2014. február 13., csütörtök

Bucsecs: Malin- és Fehér-völgy, feb 8

Nyolcan indultunk február 8-án, szombaton reggel az Alpin menedékháztól (900 m / 6,00 h). Ketten a Csíki EKE-től is megtiszteltek jelenlétükkel. A fejlámpák fényénél a piros háromszög jelzést követtük a Kostila tisztásig. Kényelmesen haladtunk, sietségre semmi ok nem volt. Ez volt az idei tél első kirándulása amikor havat lehetett találni az erdőben, de még most is igen enyhe időjárásban volt részünk. Na de ezzel most nem foglalkoztunk, inkább a kimászandó völgy járt a fejünkben.

A tisztásra érkezvén eltehettük a fejlámpákat. Innen következett az utunk talán egyik legnehezebb része, nyomot törni a nagy vizes hóban, nagyon meredek terepen egészen a gerincig, ahonnan majd beereszkedünk egy kéményen keresztül a Malin-völgybe. Neki is álltunk a munkának, eleinte enyhébb volt a terep, majd egyre meredekebb. Szerencsére a csíki fiúkkal együtt megoldottuk a dolgot, a kb 200 m-es szintet hamar magunk mögött tudtuk. A nyeregben jólmegérdemelt pihenő következett, majd az alattunk levő kéményen (Hornul Pamantos) beereszkedtünk a Malin-völgybe. Nagy megkönnyebbülésünkre tapasztaltuk, hogy nem lesznek problémáink felfele, hiszen itt a hó állapota pontosan megfelelő volt a mi turánkhoz (1550 m / 9,20 h).

A legalsó két szöktető nem volt teljesen befedve hóval, ezért egy kicsit izgalmasabb volt kimászásuk. De a társaság már igen jól érti dolgát, úgyhogy egyáltalán nem jelentett komolyabb gondot. Továbbá többnyire meredek emelkedők sokasága következett, de nem siettünk, több pihenőt iktattunk be utunk során. Elhaladtunk a Scorusilor- és Coltilor-völgyek befolyásánál is, mi rendületlenül folytattuk utunkat felfele. A szintkülönbség lépésről-lépésre fogyott, hiszen egyes helyeken igen meredek oldalt kellett kihágni. A hó minősége nagyon megfelelt, minél fennebb érve már a bakancsaink orrát is alig tudtuk beleütni. Igaz a hágóvas segítségére még nem volt kimondottan szükség, főleg felfele irányban. Minél fennebb érve egyre szebb kilátás terült elénk, de a gerinchez közeledve éreztük a szél jelenlétét odafent. Itt még valamennyire védve voltunk. Mire kiértünk volna teljesen, a gerinc alatt beöltöztünk a szeles időjárás ellen. Aztán fent a Kostila csúcs mellett meggyőződtünk, hogy nem is olyan kimondottan erős széllel állunk szemben. Mindenki nagyon megvolt elégedve teljesítményével és egy rövid szusszanót tartottunk a Kostila csúcs alatt (2450 m / 13,35 h).

Innen nagyon szép kilátásban volt részünk mindenfelé, habár a Nap nem sütött, de a felhőplafon magasan volt. A platón dél felé vettük az irányt a piros kereszt jelzésen, amelyet egészen a Fehér-völgy bejáratáig követtük. Az egyenes terep azonban nem bizonyult leányálomnak, hiszen a szél jól megrakta hóval ezt a vidéket és valamelyest összefagyott. Aztán hol belesüppedtünk a jeges hóba, hol nem, ez egészen kellemetlen volt számunkra. De itt is a csíki fiúkkal megoldottuk a problémát, kimentünk a plató szélére ahol száraz volt, így már sokkal könnyebben haladhattunk.

Elértük a Fehér-völgy beindulását. Felvettük a hágóvasakat is, indultunk lefele teketóriázás nélkül (2350 m / 14,30 h). Mivel a gravitáció lényegesen segített, hamar faltuk a szintkülönbséget lefele. A völgy teljesen fel volt telve a felső régióban és kemény havat haraptak a hágóvasak. Tehát ideális terep fogadott bennünket. Elértük a nagy szöktetőt, ahonnan megváltozott a hó állaga. A hágóvasakat itt lehúztuk, hiszen vizes lett a hó és hatalmas talpak nőttek a hágóvasakra. A szöktetőt balra biztonságosan ki lehetett kerülni és továbbá kellemes sétában volt részünk egészen a völgy aljáig. Mindenki megérkezett az erdőszélén található tisztáshoz (La Verdeata) és nekiálltunk falatozni (1600 m / 15,45 – 16,30 h). Pihenő és csoportkép készítés után nem maradt más hátra mint visszaereszkedni Bustenibe a kényelmes erdei ösvényen, majd egy sör mellett boldogan visszaemlékezni a nap történéseiről (900 m / 17,20 h).


Fotók:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése