Fogaras: Lespezi és Negoj csúcsok

Szeptember 15-én, szombaton reggel korán, 9-en indultunk a Transzfogaras déli részén található Piscul Negru-Cota 1200 fogadótól (1200 m / 6,30 h). E napra sok jót nem reméltünk az időjárástól, az előrejelzések szerint egy hűvösebb frontbetörésre kellett számítani. Hát ezt tapasztaltuk is hamarosan, hiszen már reggeliben nehéz felhők környékezték a magaslatokat és ahogyan emelkedtünk a szél minél jobban éreztette a hatását. A kék háromszög jelzést követtük a Paltinu-völgyön felfele. Kényelmes erdőkitermelő út vezetett egészen a Caltun-patakkal való találkozásig. Itt már keskeny ösvényre váltottunk és egy kis szerpentinezéssel máris a glaciális völgy egyik teraszán találtuk magunkat (1670 m / 7,30 h). A Lespezi-csúcs felé ebben a pontban el kell hagyni a turistajelzést és a balra található szárazvölgyön kell felmenni. Mivel nem ismertük eddig a terepet csak sejteni mertük, hogy ez lenne a „mi völgyünk”. Ezért egy kis terepszemlét tartottunk fennebb menve a turistaösvényen, de hamarosan világos volt, hogy nincs más választásunk. Szerencsére nem kerültünk nagyot, maximum 50 m szintet másztunk pluszban, persze ez nem is baj, mert az egészségünkre csak használ.

Belementünk a szárazvölgybe és elkezdődött a meredek mászás a Lespezi-csúcs irányába. Rövidebb-hosszabb szöktetőket kellett kimásznunk, a csapat nagyon élvezte az akciót. Bakancsaink jól tapadtak a sziklákhoz, kezeink jó fogásokat találtak, így csupa élvezet volt a völgy kimászása. Fennebb kezdett a táj kiszélesedni, könnyen tudtuk szemeinkkel fürkészni az elkövetkező útszakaszt. A legmagasabb csúcsok már felhőben voltak, sőt meg is rázták magukat, néhány esőcseppet eredményezve. A szél jó erősen éreztette hatását, jól be kellett bugyolálnunk magunkat a hanorákjainkba.

Hatalmas kőrengeteget szeltünk át felfele tartó utunk alatt, majd kiértünk a Lespezi egyik nyúlványára, a csúcs közelébe. Itt rátaláltunk egy piros pont jelzésre, amelyről nekem fogalmam sem volt, hiszen a régebbi térképeken nincs rajta. Ezen a mellékgerincen hamarosan elértük a Lespezi-csúcsot, sűrű ködben és erős szélben (2522 m / 10,45 – 11,30 h). Szerencsénkre egy jó szélvédett helyet találtunk pont a csúcstábla alatt, úgyhogy gyors tempóban falatoztunk is. A csúcsfotó után próbáltunk átmenni a másik 2500-as csúcsra is, a Caltunra, de a köd miatt semmit nem láttunk és a terepismeret hiányában azt sem tudtuk merre keressük az útvonalat.

Na de ezért nem is bánkódtunk, inkább  ráálltunk a piros pont jelzésre amely most egy másik gerincen vezetett lefele. Fogalmam sem volt, hova lyukadunk ki, de a menetirányunk jó volt. Úgyhogy minden izgalom nélkül sétáltunk lefele egy igen szép sziklás gerincen, sajnos a körülöttünk levő tájat nem láthattuk.

Hamarosan bele is botlottunk a keresett útvonalunkba, a kék sáv jelzésbe, amely a Negoj-csúcs felé vezetett. Kiderült a Dimap térkép szerint, hogy a Lespezi-nyeregben vagyunk (2150 m / 12,00 h). Nyugat irányba vettük utunkat a kék sáv jelzésen. Egy durva ereszkedőnek köszönhetően 200 m-t veszítettünk a Berbécsek katlanába lemenve, majd teljesen átharántoztuk és a Strunga Doamnei alatt találtuk magunkat. Innen folyamatos emelkedővel szép lassan elértük a Negoj-csúcsot is, természetesen sűrű ködben, csakis egymást láthattuk (2535 m / 14,00 – 14,30 h).

Mivel a szél egy kis szünetet tartott, ezt gyorsan ki is használtuk. Feltöltöttük energiánkat, csúcsfotót készítettünk és indultunk visszafele. Leereszkedtünk a Berbécsek katlanába, majd visszamásztunk a Lespezi nyeregbe, ugyanazon az úton mint a Negoj felé. A nyeregből déli irányba a Podeanu gerincen haladtunk immár egy széles és hosszú hegyháton. Egy kemény ereszkedő után a Podeanu-nyeregben találtuk magunkat, ahol kihasználva egy vékony napsugarat, gyorsan nekiültünk falatozni (1870 m / 16,45 – 17,15 h). Itt a déli oldalon szelídebb volt az időjárás, a felhőplafon alól is kibújtunk, végre láthattunk körbe-kereken. Evés után a piros kereszt jelzésen indultunk lefele a Piscul Negru házhoz, a reggeli indulópontunkhoz. Eleinte kényelmes utat követtünk, majd egy hirtelen ereszkedés után a Lespezi esztenáihoz értünk. Innen egy durva ereszkedőt követve az erdőben érkeztünk meg a völgybe, pont ahová az autóink le voltak parkolva (1200 m / 18,40 h). Jól megérdemelt söreinkkel megemlékeztünk e kiadós túranapról és a legközelebbi viszontlátás reményeben búcsúztunk el egymástól.

Fotók:

https://plus.google.com/photos/112544953451155512139/albums/5788979364766243969