2016 szeptember 1-3 között a háromszéki EKE keretén belül túrát szerveztünk
a Magas Tátrában, ahol négyen vettünk részt: Puskás Melinda, Barna Lehel, Szász
Ferenc (Joe) és én. A háromnapos túra célja egy gyönyörűszép útvonal lejárása Ótátrafüredről
a Csorba-tóig. Kijelenthetjük bátran, hogy teljes mértékben sikeres
vállalkozásnak bizonyult a kirándulásunk. Na de nézzük csak hogyan is volt...
Sepsiszentgyörgyről indulva 12 órai autókázás után érkeztünk meg
Ótátrafüredre. Még sötét hajnal volt, így lehetőség adódott egy rövid
„pihenésre” míg nekivágunk a gyaloglásnak. Ahogyan pirkadt, kiszálltunk az
autóból, megdörzsöltük a görnyedt végtagjainkat, vettük a csomagjainkat és
indultunk Ótátrafüredről (950 m / 6,00 h). Csodálatos hosszú hétvégét fogtunk
ki ami az időjárást illeti, nagyon szerencséseknek éreztük magunkat. Pontosan a
Nagy Szalóki-csúcs alatt meneteltünk a Tarajka irányába. Nem is siettünk
sehova, hiszen egész nap a rendelkezésünkre állt. Hamarosan elfeledtük az
éjszakai utazás fáradalmait is. Többnyire a fogaskerekű vasút mentén enyhe
emelkedő után megérkeztünk a Tarajkára (1285 m / 6,50 – 7,00 h). Már
hallatszott a Nagy Tarpataki-völgy vízének moraja. Rövid fényképező szünet után
folytattuk utunkat.
A Tarajkáról megérte a leereszkedést a Nagy Tarpataki vízesésekhez. Miután
megcsodáltuk a hídról, felmentünk a Rainer kunyhóhoz, amely sajnos jelenleg
zárva volt. Természetesen számítottam erre. A kunyhótól kényelmes tátrai
ösvényen haladtunk, egyre fennebb. A Zamkovszki-menedékháznál elhagyjuk a
tátrai magisztrálét és a Téry-ház felé kanyarodunk, immár a völgyön fel. Nem
mentünk be a Zamkovszki-menedékházba, csak elsétáltunk előtte, de így is igen
kellemes benyomást keltett bennünk a jól karbantartott épületével és szép
környezetével. Hosszan begyalogolunk a völgybe, eleinte alig nyerünk valami
szintet. Ahogyan kiérünk az erdőből már megpillantjuk a Téry-házat magasan fent
egy pici pontként. A kényelmes völgytúrát egy meredek emelkedő szakítja meg,
amely kivezetett a Téry-házhoz. Útközben találkoztunk a híres tátrai
teherhordókkal is, hatalmas poggyászt cipelve. Boldogságunk határtalan volt,
amikor kiülhettünk a menedékház mellé falatozni a gyönyörű napsütésben,
körülvéve magasztos hegyekkel. Meg is adtuk a módját pihenésünknek (2010 m / 10,40
– 12,15 h).
Igazi magashegyi tájon folytattuk utunkat a Vöröstorony-hágó felé. A hágó
aljáig szintén kényelmes ösvényen túráztunk, aztán idejében észrevettük a
felvezető utat a hegy oldalában. Előttünk már sokan ostromolták az oldalt, nem
is haladtak valami gyorsan a kábeles útszakasz miatt. Utánunk nem jött nagy
tömeg, így kicsit megvártuk pontosan a kábeles rész előtt, amíg a nagy tömeg
elhalad fellettünk. A mai napunk legszebb része következett, éspedig a
Vöröstorony-hágóra való kimászás. Ennek a kimászása úgy a legszebb, ha nem
fogjuk a segítő eszközöket. Igyekeztem én is így haladni, nagyon szép élmény
volt. Fent a hágón már megpillantottuk a mai célunkat, a Hosszú-tavi
menedékházat. A nyeregben kis időt eltöltöttünk, majd indultunk lefelé (2300 m
/ 13,50 h). Egyáltalán nem kellett sietnünk, útközben még pihenőket is
iktattunk be, hogy csodálhassuk a tájat. Majd egy nagy kerülővel megérkeztünk a
szálláshelyünkre, a Hosszú-tavi menedékházhoz (1970 m / 16,10 h). Korai
vacsorázás következett, majd egy kis séta a ház körül. Hamar eltettük magunkat
másnapra, hiszen az előző éjszakai utazás fáradalmai csak most jelentkeztek
igazán.
Szeptember 2-án szombaton szép reggelre ébredünk. Habár felhős volt az ég,
de az előrejelzések biztatóak voltak. Nem is aggódtunk egy cseppet sem és a
későbbiekben is helyreállt az idő. Reggelizés után indultunk a menedékháztól
(1970 m / 7,30 h). Bemelegítőként könnyű útszakasz vezetett fel a völgyön, majd
a Rovátka-nyeregbe való felmászás egy komolyabb kapaszkodót igényelt.
Hasonlított az előző napi Vöröstorony-hágó kimászásával, csak ez mintha
törékenyebb kőzetből lett volna. Itt most nem volt nagy a forgalom, úgyhogy
kellemesebben élvezhettük a természet által nyújtott szépségeket. Fent a
Rovátka-nyeregben a Magas Tátra kellős közepében voltunk, az igazi
sziklavilágban (2290 m / 9,00 h). A nyeregből vaslépcsőkön és kivájt sziklákon
ereszkedtünk le, majd egy újabb most már rövid emelkedő után a
Lengyel-nyeregben találtuk magunkat (2200 m / 10,20 – 11,00 h). A felhők
kezdtek szétoszlani és megpillantottuk a Magas Tátra legmagasabb pontját, a
Gerlachfalvi-csúcsot. Ez a látvány a Sziléziai-ház felé ereszkedő alkalmával
még sokáig kísért bennünket. A széles csodálatos völgyön kényelmes ösvényen
érkeztünk a Sziléziai-ház elé, amely háromcsillagos szállodaként működik és
aszfaltos út vezet fel (1670 m / 12,30 – 14,00 h). A teraszon jó hosszasan
megpihenünk és eszünk valamit, hogy új erőre kapjunk.
A tátrai magisztrálén folytatjuk utunkat tovább a mai célpontunkhoz, a
Poprád-tavi menedékház irányába. Egy hosszadalmas gyaloglás következett, amely
enyhe emelkedővel volt fűszerezve. Eleinte elhaladtunk a Batizfalvi-tó mellett,
amely egy csodálatos sziklakatlanban fekszik. Majd kitartóan gyalogolunk egyre
feljebb, mindaddig amíg az Oszterva-nyeregbe érkezünk (1970 m / 17,45 h – 18,00
h). Most már éreztük a napi fáradságot, de innen már csak egy ereszkedő
választott el a Poprád-tavi menedékházig. A nyeregből az az érzés fogott el
mintha egy lépéssel pontosan a menedékház tetejére léphetnénk, habár szinte 500
m szintkülönbség választott el. Ezt az ereszkedőt kényelmes, de hosszú
szerpentinek segítségével küzdtük le és megérkeztünk az esti szálláshelyre
(1510 m / 19,20 h). A kényelmes matracos ágyakban jól kipihentük magunkat,
másnap koránkelés következett.
Szeptember 3, vasárnap. A mai napra a Tengerszem-csúcs volt a célunk, mint
más többezer embernek. Reggeli után kis csomaggal megyünk el a háztól (1510 m /
7,15 h). A nagy csomagokat ott hagytuk egy külön fenntartott helyiségben, hiszen
a csúcs után úgyis visszatérünk ide. Ismét bemelegítőként egy nagyon kényelmes
ösvényen kezdtünk, majd a meredekebb részeken több szerpentint hagytunk magunk
mögött. A kitettebb részeken kábelek és újabban vaslépcsők könnyítik az utat.
Sokszor éreztem a Tátrában, hogy túlozva vannak elhelyezve ezek a
segítőeszközök. Rontják a hegy szépségét. Felértünk a Hunfalvy-völgyi
menedékházhoz (2230 m / 9,50 h). Sokat nem időzünk,hiszen visszafele pont itt
kell jönnünk. Beállunk a hatalmas sorba amely kígyózik fel a
Tengerszem-csúcsra. Szerencsére az idő velünk van és szép kilátás nyílik a
szélrózsa minden irányába. Fent a csúcson annyian vannak, hogy alig férünk oda,
hogy csúcsfotót készítsünk (2499 m / 11,00 – 11,45 h). Amikor ez megvolt
lejjebb jöttünk falatozni. Szépen látszott a Kriván, illetve a lengyel Sas-út
híres gerince. Elképedve láttuk a tömeget ahogyan még most is jöttek felfele a
völgyön. Túlzás nélkül többezren lehettek. Visszatértünk a menedékházhoz, majd
egy pihenő után leereszkedünk a hegyről vissza a Poprádi-tó partjára (1510 m /
15,00 – 16,10 h).
Megebédelünk nyugodtan, majd elvesszük a csomagjainkat és indulunk lefele a
Csorba-tó irányába. Egy kényelmes erdei séta után érkezünk meg a tó partjára és
az üdülőtelepre (1340 m / 17,30 h). Még egy kicsit körülnéztünk, majd a tátrai
villamossal visszamentünk Ótátrafüredre, ahol az autónk várt. Még elautóztunk
Tátralomnicra, ahol megkóstoltuk a sztrapacskát és a kofolát a hazaindulásunk
előtt. Ezzel pontot tettünk e csodás hétvégére.
Köszönöm barátaimnak, hogy e nemmindenapi kiránduláson együtt lehettünk.
Fotók:
