Szeptember 15-én, szombaton reggel korán, 9-en indultunk a Transzfogaras
déli részén található Piscul Negru-Cota 1200 fogadótól (1200 m / 6,30 h). E
napra sok jót nem reméltünk az időjárástól, az előrejelzések szerint egy
hűvösebb frontbetörésre kellett számítani. Hát ezt tapasztaltuk is hamarosan,
hiszen már reggeliben nehéz felhők környékezték a magaslatokat és ahogyan
emelkedtünk a szél minél jobban éreztette a hatását. A kék háromszög jelzést
követtük a Paltinu-völgyön felfele. Kényelmes erdőkitermelő út vezetett egészen
a Caltun-patakkal való találkozásig. Itt már keskeny ösvényre váltottunk és egy
kis szerpentinezéssel máris a glaciális völgy egyik teraszán találtuk magunkat
(1670 m / 7,30 h). A Lespezi-csúcs felé ebben a pontban el kell hagyni a
turistajelzést és a balra található szárazvölgyön kell felmenni. Mivel nem
ismertük eddig a terepet csak sejteni mertük, hogy ez lenne a „mi völgyünk”.
Ezért egy kis terepszemlét tartottunk fennebb menve a turistaösvényen, de
hamarosan világos volt, hogy nincs más választásunk. Szerencsére nem kerültünk
nagyot, maximum 50 m szintet másztunk pluszban, persze ez nem is baj, mert az
egészségünkre csak használ.
Belementünk a szárazvölgybe és elkezdődött a meredek mászás a Lespezi-csúcs
irányába. Rövidebb-hosszabb szöktetőket kellett kimásznunk, a csapat nagyon
élvezte az akciót. Bakancsaink jól tapadtak a sziklákhoz, kezeink jó fogásokat
találtak, így csupa élvezet volt a völgy kimászása. Fennebb kezdett a táj
kiszélesedni, könnyen tudtuk szemeinkkel fürkészni az elkövetkező útszakaszt. A
legmagasabb csúcsok már felhőben voltak, sőt meg is rázták magukat, néhány
esőcseppet eredményezve. A szél jó erősen éreztette hatását, jól be kellett
bugyolálnunk magunkat a hanorákjainkba.
Hatalmas kőrengeteget szeltünk át felfele tartó utunk alatt, majd kiértünk
a Lespezi egyik nyúlványára, a csúcs közelébe. Itt rátaláltunk egy piros pont
jelzésre, amelyről nekem fogalmam sem volt, hiszen a régebbi térképeken nincs
rajta. Ezen a mellékgerincen hamarosan elértük a Lespezi-csúcsot, sűrű ködben
és erős szélben (2522 m / 10,45 – 11,30 h). Szerencsénkre egy jó szélvédett
helyet találtunk pont a csúcstábla alatt, úgyhogy gyors tempóban falatoztunk
is. A csúcsfotó után próbáltunk átmenni a másik 2500-as csúcsra is, a Caltunra,
de a köd miatt semmit nem láttunk és a terepismeret hiányában azt sem tudtuk
merre keressük az útvonalat.
Na de ezért nem is bánkódtunk, inkább
ráálltunk a piros pont jelzésre amely most egy másik gerincen vezetett
lefele. Fogalmam sem volt, hova lyukadunk ki, de a menetirányunk jó volt.
Úgyhogy minden izgalom nélkül sétáltunk lefele egy igen szép sziklás gerincen,
sajnos a körülöttünk levő tájat nem láthattuk.
Hamarosan bele is botlottunk a keresett útvonalunkba, a kék sáv jelzésbe,
amely a Negoj-csúcs felé vezetett. Kiderült a Dimap térkép szerint, hogy a
Lespezi-nyeregben vagyunk (2150 m / 12,00 h). Nyugat irányba vettük utunkat a
kék sáv jelzésen. Egy durva ereszkedőnek köszönhetően 200 m-t veszítettünk a
Berbécsek katlanába lemenve, majd teljesen átharántoztuk és a Strunga Doamnei
alatt találtuk magunkat. Innen folyamatos emelkedővel szép lassan elértük a
Negoj-csúcsot is, természetesen sűrű ködben, csakis egymást láthattuk (2535 m /
14,00 – 14,30 h).
Mivel a szél egy kis szünetet tartott, ezt gyorsan ki is használtuk.
Feltöltöttük energiánkat, csúcsfotót készítettünk és indultunk visszafele.
Leereszkedtünk a Berbécsek katlanába, majd visszamásztunk a Lespezi nyeregbe,
ugyanazon az úton mint a Negoj felé. A nyeregből déli irányba a Podeanu
gerincen haladtunk immár egy széles és hosszú hegyháton. Egy kemény ereszkedő
után a Podeanu-nyeregben találtuk magunkat, ahol kihasználva egy vékony
napsugarat, gyorsan nekiültünk falatozni (1870 m / 16,45 – 17,15 h). Itt a déli
oldalon szelídebb volt az időjárás, a felhőplafon alól is kibújtunk, végre
láthattunk körbe-kereken. Evés után a piros kereszt jelzésen indultunk lefele a
Piscul Negru házhoz, a reggeli indulópontunkhoz. Eleinte kényelmes utat
követtünk, majd egy hirtelen ereszkedés után a Lespezi esztenáihoz értünk.
Innen egy durva ereszkedőt követve az erdőben érkeztünk meg a völgybe, pont
ahová az autóink le voltak parkolva (1200 m / 18,40 h). Jól megérdemelt
söreinkkel megemlékeztünk e kiadós túranapról és a legközelebbi viszontlátás
reményeben búcsúztunk el egymástól.
Fotók:
