Bucsecs: Galbenele völgytúra

E szép őszi időszakot kihasználva, négyen indultunk útnak Busteniből szombaton reggel (900 m / 6,15 h). Fejlámpák fényénél haladtunk a Kostila menedékhely irányába. Az időjárás velünk tartott, előrejelzések szerint viszonylag jó időnek nézünk elébe. Mire felértünk a menedékhelyhez jól kivilágosodott és csodálatos látványban volt részünk a Báj-havas fölötti felhők által nyújtott festményt meghazudtoló képben.

A menedékhely előtt reggeliztünk, közeben folyamatosan csodáltuk az előttünk elterülő tájat. Jobb helyet nem is kaphattunk volna. (1690 m / 8,00 - 8,30 h).

Evés után indultunk egy darabon a Kostila völgyön, majd jobbra tértünk a Galbenele-völgy irányába. Előttünk a Kostila-Galbenele gerince magasodott.

Keskeny, kacskaringós ösvényen jutottunk át a Galbenele völgybe. A völgy alsó felében nagyon kell vigyázni az állandóan potyogó kövek miatt. A bal-felső oldal folyamatos eróziónak van kitéve és innen szép számban fütyült el a fejünk mellett puskagolyó módra jónéhány kő. A sisak használata kötelező és igyekezzünk minél hamarabb elhagyni e helyet. Amennyire gyorsan csak lehetett fennebb másztunk mi is, jónéhány szöktető kimászása után megszűntek ezek a problémák. A kisebb szöktetők nem okoztak átjutási nehézséget, az áthajlásos-magasabbakat volt lehetőségünk kikerülni. Különben egyik ugrató sem okozott különös gondot, nagyon élvezetes volt a mászás.

A Galbenele-völgy ugratói és egyben nehézségei megszűntek a Coamei-kémény beindulásától felfele. Innen már csak a meredek oldalt kellett kimászni szöktetők nélkül. A kémény beindulásánál található az ún. Galbenele Hotel. Ez egy nagyobb kőlyuk a sziklában, amely menedéket nyújthat rossz idő esetén. A sziklamászók előszeretettel használják éjszakai szállásként, így megspórolva a felfele utat.

A Galbenele nyeregbe kiérve megszusszantunk és szemügyre vettük a plató felé kivezető további útvonalunkat - a Scorusilor völgyet (2250 m / 12,30 h). A sejtelmeim beigazolódtak, az északi völgy többnyire jeges volt. Szerencsénkre az első fázisban sikerült kimásznunk a Kostila övig, ezen a szakaszon nem adódtak problémák, nagyon ügyelve lépéseinkre. A Kostila-öv felett azonban jobbnak láttuk kikerülni az utolsó szakaszt, mivel a szikla teljesen jeges volt és a megmaradt ugratókat sem tudtuk volna kikerülni, ezek kimászása ilyen kondíciók között problémás lett volna. Kiszálltunk a Scorusilor völgyből és a Kostila övön kényelmesen elsétáltunk a Fehér-völgy gerincének felső részéhez. Mintha teljesen más évszakba csöppentünk volna bele, a hideg és jeges északi völgy után nagyon jól esett a napsugarakkal kényeztetni magunkat a Fehér völgy gerincének egy déli darabkáján. Nem is kellett sokat gondolkodnunk, itt fogyasztottuk el ebédünket, habár közel voltunk a platóhoz, tartottunk a szélfúvástól, így jobbnak láttuk most feltankoljunk (2400 m / 13,45 - 14,15 h).

Csoportképet is készítettünk ezen a helyen:

A platóra kiérve gyönyörű kilátásban volt részünk ahogy a köd szállt fel a sziklák közül, mintha a hegy főtt volna. Átmenet a Caraiman-csúcs felé szivárványt is láthattunk alattunk a Fehér völgyben, amelynek közepében árnyékunkat láthattuk. Zsombi barátunk szerint e fenomén neve a Brocken-hegyi kísértet és aki ezt meglátja, az a hegyekben fog kipurcanni. Na lássuk!

  

A Caraiman-csúcsról direkt a Nagy Övre ereszkedtünk és tovább a Caraiman menedékházhoz (2025 m / 14,45 - 15,00 h). Rövid pihenő után a jólismert Jepi völgyön mentünk le Bustenibe. Épp sötétedés előtt érkeztünk a kisvárosba, nem kellett a fejlámpákat igénybe vennünk (900 m / 17,00 h).

Jólsikerült túra után boldogan és élményekkel telve mehettünk haza. Ámen!

Bucsecs: Légpárkány-túra

Igazi őszies hangulatú vasárnap reggelen öten indultunk útnak Busteniből, az Alpin menedékháztól (900 m / 6,15 h). Az erdei sétánk a Muncel hegyhátat követte a Kostila tisztás felé. Majd erről letérve a Kostila menedékhely felé vettük utunkat. Az útmenti kisvizű forrás jelezte, hogy kevés csapadék hullott az elmúlt időszakban. Minél fennebb menve egyre keskenyedett az ösvény és egyre sűrűbben kanyarodott. A Kostila menedékhely előtt a Légpárkány felé vezető ösvényre tértünk a fenyvesben. A jól látszódó ösvényen problémák nélkül haladhattunk felfele. A Sziklás-völgy (Valcelul Stancos) kimászása- és egy kis kitérő után a Figyelő pontra értünk (La Panda – 1900 m / 8,45 – 9,15 h).

A reggelizés után felkerekedtünk és a Légpárkány felé vettük utunkat. Balra a Fehér-völgy katlanjaihoz vezet az ösvény, ahonnan indulnak a híres sziklamászó útvonalak. Először is egy meredekebb szakaszt küzdöttünk le, itt lánc is volt kifeszítve. Egy pihenő alatt megfigyelhettük a gyergyói sziklamászók emléktábláját is. Egy harántozás következett, majd a Policandrul-völgy felső szakaszánál találtuk magunkat. Törpefenyők és sziklák sokasága mutatkozott az utunk alatt. Egy nehezebb részen ismét láncok voltak felszerelve, de a sziklákon nagyon jó fogásokat találtunk. Egy sűrűbb törpefenyves szakasz után elértük a Légpárkány előtti kis pihenőt, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk a Caraiman sziklavölgyeire és a Fehér-völgy falára (2100 m / 11,15 h).

A láncokkal és sodronyokkal biztosított Légpárkányon probléma nélkül mehettünk végig, továbbá a Fehér-völgy gerincére kaptattunk fel. Erős széllökések kísértek fel végig a platóig. A völgy felső szakasza teljesen el volt jegesedve, szerencsére a gerincen nem ütköztünk ilyen akadályba. Egy zergecsapat bátran szökdécselt a meredek oldalakon, közben egymást bámulva. A Kostila-övet keresztezve a Gelepeanu-kéményen másztunk ki a Kostila-csúcs mellé (2420 m / 11,45 – 12,15 h).

Egy szélvédett helyen a kiszállás végén elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd gyors léptekkel indultunk a Caraiman felé. Megkerültük a Kostila csúcsot és a Bucsecs „autósztrádán” a Caraiman Keresztje irányába mentünk. A szél is lecsillapodott, a Nap sugarait élvezhettük az útvonalunk során. Egy kis pihenő erejéig megálltunk a kereszt tövében, végigpásztáztuk szemeinkkel a Kostila tömbjét, majd a Caraiman menedékházhoz ereszkedtünk a Nagy Övön keresztül. A nem éppen otthonias menedékházban kis pihenőt iktattunk be (2025 m / 13,50 – 14,10 h).

Innen megkezdtük az ereszkedést Busteni felé a kék kereszttel jelzett völgyön. Szép nyugodtan haladtunk lefele, sietésre nem volt okunk, hiszen időben voltunk. Délutánra egészen kellemes idő volt, de főleg az erdőben jól lehetett érezni a lehullott falevelekből áradó ősz illatát. Minden probléma nélkül érkeztünk meg a célpontunkhoz (900 m / 16,30 h) és tehettünk pontot e szép és tartalmas nap végére.

Fotók:

https://plus.google.com/photos/112544953451155512139/albums/5807559347694751409