2017. március 26., vasárnap

Kisbakancs-túra a Bolnokra, márc 26



Az évadunk első kirándulása alatt a tavasz igen meghazudtolta magát. Habár a hegyekben nem ritka a sűrű havazásos jelenség, de mikor visszagondolunk, hogy alig két nappal még 22 fokot is mértek akkor némi elgondolkodásra ad okot. Az elmúlt heti szárazabb és melegebb időszaknak a jótékony hatását még tapasztaltuk, hiszen az útvonalon mégsem volt nagyon nagy a sár. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt elég belőle.

Tehát sűrű havazás fogadott a Nagykőhavas lábánál fekvő Malomdombok 2017 március 26-án. Még ebben az időben is 41-en vettünk részt a túrán, amelyből 19 gyerek volt. Ezen kívül ott volt a már közkedvelt Boglárka kutyus is. Kék háromszög jelzésen indultunk 10 órakor a Bolnok felé. Az előrejelzések végig havazást mutattak, tehát meg voltunk nyugodva, hogy ebből jobb úgysem lesz. Elhagytuk a házakat és itt kezdődött az útvonalunk legnehezebb része. Pontosan egy használatban levő erdőkitermelő utat kellett követni, ahol a nehézgépek teljesen tönkretették az utat. Ahogyan fennebb említettem az elmúlt száraz időszaknak köszönhetően a sarat ki lehetett bírni. A gyerekek hősiesen bírták a folyamatos emelkedőt. A sártól megszabadultunk ahogyan kértünk az erdőből egy mellékgerincre. Egyre jobban havazott, a látótávolság egyre szűkült. De már tudtuk, hogy nincs sok a menedékházig. Így is volt, néhány rövidebb emelkedő után meg is érkeztünk a Bolnok (Sava)-menedékházhoz másfél óra után az indulástól.

Ahogyan mindenki megérkezett be is mentünk. Kellemes meleg volt odabent. Szerencsére más turista nem foglalt helyeket, így mindannyian befértünk a belső szobába, illetve a külső zárt előtérbe. Evés után jólesett a felmelegítő ital is. Idő volt bőven, nem siettünk. Az erdeti terv az lett volna, hogy kimegyünk a tetőre is, de ebben az időben értelmetlen lett volna. Aztán néhány gyerek persze nem bírta sokáig a bentlétet, kimentek a hóba játszani, hónyuszit készíteni, hiszen Húsvét közeledik ugyebár.

Visszafele ugyanazon az úton jöttünk. Csoportképet készítettünk a ház előtt, majd indultunk lefele a még jobban szakadó hóban. Természetesen az energiával feltöltődött gyerekek ezt a szakaszt többnyire élvezték. Érdekes volt a sűrű havazóban lefele szaladgálni. A sáros szakasz egyre lágyabb kezdett lenni, szerencsére hamar átjutottunk és lent tapasztaltuk, hogy mégsem sároztuk nagyon össze magunkat. Nagyon hamar visszaértünk az autóinkhhoz, még egy órába sem telt a lefele száguldás. Ott bevártunk mindenkit és elbúcsúztunk egymástól a legközelebbi viszontlátás reményében.

Fotók:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése