Magashegyi Kisbakancs-túra a Bucsecsben, aug 27-28

Kiváló hétvégét töltöttünk a HEKE Kisbakancs-csoportunkkal a Bucsecs hegységben. Ebben közrejárult a végig kitartó tökéletes időjárás és a csodálatos társaság, amely alkotta csapatunkat. 26-an vettünk részt, ebből 11 gyerek. A létszám akár duplája is lehetett volna a jelentkezések alapján, sajnos nem gondoltam, hogy ekkora népszerűségnek fog örvendeni e kétnapos túra. Az előre lefoglalt helyek hamarosan beteltek és nem volt lehetőség újabbak lefoglalására.

Tehát 2016 augusztus 27-én szombaton reggel fél 9-kor gyülekeztünk a barcarozsnyói vasútállomás mellett. Autókkal a hátralevő kilométereket még megtettük a Glajerie-völgy beindulásig. Kényelmes útszakasszal kezdünk, majd egy meredek kaptatót hagytunk mögött. Az emelkedő tetején szép kilátásban volt részünk a Barcasági-medence irányába. Innen ismét kényelmes útszakasz következett egészen a Malaiesti menedékházig (1720 m), ahová valamivel 1 óra előtt érkezünk meg. Elfoglaljuk a szobáinkat, majd evés és pihenés következik. A pihenés inkább a szülőknek szólt, hiszen a gyerekek az aktív pihenést választották, éspedig jóformán meg sem álltak ezidő alatt. 3 óra tájban elindultunk a túránk magashegyi részére is. A menedékháztól a Malaiesti-kémények felé vettük az irányt. Nagyon szépen haladtunk, a meredek köves emelkedőkön igazi turistaként mozogtak a gyerekek is. A második glaciális lépcső után békés zergecsapatot vettünk szemügyre viszonylag kis távolságból. A gyerekek és a szülők is egyformán örvendeztek e nemmindennapi látványnak. Még fennebb mentünk, szinte a kémények aljáig, ameddig e napi túránk volt tervezve. 2050 m magasságban volt szerencsénk áfonyából csemegézni. Lila szájjal és kezekkel visszajöttünk a menedékhához, épp idejében, mert a Nap régen eltűnt a hegy mögött és rohamosan csökkent a hőmérséklet. A vacsorát kint fogyasztottuk el felöltözve, ezalatt a gyerekek szüntelenül, fáradhatatlanul játszadoztak.

Augusztus 28-án vasárnap reggel korán keltünk, hogy minél jobban kihasználjuk e csodálatos napot. A reggelit követően már 8 órakor elindultunk a Cigány-tó felé. Reggeli tornának is beillett az elkövetkező 200 m szint, amelyet igen meredeken kellett leküzdeni. A fárasztó emelkedőt enyhítette a jónéhány málnabokor termése, amelyekről útközben lehetett csemegézni. A nyeregből a tóig egy hosszabb de könnyű útszakasz várt ránk. Itt is 2050 m magasságban találjuk a piciny tengerszemet, amely a hegység egyedüli glaciális tava. A gyerekek egyből felcsaptak biológusoknak és tanulmányozni kezdték a tó ebihalait és kisbékáit. Ezalatt a szülők megérdemelt pihenőben részesültek. Aztán ideje volt visszafordulni, hiszen már így is jól elmúlt a dél amire visszatértünk a menedékházhoz. Ebéd után a gyerekek még hozták a formájukat, majd csoportképet is készítettünk. Megjegyezendő, hogy a menedékház lovai egy adott időben alig hagytak nyugodtan enni, hiszen mindvégig jöttek az asztalhoz és pimaszul fel akartak mindent zabálni. Valahogy megszabadultunk tőlük. 2 óra tájban elbúcsúztunk a menedékház gondnokától és visszatértünk az autóinkhoz, pontot téve e csodálatos hétvégére.

Köszöm mindenkinek, hogy részt vettetek a túrán, a gyerekek nagyon ügyesen mozogtak a magashegyi terepen. Gratulálok mindenkinek! Az eljövendőben lesznek hasonló események a Kisbakancsosok számára.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1237825326249735&type=1 

Lakóca, aug 4

2016 augusztus 4-én, csütörtökön, Háromszék legmagasabb pontjára látogattuk el, a Lakócára. Kommandó felé autóztunk, majd 7 km után a Sikló alsó felétől leparkoltunk az út mellett. Egy irányjelző tábla mutatja a kék ponttal jelzett utat a Lakóca felé. A jelzett út különben a kovásznai szívkórháztól indul. Nemrég lehetett felújítva a jelzés, hiszen nagyon jó állapotban van és tökéletesen lehet követni végig.

Indulunk tehát a Kommandó felé vezető útról (1000 m / 7,45 h). Az előző napok esőzései igencsak megáztatták a terepet, ígyhát nagyon oda kellett figyelnünk a lépéseinkre, ha nem akartunk már az indulásnál elázni. Egy kis patak medrében mentünk, majd egy erős emelkedővel folytattuk. Hamarosan észreveszünk egy nyiladékot az erdőben, onnan gyönyörű kilátásunk volt  a Bucsecs és a Királykő irányába. Ahogyan emelkedünk egyre barátságosabb és kényelmesebb az ösvény is. Átszeljük a Bartha-tető és a Kovásznai Pilis közötti nyerget, majd beereszkedünk a Nagy Bászka-völgybe. Hiába nyertünk szintemelkedést az előbbiekben, ezt mostanra szinte teljesen elveszítettük. Természetesen erre számítottunk. Pontosan az Ölyves erdészház mellett találtuk magunkat, ahol megálltunk pihenni és forrásvizet kóstolni (1100 m / 9,20 – 9,50 h).

Pihenés után a Kövesorr-gerinc hatalmas tisztásán bandukolunk felfele, immár a Lakóca irányába. A Nap is egyre jobban sütött, úgyhogy vártuk már nagyon az erdőt. Szép fenyőerdőben vezetett végig utunk felső szakasza, majd a Lakóca előtt gyephavason túrázhattunk. A meteoállomás közelében leültünk, bámultuk a tájat és falatoztunk, hiszen pontosan ebédidő volt (1777 m / 11,40 – 12,30 h). Csodálatos időben volt részünk és a körülöttünk elterülő panoráma sem volt elhanyagolható. Szinte kézzel foghatóak voltak a felettünk kószáló felhők, teljesen a mennyországban érezhettük magunkat.

Ezekután indultunk visszafelé. Ugyanazt az utat követtük mint amelyen jöttünk. Rögtön a Lakóca alatt áfonyát szedegettünk kóstolónak és természetesen még a hazaiaknak is. Kényelmes sétának bizonyult az ereszkedés, az Ölyvestől az emelkedő sem okozott egyáltalán gondot. Megelégedve érkeztünk vissza az autóhoz egy sikeres és szép kirándulás után (1000 m / 15,40 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1293896680635351.1073741919.100000450948657&type=1&l=5cf974cc8e