2015. február 23., hétfő

Királykő északi gerinc, feb 21



Február 21-én öten indultunk a Botorog-forrás melletti parkolóból (820 m / 4,50 h). Fejlámpák fényénél haladtunk a sötét erdőben, a csúszós szerpentineken. A Zanoaga-tisztásra kiérve jól kivehető volt a Királykő havas gerince, felette a csillagok sokasága sziporkázott. A Curmatura menedékháznál azonban már kezdett virradni, keletről egyre világosodott az ég alja (1470 m / 6,30 – 6,50 h).

Egy pihenő után a ház mellett, újra felkerekedtünk és a kék háromszög jelzést követve a Hegyes-csúcs felé vettük utunkat. Örvendtünk tiszta szívből, hogy nem kellett nyomot törni, így könnyed dolgunk volt felfele. Egyre jobban kezdett emelkedni a Nap is a horizonton, ezzel párhuzamosan növekedett a hőmérséklet is. Már kora reggel kezdett csepegni az olvadó hó a fákról, szinte nyárias melegre lehetett számítani a későbbiekben. Az utolsó völgyön való kimászás picit nehezebbre sikerült, mivel az előttünk járók – gondolom a lavinaveszély elkerülése végett – nem a völgyben törtek nyomot, hanem egy sűrű bokros meredek oldalon. Természetesen mi is követtük a nyomokat, szerencsére problémák nélkül értünk ki a magashegyi övezetbe. Innen már csak egy egyszerű emelkedő választott el a hegység főgerincétől. Bementünk a Hegyes-csúcs mellett található menedékhelyre, megpihentünk, falatoztunk (2150 m / 9,30 – 10,30 h). A menedékhely jó állapotban található és nem szemetes.

A pihenő után csodálatos napos időben, immár hárman indultunk tovább az északi gerincen a Pásztor-csúcs irányába. A hó állaga egyáltalán nem követelte meg a hágóvas használatát, ezért fel sem csatoltuk. A már jól kijárt gerincen jól lehetett haladni, közben sokszor megálltunk, hiszen gyönyörű időben volt részünk, igyekeztünk minél többet fotózni. Végigmentünk a Cimbalmokon, majd a Sbirii-csúcs keskenyebb, háztetőszerű gerincén. Nagyon érdekes élmény  egyensúlyozni ilyen csodálatos helyeken. Ezekután következett a Királykő legmagasabb pontja a Pásztor-csúcs. Rövid pihenőt tartottunk, közben meglett a kötelező csoportkép is (2238 m / 13,20 – 13,30 h).

A csúcsról egyenesen az alsó Grind menedékhely felé kezdtünk ereszkedni. Egyre közelebb tartottuk magunkat a sziklákhoz, hiszen a mély hó és a nagy meleg fokozott lavinaveszélyre intett. Ahol csak lehetett gatyafékes tehnikát alaklmaztunk az ereszkedésnél, majd ahogy a sziklákat elhagytuk, szinte a menedékhelyig leszánkóztunk. Hát ez nagyon boldoggá tett bennünket, időt és fáradtságot megsóroltunk, plusz egy jó nagyot szorakoztunk. A lecsúszásnak meg is volt az eredménye, alig egy fél óra alatt 600 m szintet letudtunk magunk mögött. Az alsó Grind menedékhelynél sokan voltak, mi egy rövid pihenő után indultunk lefele tovább, nem szándékoztunk szocializálódni (1620 m / 14,00 – 14,10 h).

Innen gyors tempóban leereszkedtünk a Vladuska-forrásig, amelynek finom vizét megkóstoltuk. Továbbá egy hosszabb szakasz következett a Zernyesti-szoroson keresztül vissza az autóig, amelyen kirándulási élményeinket mesélve észrevétlenül magunk mögött hagytuk (820 m / 16,30 h).

Fotók:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése