A közelgő Vándortábor túráját jártuk le szombaton immár második alkalommal.
Ketten voltunk Kertész Csaba Zoltánnal, akivel a 4-es számú túrát rendezzük. Már
kora reggel a helyszínen voltunk, Gelence község felső végében, ahonnan
tervezzük az indulást a tábor alatt is. Hat órakor indultunk tehát a Kis
Gelence-völgyön az erdőkitermelő úton. Jó iramban haladtunk a még hűvös
reggelen. 6 km megtétele után néhány pillanatra megálltunk kifújni magunkat,
hiszen ezen a helyen letérünk az erdei útról és a Zernye-havas oldalában
megkezdjük a kemény kapaszkodót. Szerencsére az utóbbi napokban nem volt eső,
így a meredek erdei ösvény nem volt sáros. Itt is jól bírtuk szusszal, jóformán
meg sem álltunk a Zernye-csúcs alatti nyeregig. Természetesen itt hosszabb
időre megálltunk, kifújtuk magunkat, Csaba még egy rádiós összeköttetést is
lebonyolított.
Reggel fél 9 is elmúlt amikor továbbálltunk. Kelet felé indultunk a kék
pont jelzésen, amely Zaboláról jön és a Lakóca felé tart. A Kóróbércig kevés a
szintemelkedés ezért elég gyorsan tudtunk haladni. Eleinte erdőben, majd egy
nagy tisztást szeltünk át. A Kóróbércnél elértük a Kárpátok főgerincjelzését, a
piros sávot. A Lakóca felé vettük az irányt, dél irányba. Folyamatos emelkedőben
volt részünk a hatalmas fenyvesben. Lehetett hallani ahogyan a szél mozgatja a
fák tetejét, ebből következtetve, hogy a tetőn szeles időben lesz részünk. A Szélkaput
elhagyva, hamarosan kikerültünk az erdőből és a Lakócáig tartó rövid szakaszt a
gyephavason jártuk le. Fél 11 –re érkeztünk a Lakóca meteoállomás mellé, 17 km
gyaloglás és 1200 m szint leküzdése után.
A szél nagyon erősen fújt, de mégis leültünk pihenni és falatozni. A táj
elég párás volt, de a Csukásig, illetve a Nemeréig halványan de el lehetett
látni. Egy óránál is többet időztünk amíg Csaba bevárta a rádiós kollégáit,
akikkel majd a későbbiekben egy versenyen vettek részt. Így aztán a visszafele
utat egyedül jártam le.
Már szinte delet ütött az óra amikor elbúcsúztam Csabáéktól és elindultam
lefele. Ugyanazt az utat követtem mint felfele jövet. Egyedül lévén elég
szaporán lépkedtem, na meg a lefele menet is sokat segített. Ennek köszönhetően
alig 3 óra alatt visszaértem az autóhoz.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése