Október 25-én, szombaton reggel Bustenibe mentünk Szabival. Gondoltuk elejébe
megyünk egy kicsit a télnek és megmozgatjuk végtagjainkat a friss hóban. Na ebben
csalódnunk kellett, hiszen a lehűlés ellenére semmi hó nem esett még a
legmagasabb régiókban sem. Persze ezért nem keseredtünk el, hiszen a jó mozgás
mindent megért.
Kora reggel indultunk az Alpin-menedékháztól (900 m / 6,00 h). Az eget
vastag felhők borították és elég hűvös volt. De a reggeli gyorsabb menetelésnek
köszönhetően jól bemelegedtünk. Még sötét volt, amikor a Fehér-völgy szélét
elértük. Itt egy rövid pihenő után hamarosan a La Verdeata nevű tisztáson
várhattuk a napfelkeltét, immár bent a völgyben (1650 m / 7,10 – 7,30 h). A sűrű
felhők miatt azonban esélyünk sem volt napfelkeltét látni, sőt még az volt az
érzésünk, hogy ki sem akar virradni egyáltalán.
A nyomasztó szürke homályban indultunk felfele a sziklavölgyön. Nem kis
meglepetésünkre elég nagy hozamú víz folydogált, pontosan ott ahol kellett
kimásznunk. Szerencsére volt lehetőségünk alkalmanként jobbról vagy balról
kerülgetni a vízfolyást. Fürdésre nem volt kedvünk. Minél fennebb érve, a víz
hozama egyre csökkent. A nagy szöktetőt jobbról kikerültük, majd ezen túl csak
vékony vízfolyást találtunk. Az idő is kezdett javulni, a nehéz felhőket a szél
kezdte igazítani kifele a völgyből. Lehetőségünk volt akár egy röpke pillantást
vetnünk a környék sziklafalaira és az alattunk elterülő még álmos településekre. Aztán visszatért a köd és elkísért bennünket
egészen az Omul-csúcsig. Mi pontosan a Kostila-öv bejárata fölött álltunk meg
reggelizni, az energiánkat feltölteni. Itt jó szélcsendes helyet találtunk, ki
is használtuk teljes mértékben. A völgymászás során egy szomorú látványban is
részünk volt. Egy zerge esett áldozatúl az orvvadászok miatt. Az egész teste
ott feküdt a sziklákon, csak a feje hiányzott.
Kiértünk a Bucsecs-plató szélére (2300 m / 10,05 h). Innen rááltunk a piros
kereszt jelzésre, amelyet követtünk a ködben. Egyre jobban erősödött a szél is,
persze ez nem lepett meg. Az út nagyon kényelmes, inkább egy parkbeli
sétáláshoz hasonlított. Igaz jól is esett a felfele mászás után. A Tornác alatt
jöttünk el, immár a Babele felől jövő sárga sáv jelzéssel ellátott turistautat
követve.
Megérkeztünk az Omul-csúcsra (2507 m / 11,35 – 12,30 h). A menedékházat már
zárva találtuk, de volt egy másik lehetőségünk meleg, szélmentes helyre beülni.
El is foglaltuk helyünket és kényelmesen elfogyaszthattuk ebédünket. Amikor kijöttünk
a menedékünkről, hát csodák csodájára a szél igen jó munkát végzett, hiszen a
felhőket mind eloszlatta. Gyönyörű kilátásban volt részünk minden irányban, nem
érdekelt az orkán erejű szél, szorgalmasan kattogtattuk a fényképezőgépeket.
E csodás élmény után a Szarvasok-völgyén ereszkedtünk le problémamentesen
és immár szép időben Bustenibe (900 m / 15,30 h).
Fotók a Facebookon.