Kisbakancs vándorlás Nagybacon és Sepsibükszád között, máj 24

Jó kövér májusi hónapban sikerült egy olyan napot kifogni, amely tökéletes volt a túrázáshoz. Egyértelműen örvendünk a csapadéknak, csak kirándulás közben nem valami kellemes érzés az elázás. Nos a mai nap, 2025 május 24-én egy nagyon kellemes kirándulásban volt részünk, vagyis a Kisbakancs csapatunkkal átvándoroltunk Nagybaconból Sepsibükszádra, tehát Erdővidékről az Olt völgyébe, Sepsiszékre.

Reggel 7 órakor indultunk a hatalmas bérelt autóbuszunkkal Sepsiszentgyörgyről. 19-en foglaltunk helyet és kényelmes utazásunkat követően Nagybaconban szálltunk le a járműről. Innen indult egynapos vándorlásunk kelet irányban (510 m / 7,50 h). A köszöntő után aszfaltos úton gyalogoltunk át a szomszédos Kisbaconba, amelynek központjába megtaláltuk Benedek Elek ülőszobrát és mellette megpihentünk, reggeliztünk, csoportképet készítettünk (520 m / 8,25 – 8,50 h). Gyerekek találták ki, hogy látogassunk el a közeli vízimalomhoz, így tehát indulásunk után arra kanyarodtunk. Tiszta véletlenül ott termett a malom gondozója, aki kinyította nekünk a kaput és betekintést nyerhettünk a benti világba. A közel 200 éves építmény még a mai napon is őröl, ez lenne az egyetlen működő vízimalom egész Erdővidéken. Sőt egyik kisbakancsos családunk is folyamatosan itt őrölteti a kenyérnek való lisztet időközönként.

Megköszönve a szíves vendéglátást, továbbálltunk. Kiérve Kisbaconból, egyből a sáré volt a főszerep. Sáros úton mendegéltünk felfele a piros kereszttel jelzett útvonalon. Aztán időközönként inkább a füves utak jelentek meg, lepucolva bakancsainkról a sarat. Távolban megpillantjuk a Nagy Murgót, irányjelzőként igen megfelelő volt számunkra. Keresztülmegyünk egy tehéncsordán, majd egy esztena közelében fogvicsorgató kutyák kísérnek egy darabon. Egy megduzzadt patakon néhányan mezítláb keltünk át, de volt aki mérnöki pontossággal készített hídon úszta meg szárazon az átkelést. Utunk hol fel, hol lefele vezetett, gyönyörű tájakon. Mivel többnyire tisztásokon gyalogoltunk, ezért fantasztikus kilátásunk volt a Dél Hargita gerincére, a Persány hegységre és persze a Nagy Murgóra, amely egyre csak közeledett. Egy ereszkedőt követően érkeztünk be a Pisztrángos patak mentén Uzonkafürdőre, majd későbbiekben annak központjába, ahol a borvízforrás fakad. Itt letelepedtünk a napsütéses, füves térre, a borvizes medence mellé és megpihentünk, ebédeltünk (660 m / 13,20 – 14,15 h). Volt aki egyszerűen élvezte a napsütést, mások lábukat áztatták a medencében. Indulásunkat követően a közeli vegyesboltban dézsmáltuk meg a fagyi-, hűsítő-, sör- és csipsz készleteket.

Kék pont turistajelzést követve értünk fel a közeli Uzonka nyeregbe. Itt ismét egy esztenát kereszteztünk, de a haragos kutyákat gazdái csillapították. A nyeregből gyönyörűen látszott Bodoki-havas északi gerince, a Kőmöge csúcsával és a Torjai hágóval. Hullámzó útvonalat követtünk, hol fel, hol lefele, aztán jobbra térve, a Vápa várának emelkedőjét másztuk meg. Rövid szusszanás után beereszkedünk a vasúti sín mellé, majd derékig érő csihányban és egyébb zöld növények között közeledtünk a sepsibükszádi vasútállomáshoz. Mivel még volt időnk, a vasútállomáshoz közeli halastavak vendéglőjénél megszusszantunk egy-egy hűsítő mellett.

Csodálatos gyerekekkel és felnőttekkel, szuperjó hangulatban tettünk pontot a túra végére Sepsibükszád vasútállomásán (630 m / 16,50 h). A rövid vonatúton néhány gyerek kártyapartit rendezett, mások futkorásztak a vonat egyik feléből a másikba. Mi felnőttek elégedetten dőlhettünk hátra egy sikeres túranap után. Hála és köszönet nektek kedves túratársaim, barátaim, hogy ilyen szép napot tölthettünk együtt!

Fotók itt

Háromszéki EKE napok Zabola, máj 16-18

 

Május 16-18 között Zabolán tartottuk a Háromszéki EKE-napot. Ez alkalommal az egyesületünk 133.születésnapját ünnepelte tagságunk és szimpatizánsok. György Sándor jóvoltából a szülői házához hívta a közel 40 fős csapatot, ahol nagyon jó hangulatban mulatott a társaság. Az esős idő sem szegte senkinek kedvét, ellenkezőleg, jó időben sem lehetett volna felülmúlni a hangulatot. Szombaton túrázni mentünk a Pálfeje tisztásra. 15 km alatt szinte végig szemerkélt az eső, de problémák nélkül lejártuk az útvonalat. A túra végére még napsütést is kaptunk, alig hittünk a szemünknek. Ezek után Kovács Gábor finom estebéddel várta az éhes túrázókat, György Sándor pedig hét óriási házikenyeret sütött a résztvevőknek kora reggel óta. Evés után táncolt a társaság jófajta zenére, fergeteges bulit csapva. Néhányan vasárnap tértek haza az eseményről.

Köszönjük György Sándornak, Kovács Gábornak és segédeinek a szervezést és a sütés-főzésbe belefektetett munkát! Köszönjük mindenkinek a részvételt, hogy együtt lehettünk, most is bebizonyosodott, hogy nagyon jól tudjuk érezni magunkat!

 Fotók  itt

Málnásfürdőtől Ágostonfalváig, máj 1

A Baróti hegységben egyértelműen sokszor megfordultunk az évek során. Többnyire Sepsiszentgyörgy városunk környékét jártuk, de egyesületünk keretén belül a főgerincet is többször legyalogoltuk. Azonban még nemigazán keltünk át a hegységen átlósan, vagyis kelet-nyugat irányban. Nos most eljött az alkalom, hogy ezt megtegyük 2025 május első napján. Málnásfürdőről indulva Szárazajtát és Köpecet érintettük, majd Ágostonfalván tettünk pontot a túra végére.

Kora reggel indultunk vonattal Sepsiszentgyörgyről, 14-en ugrottunk le róla Málnásfürdőn (580 m / 5,40 h). A vasútállomás mellett már az irányjelző táblán olvashatjuk célunkat, piros háromszög jelzést követjük, amely nagyon jó állapotban van az utunk során.Végigmegyünk Málnásfürdőn, röviden említést teszünk az egykoron – 1996-ban – egyesületünk által szervezett vándortáborról. Ekkor már ki is kanyarodtunk a faluból és egy csendes tisztáson őzeket zavarunk fel nyugalmukból. A Zalánpatak felé vezető, jó állapotú makadámúton meredeken menetelünk fel a főgerincre, ahol a kék sáv turistajelzést keresztezzük (810 m / 6,30 h). Erre már a Nap is felkelt, gyönyörűen megvilágítva az égboltot.

Mi határozottan folytatjuk nyugat felé az irányt. Többnyire tisztásokon gyalogolunk, ennek köszönhetően alkalom adódott gyönyörködni a Hargita-hegység déli részében, a Csomádban és a Bodoki havasokban. Jó iramban megyünk, hiszen hosszú út állt előttünk. Épp reggeliző helyet kerestünk, amikor egy esztena mellett haladtunk el. Több kutya rontott ránk mint ahányan mi voltunk, de ők is tartották a tisztes távolságot fogukat vicsorgatva. Mindenféleképpen itt nem ajánlatos egyedül túrázni, legalább 4-5 fős csapatban legyünk. Az esztenától arrébb letelepedtünk reggelizni, majd újból felkerekedtünk az indulásra. Egy erdős vidéken megyünk keresztül, majd megpillantottuk a távolban Szárazajtát. Habár távolnak tűnt, de a lefele tartó nagy tisztáson gyorsan haladva hamar elértük a falu szélét. Besétálunk a központjába, ahol a vegyesbolt kocsmáját rögtön ki is nyitották nekünk. Jólesett leülni és elfogyasztani egy hüsítőt, nagyjából 10 km gyaloglás után (620 m / 9,10 – 9,40 h).

Pihenő után mielőtt útnak indultunk volna, csoportképet készítettünk az emlékműnél. Kényelmes mezei úton gyalogolunk felfele. A Nap immár jól melegített, ezért rövidújjúban is kényelmes volt járni. A Bükkfej felé gyalogolunk enyhe emelkedővel. Közben érdemes volt hátranézni, hiszen a Hargita déli része nagyon szépen mutatta magát. A tető környékén végigmegyünk egy fiatal erdőn, majd hamarosan a háromszéki hegyimentők által épített menedékhely mellett pihentünk le ebédelni (820 m / 11,15 – 12,30 h). Evés után kifeküdtünk a napsütötte fűre és megadtuk a módját pihenésünknek. A menedékhely jó állapotban van, csak a priccseken levő matracok nem kellene ott legyenek, hiszen koszosak és egyáltalán nem oda való. Ezt már tapasztaltuk néhány háromszéki menedékhelyen.

Annyira kipihentük magunkat, hogy kissé nehezünkre vált az elindulás. Innen lefele út következett Köpecig. Egy csodálatos bükkös szélén ereszkedünk, majd ismét egy nagy tisztásra érkezünk, ahonnan látszik Köpec. Esőfelhők kezdtek gyülekezni és néhány helyen lehetett látni a zuhatagot, szerencsénkre minket mindvégig kikerült. A falu felé ereszkedve Varga Sándor Zsolt barátunk, köpeci létére mesélt a gyerekkori emlékeiről, amelyet nagyonis élveztünk. Közben gyönyörűen terült el előttünk a Persány-hegység gerince. A faluban ismét egy kocsma udvarán landoltunk, hogy lehűsítsük magunkat (480 m / 14,00 – 14,30 h).

Pihenő után már egy kevéske maradt az ágostonfalvi vasútállomásig. Először megtekintettük a híres köpeci szilt, amely 3 évszázada rendíthetetlenül őrködi a tájat. Aztán keresztülmegyünk az Olt folyón és egy rövid gyaloglás után megérkezünk a vasútállomásra (480 m / 15,40 h). Itt pontot is tettünk gyalogtúránk végére 27 km megtétele után.

Fotók itt