Nyolcan indultunk február 8-án, szombaton reggel az Alpin menedékháztól
(900 m / 6,00 h). Ketten a Csíki EKE-től is megtiszteltek jelenlétükkel. A fejlámpák
fényénél a piros háromszög jelzést követtük a Kostila tisztásig. Kényelmesen
haladtunk, sietségre semmi ok nem volt. Ez volt az idei tél első kirándulása
amikor havat lehetett találni az erdőben, de még most is igen enyhe időjárásban
volt részünk. Na de ezzel most nem foglalkoztunk, inkább a kimászandó völgy
járt a fejünkben.
A tisztásra érkezvén eltehettük a fejlámpákat. Innen következett az utunk
talán egyik legnehezebb része, nyomot törni a nagy vizes hóban, nagyon meredek
terepen egészen a gerincig, ahonnan majd beereszkedünk egy kéményen keresztül a
Malin-völgybe. Neki is álltunk a munkának, eleinte enyhébb volt a terep, majd
egyre meredekebb. Szerencsére a csíki fiúkkal együtt megoldottuk a dolgot, a kb
200 m-es szintet hamar magunk mögött tudtuk. A nyeregben jólmegérdemelt pihenő
következett, majd az alattunk levő kéményen (Hornul Pamantos) beereszkedtünk a
Malin-völgybe. Nagy megkönnyebbülésünkre tapasztaltuk, hogy nem lesznek
problémáink felfele, hiszen itt a hó állapota pontosan megfelelő volt a mi
turánkhoz (1550 m / 9,20 h).
A legalsó két szöktető nem volt teljesen befedve hóval, ezért egy kicsit
izgalmasabb volt kimászásuk. De a társaság már igen jól érti dolgát, úgyhogy
egyáltalán nem jelentett komolyabb gondot. Továbbá többnyire meredek emelkedők
sokasága következett, de nem siettünk, több pihenőt iktattunk be utunk során.
Elhaladtunk a Scorusilor- és Coltilor-völgyek befolyásánál is, mi rendületlenül
folytattuk utunkat felfele. A szintkülönbség lépésről-lépésre fogyott, hiszen
egyes helyeken igen meredek oldalt kellett kihágni. A hó minősége nagyon
megfelelt, minél fennebb érve már a bakancsaink orrát is alig tudtuk beleütni. Igaz
a hágóvas segítségére még nem volt kimondottan szükség, főleg felfele irányban.
Minél fennebb érve egyre szebb kilátás terült elénk, de a gerinchez közeledve
éreztük a szél jelenlétét odafent. Itt még valamennyire védve voltunk. Mire kiértünk
volna teljesen, a gerinc alatt beöltöztünk a szeles időjárás ellen. Aztán fent
a Kostila csúcs mellett meggyőződtünk, hogy nem is olyan kimondottan erős
széllel állunk szemben. Mindenki nagyon megvolt elégedve teljesítményével és
egy rövid szusszanót tartottunk a Kostila csúcs alatt (2450 m / 13,35 h).
Innen nagyon szép kilátásban volt részünk mindenfelé, habár a Nap nem
sütött, de a felhőplafon magasan volt. A platón dél felé vettük az irányt a
piros kereszt jelzésen, amelyet egészen a Fehér-völgy bejáratáig követtük. Az egyenes
terep azonban nem bizonyult leányálomnak, hiszen a szél jól megrakta hóval ezt
a vidéket és valamelyest összefagyott. Aztán hol belesüppedtünk a jeges hóba,
hol nem, ez egészen kellemetlen volt számunkra. De itt is a csíki fiúkkal
megoldottuk a problémát, kimentünk a plató szélére ahol száraz volt, így már
sokkal könnyebben haladhattunk.
Elértük a Fehér-völgy beindulását. Felvettük a hágóvasakat is, indultunk
lefele teketóriázás nélkül (2350 m / 14,30 h). Mivel a gravitáció lényegesen
segített, hamar faltuk a szintkülönbséget lefele. A völgy teljesen fel volt
telve a felső régióban és kemény havat haraptak a hágóvasak. Tehát ideális
terep fogadott bennünket. Elértük a nagy szöktetőt, ahonnan megváltozott a hó
állaga. A hágóvasakat itt lehúztuk, hiszen vizes lett a hó és hatalmas talpak
nőttek a hágóvasakra. A szöktetőt balra biztonságosan ki lehetett kerülni és
továbbá kellemes sétában volt részünk egészen a völgy aljáig. Mindenki
megérkezett az erdőszélén található tisztáshoz (La Verdeata) és nekiálltunk
falatozni (1600 m / 15,45 – 16,30 h). Pihenő és csoportkép készítés után nem
maradt más hátra mint visszaereszkedni Bustenibe a kényelmes erdei ösvényen,
majd egy sör mellett boldogan visszaemlékezni a nap történéseiről (900 m /
17,20 h).
Fotók:
