Február 21-én öten indultunk a Botorog-forrás melletti parkolóból (820 m /
4,50 h). Fejlámpák fényénél haladtunk a sötét erdőben, a csúszós
szerpentineken. A Zanoaga-tisztásra kiérve jól kivehető volt a Királykő havas
gerince, felette a csillagok sokasága sziporkázott. A Curmatura menedékháznál
azonban már kezdett virradni, keletről egyre világosodott az ég alja (1470 m /
6,30 – 6,50 h).
Egy pihenő után a ház mellett, újra felkerekedtünk és a kék háromszög
jelzést követve a Hegyes-csúcs felé vettük utunkat. Örvendtünk tiszta szívből,
hogy nem kellett nyomot törni, így könnyed dolgunk volt felfele. Egyre jobban
kezdett emelkedni a Nap is a horizonton, ezzel párhuzamosan növekedett a
hőmérséklet is. Már kora reggel kezdett csepegni az olvadó hó a fákról, szinte
nyárias melegre lehetett számítani a későbbiekben. Az utolsó völgyön való
kimászás picit nehezebbre sikerült, mivel az előttünk járók – gondolom a
lavinaveszély elkerülése végett – nem a völgyben törtek nyomot, hanem egy sűrű
bokros meredek oldalon. Természetesen mi is követtük a nyomokat, szerencsére
problémák nélkül értünk ki a magashegyi övezetbe. Innen már csak egy egyszerű
emelkedő választott el a hegység főgerincétől. Bementünk a Hegyes-csúcs mellett
található menedékhelyre, megpihentünk, falatoztunk (2150 m / 9,30 – 10,30 h). A
menedékhely jó állapotban található és nem szemetes.
A pihenő után csodálatos napos időben, immár hárman indultunk tovább az
északi gerincen a Pásztor-csúcs irányába. A hó állaga egyáltalán nem követelte
meg a hágóvas használatát, ezért fel sem csatoltuk. A már jól kijárt gerincen
jól lehetett haladni, közben sokszor megálltunk, hiszen gyönyörű időben volt
részünk, igyekeztünk minél többet fotózni. Végigmentünk a Cimbalmokon, majd a
Sbirii-csúcs keskenyebb, háztetőszerű gerincén. Nagyon érdekes élmény egyensúlyozni ilyen csodálatos helyeken. Ezekután
következett a Királykő legmagasabb pontja a Pásztor-csúcs. Rövid pihenőt
tartottunk, közben meglett a kötelező csoportkép is (2238 m / 13,20 – 13,30 h).
A csúcsról egyenesen az alsó Grind menedékhely felé kezdtünk ereszkedni.
Egyre közelebb tartottuk magunkat a sziklákhoz, hiszen a mély hó és a nagy
meleg fokozott lavinaveszélyre intett. Ahol csak lehetett gatyafékes tehnikát
alaklmaztunk az ereszkedésnél, majd ahogy a sziklákat elhagytuk, szinte a
menedékhelyig leszánkóztunk. Hát ez nagyon boldoggá tett bennünket, időt és
fáradtságot megsóroltunk, plusz egy jó nagyot szorakoztunk. A lecsúszásnak meg
is volt az eredménye, alig egy fél óra alatt 600 m szintet letudtunk magunk
mögött. Az alsó Grind menedékhelynél sokan voltak, mi egy rövid pihenő után
indultunk lefele tovább, nem szándékoztunk szocializálódni (1620 m / 14,00 –
14,10 h).
Innen gyors tempóban leereszkedtünk a Vladuska-forrásig, amelynek finom
vizét megkóstoltuk. Továbbá egy hosszabb szakasz következett a
Zernyesti-szoroson keresztül vissza az autóig, amelyen kirándulási élményeinket
mesélve észrevétlenül magunk mögött hagytuk (820 m / 16,30 h).
Fotók:
