Az évadunk első kirándulása alatt a tavasz igen meghazudtolta magát. Habár
a hegyekben nem ritka a sűrű havazásos jelenség, de mikor visszagondolunk, hogy
alig két nappal még 22 fokot is mértek akkor némi elgondolkodásra ad okot. Az elmúlt
heti szárazabb és melegebb időszaknak a jótékony hatását még tapasztaltuk,
hiszen az útvonalon mégsem volt nagyon nagy a sár. Persze ez nem azt jelenti,
hogy nem volt elég belőle.
Tehát sűrű havazás fogadott a Nagykőhavas lábánál fekvő Malomdombok 2017
március 26-án. Még ebben az időben is 41-en vettünk részt a túrán, amelyből 19
gyerek volt. Ezen kívül ott volt a már közkedvelt Boglárka kutyus is. Kék háromszög
jelzésen indultunk 10 órakor a Bolnok felé. Az előrejelzések végig havazást
mutattak, tehát meg voltunk nyugodva, hogy ebből jobb úgysem lesz. Elhagytuk a
házakat és itt kezdődött az útvonalunk legnehezebb része. Pontosan egy
használatban levő erdőkitermelő utat kellett követni, ahol a nehézgépek
teljesen tönkretették az utat. Ahogyan fennebb említettem az elmúlt száraz
időszaknak köszönhetően a sarat ki lehetett bírni. A gyerekek hősiesen bírták a
folyamatos emelkedőt. A sártól megszabadultunk ahogyan kértünk az erdőből egy
mellékgerincre. Egyre jobban havazott, a látótávolság egyre szűkült. De már
tudtuk, hogy nincs sok a menedékházig. Így is volt, néhány rövidebb emelkedő
után meg is érkeztünk a Bolnok (Sava)-menedékházhoz másfél óra után az
indulástól.
Ahogyan mindenki megérkezett be is mentünk. Kellemes meleg volt odabent. Szerencsére
más turista nem foglalt helyeket, így mindannyian befértünk a belső szobába,
illetve a külső zárt előtérbe. Evés után jólesett a felmelegítő ital is. Idő volt
bőven, nem siettünk. Az erdeti terv az lett volna, hogy kimegyünk a tetőre is,
de ebben az időben értelmetlen lett volna. Aztán néhány gyerek persze nem bírta
sokáig a bentlétet, kimentek a hóba játszani, hónyuszit készíteni, hiszen
Húsvét közeledik ugyebár.
Visszafele ugyanazon az úton jöttünk. Csoportképet készítettünk a ház
előtt, majd indultunk lefele a még jobban szakadó hóban. Természetesen az
energiával feltöltődött gyerekek ezt a szakaszt többnyire élvezték. Érdekes volt
a sűrű havazóban lefele szaladgálni. A sáros szakasz egyre lágyabb kezdett
lenni, szerencsére hamar átjutottunk és lent tapasztaltuk, hogy mégsem sároztuk
nagyon össze magunkat. Nagyon hamar visszaértünk az autóinkhhoz, még egy órába
sem telt a lefele száguldás. Ott bevártunk mindenkit és elbúcsúztunk egymástól
a legközelebbi viszontlátás reményében.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése