Kiruccanás az Ablakos sziklavölgybe, dec 13

December 13-án, szombaton kilátogattunk a Királykőre egyet megmozgatni végtagjainkat. Eleinte a Hidak-völgyét vettük számításba, de a friss puha hó és a viszonylag kései elindulásunk más terv kigondolására késztetett. Így az Ablakos sziklavölgyet tűzrük ki célul.

Gyönyörűszép időben indultunk a Plaiul Foii-tól (849 m / 6,30 h). A Reménység menedékhely felé vettük utunkat az általunk jól ismert útvonalon. Fejlámpák fényénél haladtunk, de sok szükség nem is volt erre, hiszen a havas tájon jól lehetett tájékozódni. Az erdőt elérve friss piros háromszög jelzést véltünk felfedezni, amely egészen a Sárga Falig kísért. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a Reménység menedékhelyig biztosan felviszik a jelzést és onnan több mint valószínű a Cioranga Övön a Hegyes-csúcsig. Egyáltalán nem jó hír azok számára, akik a Királykő legszebb helyeit szeretik felkeresni, jóval meg fog növekedni a turistaforgalom ezen a vidéken is.

Kényelmesen mendegéltünk felfele, a hó itt nem volt nagy, nem fárasztott az előrehaladásunkban. Azonban az idő rohamosan telt és amire kiértünk a menedékhely mellé, lemondtuk a Hidak-völgye felé az utunkat. Odabent a priccs egy része használhatatlan, be volt törve, egyet pihenni és falatozni azért lehetett (1690 m / 9,45 – 10,30 h).

Pihenő után az Ablakos sziklavölgy beindulásáig mentünk. A szoktető alatt mély hó volt, szinte derékg is bele lehetett süppedni. Maga a szöktető többnyire száraz volt, jeges részekkel. A második szöktető alatt is mély havat találtunk, de már annak a kimászása nagyobb gondot okozott, mivel teljesen havas volt. Jól meg kellett keresni hová tesszük a lábunkat. Természetesen a hónak semmi tartása nem volt.

  

A második szöktető fölött egyre nagyobb havat találtunk, csak evickéltünk benne és az idő telt. Ekkor úgy határoztunk, hogy visszaereszkedünk és máskor próbálkozunk, amikor jobb kondíciók lesznek. Nem voltunk elkeseredve sem, mert mindannyian jártunk itt többször is. Visszajöttünk a menedékhelyhez, nyugodtan  elfogyasztottuk maradék ételünket a szokásos jóhangulatú beszélgetések közepette. Innen szépen visszasétáltunk a Plaiul Foii-hoz, ahonnan gyönyörű látvánnyal kárpótolt a fennséges Királykő (849 m / 15,30 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.903877216303968.1073741883.100000450948657&type=1&l=77bef71e0d 

Királykő: Zárt-tisztás, nov 8

Négyen indultunk a Plaiul Foii-tól november 8-án szombaton reggel (850 m / 6,30 h). Az idő nagyon kellemes volt, sőt igenis kellemes a novemberi hónaphoz képest. Egész nap tökéletes időjárás kísért végig e szép útvonalon.

Már az indulásnál egy jelzetlen völgyet választottunk a hegység szikláinak megközelítése érdekében. A Barca-patak Tamás mellékágán mentünk fel eleinte egy gyengébb erdei úton, majd találomra a völgy mentén. Ahogyan haladtunk előre, egyre szűkült a völgyünk, így kimásztunk egy jobboldali gerincre. Ezen igen meredeken, de jóval könnyebben mászhattunk. Szerencsére nem találtunk túl sűrű erdőt sem, így nehéz dolgunk nem akadt. Közvetlenül a sziklák előtt visszatértünk a völgybe és a falak tövéig másztunk, ahol megtaláltuk a piros sáv jelzést. Kikerülve az egész Spirlea-gerincet csakhamar a Királykő vállán találtuk magunkat. A Hátsó-nyereg irányába folytattuk utunkat, immár kék háromszög jelzésen. Rövid időn belül a Lándzsás-sziklavölgy bejáratánál pihentünk és falatoztunk, hogy erőt gyűjtsünk ennek kimászására (1650 m / 10,00 – 10,30 h).

Elhagytuk a jelzett utat és a sziklavölgy felé vettük az irányt. Kimondottan a völgy alján másztunk, minden szöktetőn felkapaszkodtunk. Nagyon élvezetes volt számunkra. A Közép-Öv előtti nem magas, de nehezebb szöktetőnél kábel segítette előrehaladásunkat. Az öv feletti utolsó szöktető szintén drótsodronnyal van ellátva, de nem nagyon éreztük használatának szükségességét.

Kiértünk a Zárt-tisztásra, ahol a csodaszép táj mellett zergék sokaságát fedeztük fel (1960 m / 11,40 – 12,10 h). Egyáltalán nem zavarta jelenlétünk, igaz mi sem hangoskodtunk, csak diszkréten egy helyen meghúzódtunk és figyeltük őket, na meg természetesen sűrűn is fényképezgettük. A legnagyobb érdekesség számunkra az volt, amikor lassan közelítgettünk feléjük és hagyták, hogy megtegyük azt. Végül egyre eltávolodtunk tőlük és megkezdtük a főgerincre való kimászást. Egy jobboldali övön kikapaszkodtunk, majd egyenesen felfele két kéményt is választhattunk kimászásképpen. A baloldali volt nekem ismerős, azon mentünk most is. Habár különös nehézségek nem adódnak, mégis drótkötél van betéve segédeszköznek. Ezzel ki is értünk a Királykő déli gerincére, ahol egy csoportkép és rövid szusszanás után indultunk vissza ugyanott (2100 m / 12,50 – 13,00 h).

Visszafele a kéményen az élvezet kedvéért elővettük kötelünket és leereszkedtünk. Hamar visszatértünk a Zárt-tisztás szélére, itt elfogyasztottuk ebédünket. Ezalatt csodálhattuk az alattunk elterülő Nagy Kőfolyást. Különben ez is volt következő célunk a mai napon a leereszkedés irányába. Problémamentesen és könnyeddén ment az ereszkedés egészen a Vörös-Öv kezdetéig. Addig is bámészkodtunk az előttünk magasodó hatalmas sziklafalakon. Az öv beindulásától lefele vettük az irányt a Nagy Kőfolyáson, amelyen „legurulhattunk” a Hátsó-nyereg felől jövő jelzett útba. Innen nem maradt más hátra, mint gyorsabb tempóban visszatérni immár a Spirlea irányába a Plaiul Foii-hoz, ahol autónk várt (850 m / 17,00 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.882484671776556.1073741880.100000450948657&type=1&l=dbe2e7842f 

Bucsecs: Fehér-völgy - Omul-csúcs

Október 25-én, szombaton reggel Bustenibe mentünk Szabival. Gondoltuk elejébe megyünk egy kicsit a télnek és megmozgatjuk végtagjainkat a friss hóban. Na ebben csalódnunk kellett, hiszen a lehűlés ellenére semmi hó nem esett még a legmagasabb régiókban sem. Persze ezért nem keseredtünk el, hiszen a jó mozgás mindent megért.

Kora reggel indultunk az Alpin-menedékháztól (900 m / 6,00 h). Az eget vastag felhők borították és elég hűvös volt. De a reggeli gyorsabb menetelésnek köszönhetően jól bemelegedtünk. Még sötét volt, amikor a Fehér-völgy szélét elértük. Itt egy rövid pihenő után hamarosan a La Verdeata nevű tisztáson várhattuk a napfelkeltét, immár bent a völgyben (1650 m / 7,10 – 7,30 h). A sűrű felhők miatt azonban esélyünk sem volt napfelkeltét látni, sőt még az volt az érzésünk, hogy ki sem akar virradni egyáltalán.

A nyomasztó szürke homályban indultunk felfele a sziklavölgyön. Nem kis meglepetésünkre elég nagy hozamú víz folydogált, pontosan ott ahol kellett kimásznunk. Szerencsére volt lehetőségünk alkalmanként jobbról vagy balról kerülgetni a vízfolyást. Fürdésre nem volt kedvünk. Minél fennebb érve, a víz hozama egyre csökkent. A nagy szöktetőt jobbról kikerültük, majd ezen túl csak vékony vízfolyást találtunk. Az idő is kezdett javulni, a nehéz felhőket a szél kezdte igazítani kifele a völgyből. Lehetőségünk volt akár egy röpke pillantást vetnünk a környék sziklafalaira és az alattunk elterülő még álmos településekre.  Aztán visszatért a köd és elkísért bennünket egészen az Omul-csúcsig. Mi pontosan a Kostila-öv bejárata fölött álltunk meg reggelizni, az energiánkat feltölteni. Itt jó szélcsendes helyet találtunk, ki is használtuk teljes mértékben. A völgymászás során egy szomorú látványban is részünk volt. Egy zerge esett áldozatúl az orvvadászok miatt. Az egész teste ott feküdt a sziklákon, csak a feje hiányzott.

Kiértünk a Bucsecs-plató szélére (2300 m / 10,05 h). Innen rááltunk a piros kereszt jelzésre, amelyet követtünk a ködben. Egyre jobban erősödött a szél is, persze ez nem lepett meg. Az út nagyon kényelmes, inkább egy parkbeli sétáláshoz hasonlított. Igaz jól is esett a felfele mászás után. A Tornác alatt jöttünk el, immár a Babele felől jövő sárga sáv jelzéssel ellátott turistautat követve.

Megérkeztünk az Omul-csúcsra (2507 m / 11,35 – 12,30 h). A menedékházat már zárva találtuk, de volt egy másik lehetőségünk meleg, szélmentes helyre beülni. El is foglaltuk helyünket és kényelmesen elfogyaszthattuk ebédünket. Amikor kijöttünk a menedékünkről, hát csodák csodájára a szél igen jó munkát végzett, hiszen a felhőket mind eloszlatta. Gyönyörű kilátásban volt részünk minden irányban, nem érdekelt az orkán erejű szél, szorgalmasan kattogtattuk a fényképezőgépeket.

E csodás élmény után a Szarvasok-völgyén ereszkedtünk le problémamentesen és immár szép időben Bustenibe (900 m / 15,30 h).

Fotók a Facebookon.

Kisbakancs-túra a Rozsnyói szoros környékén, okt 5

Gyönyörűszép őszi időjárás jellemezte az idei október 5. napját. Mindvégig hétágra sütött a Nap, ennek köszönhetően a hőmérséklet is nagyon kellemes volt. 24-en gyűltünk össze a barcarozsnyói vasútállomás mellett, ebből 11 gyerek. A legkisebb résztvevő az 1 éves és 4 hónapos Bence tisztelt meg jelenlétével. Különben már Ő is aktív kisbakancsosnak számít.

A vasútállomástól együtt mentünk az autóinkkal egészen a Rozsnyói-szoros bejáratáig. Gyalog folytattuk innen utunkat a széles makadámúton. A szorosban megfigyelhettünk néhány sziklamászót, akik ügyeskedtek felfele a magas sziklafalon. A szoroson végighaladva hamarosan egy napsütötte helyre értünk, ahol megreggeliztünk.

Az energiafelvétel nem volt hiába, hiszen az utunk elkövetkező részét meredek erdős ösvény jellemezte. Természetesen minden nagyobb kapaszkodó után lehetőség volt kifújni magunkat. A szorostól mintegy két óra járásnyira aztán kiértünk a várva várt Három Fenyő Szálló környékére. Itt pontosan elénk bukkant a Bucsecs hatalmas tömbje, sajnos dél lévén a Nap magasan hágott, így fényképezésre alkalmatlan volt. Na de akit érdekelt annak elmagyarázhattam a hegység minden csúcsát és gerincét.

A gyerekek már nagyon türelmetlenek voltak. Alig várták, hogy a beígért játszótérre megérkezzenek. Néhányan a kalandparkot próbálták, volt aki a gumicsúzdán suhant le, illetve a klasszikus játszóteret is igénybe vehettük.

A játszótér után elsétáltunk a közelben lévő Székely-tisztásra és az ott található menedékházhoz. A ház szomszédságában fapadokra telepedhettünk le ebédelni. Evés után a gyerekek egymással nagyon jól eljátszadoztak a kiszáradófélben levő magas fűben. Látva milyen jól szorakoznak, egyáltalán nem siettünk lefele.

Visszafele jövet hamar leereszkedtünk a szorosba, köszönhetően a meredek terepnek. Itt most megfigyeltünk egy elszánt ugrót, aki a magasból vetette le magát, természetesen rugalmas kötéllel biztosítva. Az esemény után hamarosan az autóinkhoz értünk és elbúcsúztunk egymástól.

Köszönet minden szülőnek és gyereknek akik eljöttek e kirándulásra és együtt lehettünk.

Fotók itt .

Kisbakancs-túra a Szent Anna tóhoz, aug 30

Gyönyörűszép nyárvégi reggel köszöntött ránk augusztus 30-án, szombaton a tusnádfürdői vasútállomáson. A Kisbakancs-túrák történelmében ez volt az első alkalom, hogy vonattal utaztunk. 23-an vettünk részt a kiránduláson, amelyből 8-an gyerekek. A legfiatalabb az 1éves 3 hónapos Bence is megtisztelt jelenlétével.

Az idei nyár nagyon „szűkmarkú” volt az olyan szép reggelekkel, mint amilyen most volt. Egy rövid ismertető után 8 órakor indultunk is Tusnádfürdőn keresztül a Szent Anna-tó irányába. Először a szépen felújított sétányt követtük a borvízforrásig. Itt mindenki a szíve szerint tankolhatott, majd folyattuk utunkat a szintén felújított piros kereszt jelzésen, immár az erdőben. Egy meredek szakasz következtében a szerpentineket követtük egészen a Nagy Csomád nyeregig. Kényelmes tempóban, de folytonosan haladtunk felfele, így nagyon hamar hátunk mögött hagytuk a legnagyobb emelkedőt. A nyeregben hosszabb pihenőt tartottunk, ahol az otthonról hozott élelem mellett, friss málnából is lehetett csemegézni. A pihenő után egy kellemes ereszkedőben volt részünk a Szent Anna menedékház környékéig. Az erdőből kiérve szemünkkel végigpásztáztuk a tájat, hiszen a Nemeréig is el lehetett látni. A menedékház környékén nem időztünk sokat, annál jobban vonzott tó partja. Lefele menet megálltunk a kilátónál, szemügyre venni a tavat madártávlatból. Aztán hamarosan elértünk a kirándulásunk fő célpontjához a Szent Anna tóhoz. És még csak alig múlt el 11 óra.

Itt délután fél kettőig szabad program volt, aki akarta körbesétálta a tavat, vagy csak egyszerűen lazsált a tóparton és fürdőzött a nem túl hideg vízben. A gyerekek iszapból építettek, vagy csak egyszerűen a vizet „kóstolgatták”. De meg lehetett figyelni néhány halacskát is, amelyek kimerészkedtek a parthoz közel.

A kellemes időben észrevétlenül eltelt a több mint két óra szórakozás. Szedtük a sátorfánkat és indultunk Sepsibükszád felé. A tópartról eleinte a kék kereszt jelzést követtük felfele amíg elértük a kráter szélét. Ott a tisztáson egy csoportképet készítettünk, majd a kék sávot követve lefele vettük az irányt. Hamarosan kiértünk az erdő szélére és kényelmesebbé vált a terepünk. Volt aki ezalatt egy zacskó gombával lett gazdagabb. A falu határában található Bugyogó borvíznél egy hosszabb pihenőt tartottunk, mialatt mindenki megkóstolhatta és vihetett haza belőle. A faluból egy rövidítésen mentünk ki a főútra és meg sem álltunk a Sepsibükszádi vasútállomásig, ahová a vonatunk megérkezése előtt fél órával megjelentünk.

Nagyon szép kirándulásban volt részünk, köszönettel minden résztvevőnek, úgy gyereknek mint felnőttnek, hogy együtt tölthettük e csodálatos szombati napot.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.818516851513920&type=1