, megalkotója. Noha nem jelentett nagy kihívást ez a szakasz, bizony egy emelkedőn jelentősen megnehezítette dolgunkat a sár. Jóformán kettőt előre léptünk és egyet vissza csúsztunk, ez volt a menetelésünk formája.

Nógrádon újabb szakasz következett a túraútvonalunkon, hiszen innen folyamatos emelkedőben volt részünk a Csóványosig, a Börzsöny legmagasabb pontjáig. Természetesen az emelkedő nem volt egyáltalán megerőltető, eleinte szép tisztásokon vezetett utunk. Ahogyan megközelítettük a hegyet, a terep kezdett meredekebb lenni, megjelentek a vulkanikus kövek, amelyek alkotják az egész hegyet. Ennek köszönhetően megszabadultunk a sártól is, ennek különlegesen örvendtünk. A Csóványos csúcsán (938 m) megpihentünk, picit falatoztunk. Az itt elhelyezett kilátóra nem másztunk fel, hiszen értelmetlen lett volna a köd miatt.

A csúcsról többnyire ereszkedőben volt részünk egészen a célig. A teljes táv felénél is túl voltunk. Elmentünk a Nagy Hideg-hegyi turistaház mellett, majd a Kisinóci-rét és a Király-rét érintésével jutottunk vissza a szokolyai vasútállomásra, vagyis a célpontunkba. Összesen 5 ellenőrző pont volt elhelyezve a túra során, ezeken csokival vagy ásványvízzel kínáltak bennünket.

A túrát szintidőn belül teljesítettük 9 óra 45 perc alatt. Oklevelet és kitűzőt kaptunk. A célban finom paradicsomlevest és zsíros kenyeret falatoztunk. Estére a szervezőkből maradtak a helyszínen, akikkel egy kis eszmecserét tartottunk. Megköszöntük a szívélyes fogadtatást, a jó szervezést és még visszatérünk a helyszínre. Örvendtünk, hogy az egyesület által pontosan a 40.alkalommal szervezett teljesítménytúrán vehettünk részt.

Másnap hazafele jövet megtekintettük Aradon a Szabadság szobrot és a Vértanúk Vesztőhelyét. Pontosan a hivatalos megemlékezések között jelentünk meg, október 6-án vasárnap.

A Lokomotív Turista Egyesületről bővebben itt lehet olvasni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lokomot%C3%ADv_Turista_Egyes%C3%BClet

Fotók  itt