Bucsecs: Galbenele völgytúra

E szép őszi időszakot kihasználva, négyen indultunk útnak Busteniből szombaton reggel (900 m / 6,15 h). Fejlámpák fényénél haladtunk a Kostila menedékhely irányába. Az időjárás velünk tartott, előrejelzések szerint viszonylag jó időnek nézünk elébe. Mire felértünk a menedékhelyhez jól kivilágosodott és csodálatos látványban volt részünk a Báj-havas fölötti felhők által nyújtott festményt meghazudtoló képben.

A menedékhely előtt reggeliztünk, közeben folyamatosan csodáltuk az előttünk elterülő tájat. Jobb helyet nem is kaphattunk volna. (1690 m / 8,00 - 8,30 h).

Evés után indultunk egy darabon a Kostila völgyön, majd jobbra tértünk a Galbenele-völgy irányába. Előttünk a Kostila-Galbenele gerince magasodott.

Keskeny, kacskaringós ösvényen jutottunk át a Galbenele völgybe. A völgy alsó felében nagyon kell vigyázni az állandóan potyogó kövek miatt. A bal-felső oldal folyamatos eróziónak van kitéve és innen szép számban fütyült el a fejünk mellett puskagolyó módra jónéhány kő. A sisak használata kötelező és igyekezzünk minél hamarabb elhagyni e helyet. Amennyire gyorsan csak lehetett fennebb másztunk mi is, jónéhány szöktető kimászása után megszűntek ezek a problémák. A kisebb szöktetők nem okoztak átjutási nehézséget, az áthajlásos-magasabbakat volt lehetőségünk kikerülni. Különben egyik ugrató sem okozott különös gondot, nagyon élvezetes volt a mászás.

A Galbenele-völgy ugratói és egyben nehézségei megszűntek a Coamei-kémény beindulásától felfele. Innen már csak a meredek oldalt kellett kimászni szöktetők nélkül. A kémény beindulásánál található az ún. Galbenele Hotel. Ez egy nagyobb kőlyuk a sziklában, amely menedéket nyújthat rossz idő esetén. A sziklamászók előszeretettel használják éjszakai szállásként, így megspórolva a felfele utat.

A Galbenele nyeregbe kiérve megszusszantunk és szemügyre vettük a plató felé kivezető további útvonalunkat - a Scorusilor völgyet (2250 m / 12,30 h). A sejtelmeim beigazolódtak, az északi völgy többnyire jeges volt. Szerencsénkre az első fázisban sikerült kimásznunk a Kostila övig, ezen a szakaszon nem adódtak problémák, nagyon ügyelve lépéseinkre. A Kostila-öv felett azonban jobbnak láttuk kikerülni az utolsó szakaszt, mivel a szikla teljesen jeges volt és a megmaradt ugratókat sem tudtuk volna kikerülni, ezek kimászása ilyen kondíciók között problémás lett volna. Kiszálltunk a Scorusilor völgyből és a Kostila övön kényelmesen elsétáltunk a Fehér-völgy gerincének felső részéhez. Mintha teljesen más évszakba csöppentünk volna bele, a hideg és jeges északi völgy után nagyon jól esett a napsugarakkal kényeztetni magunkat a Fehér völgy gerincének egy déli darabkáján. Nem is kellett sokat gondolkodnunk, itt fogyasztottuk el ebédünket, habár közel voltunk a platóhoz, tartottunk a szélfúvástól, így jobbnak láttuk most feltankoljunk (2400 m / 13,45 - 14,15 h).

Csoportképet is készítettünk ezen a helyen:

A platóra kiérve gyönyörű kilátásban volt részünk ahogy a köd szállt fel a sziklák közül, mintha a hegy főtt volna. Átmenet a Caraiman-csúcs felé szivárványt is láthattunk alattunk a Fehér völgyben, amelynek közepében árnyékunkat láthattuk. Zsombi barátunk szerint e fenomén neve a Brocken-hegyi kísértet és aki ezt meglátja, az a hegyekben fog kipurcanni. Na lássuk!

  

A Caraiman-csúcsról direkt a Nagy Övre ereszkedtünk és tovább a Caraiman menedékházhoz (2025 m / 14,45 - 15,00 h). Rövid pihenő után a jólismert Jepi völgyön mentünk le Bustenibe. Épp sötétedés előtt érkeztünk a kisvárosba, nem kellett a fejlámpákat igénybe vennünk (900 m / 17,00 h).

Jólsikerült túra után boldogan és élményekkel telve mehettünk haza. Ámen!