Kisbakancs-túra a Bolnokra, márc 26

Az évadunk első kirándulása alatt a tavasz igen meghazudtolta magát. Habár a hegyekben nem ritka a sűrű havazásos jelenség, de mikor visszagondolunk, hogy alig két nappal még 22 fokot is mértek akkor némi elgondolkodásra ad okot. Az elmúlt heti szárazabb és melegebb időszaknak a jótékony hatását még tapasztaltuk, hiszen az útvonalon mégsem volt nagyon nagy a sár. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt elég belőle.

Tehát sűrű havazás fogadott a Nagykőhavas lábánál fekvő Malomdombok 2017 március 26-án. Még ebben az időben is 41-en vettünk részt a túrán, amelyből 19 gyerek volt. Ezen kívül ott volt a már közkedvelt Boglárka kutyus is. Kék háromszög jelzésen indultunk 10 órakor a Bolnok felé. Az előrejelzések végig havazást mutattak, tehát meg voltunk nyugodva, hogy ebből jobb úgysem lesz. Elhagytuk a házakat és itt kezdődött az útvonalunk legnehezebb része. Pontosan egy használatban levő erdőkitermelő utat kellett követni, ahol a nehézgépek teljesen tönkretették az utat. Ahogyan fennebb említettem az elmúlt száraz időszaknak köszönhetően a sarat ki lehetett bírni. A gyerekek hősiesen bírták a folyamatos emelkedőt. A sártól megszabadultunk ahogyan kértünk az erdőből egy mellékgerincre. Egyre jobban havazott, a látótávolság egyre szűkült. De már tudtuk, hogy nincs sok a menedékházig. Így is volt, néhány rövidebb emelkedő után meg is érkeztünk a Bolnok (Sava)-menedékházhoz másfél óra után az indulástól.

Ahogyan mindenki megérkezett be is mentünk. Kellemes meleg volt odabent. Szerencsére más turista nem foglalt helyeket, így mindannyian befértünk a belső szobába, illetve a külső zárt előtérbe. Evés után jólesett a felmelegítő ital is. Idő volt bőven, nem siettünk. Az erdeti terv az lett volna, hogy kimegyünk a tetőre is, de ebben az időben értelmetlen lett volna. Aztán néhány gyerek persze nem bírta sokáig a bentlétet, kimentek a hóba játszani, hónyuszit készíteni, hiszen Húsvét közeledik ugyebár.

Visszafele ugyanazon az úton jöttünk. Csoportképet készítettünk a ház előtt, majd indultunk lefele a még jobban szakadó hóban. Természetesen az energiával feltöltődött gyerekek ezt a szakaszt többnyire élvezték. Érdekes volt a sűrű havazóban lefele szaladgálni. A sáros szakasz egyre lágyabb kezdett lenni, szerencsére hamar átjutottunk és lent tapasztaltuk, hogy mégsem sároztuk nagyon össze magunkat. Nagyon hamar visszaértünk az autóinkhhoz, még egy órába sem telt a lefele száguldás. Ott bevártunk mindenkit és elbúcsúztunk egymástól a legközelebbi viszontlátás reményében.

Fotók:

 https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1456056281093304&type=1

Cecele, márc 4

2017 március 4-én szombaton, egy gyönyörű tavaszi reggelen 27-en gyűltünk össze Bálványosfürdőn (750 m / 7,45 h). Egymás köszöntgetése után a település házai között indultunk útnak. Rövidebb pihenőt tartottunk az Ibolya-forrásnál, ahol az alig-alig csörgedező borvizet kóstolgattuk. A forrástól hamarosan a túránk úgymond legnehezebb szakasza következett, éspedig a várhoz való kikapaszkodás. Természetesen semmi problémát nem okozhatott, hiszen lassú tempóban haladtunk. Fent a vár romos falai gyönyörű reggeli napfényben kapott megvilágítást. Fel is másztunk minden zeg-zugába, élveztük a lábunk alatt elterülő tájat (1000 m / 8,15 – 9,00 h). Főleg a Bodoki-havasok északi része pompázott előttünk, a legmagasabb pontjával – a Kőmögével. Meg is reggeliztünk ezen a helyen, közben egymással elbeszélgettünk. Jó volt régnemlátott barátokkal együtt lenni.   

Ezek után a Vár-gerincen indultunk észak irányba. Nagyon kellemes időben volt részünk, a Nap sugarai egyre jobban melegítettek. A mellékgerinc enyhén vezet felfelé. Egy friss erdőírtáson is végigmentünk, szerencsére nem kellett kidöntött fákon mászkálni. Hamarosan elértük a Szent Anna-tó felé a letérőt. Mi pontosan ellenkező irányban, vagyis kelet felé mentünk. A Közbércre való felmászás után máris előttünk kirajzolódott a Cecele. Addig még egy nyereg választott el bennünket.

Fent a tetőn gyönyörű kilátásban volt részünk. A Nagyhagymástól a Fogaras-havasokig szinte minden látszott. A Hargita a déli gerincétől fel a Madarasi-csúcsig teljes egészében pompázott. Csúcsfotót készítettünk, majd egy kicsit lennebb húzódtunk falatozni (1173 m / 11,15 – 12,20 h). Még ültünk volna többet is, csak a napsütés ellenére sem volt valami meleg. Persze ehhez teljes mértékben hozzájárult egy gyengébb szélfuvallat is.

Visszafele ugyanazon az úton jöttünk. Sikerült fotózni a tavasz első hírnökét, a hóvirágot. Visszatérve a Közbérc alá néhány társunk egy kis kitérővel tértek vissza Bálványosfürdőre, ők a Büdös-hegy felé mentek. Mi szépen visszaereszkedtünk a Vár-gerincen. A napsugarak hatására a fagyos föld kezdett megengedni és sáros terepen kellett elővigyázatosan haladni. A várhoz nem mentünk vissza, hanem egy kényelmesebb ereszkedővel érkeztünk vissza az Ibolya-forráshoz. Onnan már csak egy kis séta választott el a túra végéig (750 m / 13,30 h).

Jó szokás szerint egy-egy pohár ital mellett még elbeszélgettünk, majd hazafelé vettük utunkat. Mi még megnéztük az Apor-lányok feredőjét, amelyet a tavaly ujítottak fel. Egy szép kikapcsolódást ígér bárki számára, aki itt tervezi eltölteni a napját.

Köszönettel tartozom mindenkinek akik eljöttek a sétakirándulásra. Jó volt ismét együtt lenni és reméljük, hogy a továbbiakban is gyakran találkozunk.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1584248754933474.1073741932.100000450948657&type=1&l=add57a172f