2018 január 6-án szombaton 21-en gyűltünk össze a Malomdomboknál. A
csapatunk tagjait a MagasCseke is bővítette. Úgy adódott, hogy a Brassói EKE is
ugyanide szervezte hagyományos túráját, tehát jóformán a menedékházig, majd a
csúcsig együtt mentünk, szépszámú turistacsoportot képezve. A családi út
irányába indultunk (600 m / 8,45 h). A friss reggelen jól lehetett haladni, a
mai nap szépre ígérkezett. A szerpentines ösvény után már a Medveszakadék
tetején találtuk magunkat. Az elmúlt napok enyhe időjárásának köszönhetően a hó
még innen is egy picit fennebb jelent meg. A felső tisztást, már jelentős
hótakaró borította, fent a menedékháznál úgy fél méteres lehetett. A hóban
ösvény volt kialakítva, így az előrehaladás egyáltalán nem okozott gondot.
Felértünk az EKE-menedékház elé (1630 m / 11,40 h). Már voltak akik jóval
előttünk érkeztek meg. Odabent nagy volt a népsűrűség, de azért kaptunk helyet.
A nagyon finom „menedékházas levest” percek alatt elfogyasztottuk. Jól
megpihentünk, falatoztunk, egyik túratársunk saját készítésű itókáját szinte
kötelező volt megkóstolni, hiszen 40 féle keleti fűszerből készült és Unikummal
volt nemesítve. A pihenő után a ház előtt csoportképet készítettünk és
indultunk is tovább miután elbúcsúztunk Attilától és Anikótól, a kedves
gondnokoktól (1630 m / 12,40 h).
A csúcsig is jól kitaposott ösvényen mentünk elég húzós iramban (1844 m /
13,15 – 13,50 h). Odafentről gyönyörű kilátásban volt részünk a szélrózsa
minden irányába. Az egész Barcasági és Háromszéki medencét be lehetett látni.
Észak irányban a Nagyhagymás-hegységig minden látható volt. Nem is beszélve a
Kárpátkanyar hegyeiről, plusz a Bucsecs, Királykő, Jézer magashegységek büszkén
tornyosultak a kristálytiszta ég felé. A Fogarasi-havasoknál az Urlea pici
háromszöge zárta a látóhatárt, amely néhol 150 km-ig is terjedt. A csúcson egy
adott pillanatban jó sokan voltunk, hiszen a Brassói-, Csíkszéki- és Háromszéki
EKE tagjai jellemezték a csoportot.
A látványos panorámák lefotózása után indultunk lefele. Elbúcsúztunk a
brassóiaktól, hiszen, ők visszamentek a menedékház felé. Mi a Tamina-vízesés
felé mentünk, Felső Tömös irányába. Az ösvény már nem volt anyira taposva és a
Nap által meglazított hóban biza néhol jól belesüppedtünk. De mivel lefele
tartottunk, így semmi nehézséget nem okozott az ereszkedés. Egy jó darabig a
Bucsecs hatalmas tömbjét figyelhettük akár menés közben is amely végig előttünk
volt. Aztán következett egy erdei ösvényen való meredek ereszkedés, amely jó
gyorsan sikerült. Leértünk a Tamina-vízesés fölé, és mivel bőven volt időnk így
bejártuk bónuszként azt is (1200 m / 15,30 – 16,00 h). Jelenleg a szoros jól
járható volt, nem csúszott, jeget sem találtunk.
A szoros után egy egyszerű ereszkedés következett, immár száraz terepen
egészen a főútig. Itt elbúcsúztunk a MagasCseke tagjaitól, mivel autókkal
megoldották a hazamenetelt. Néhányan amennyien maradtunk még elsétáltunk a
felső tömösi vasútállomásig, ahol pontot tettünk a túra végére (750 m / 17,00
h).
Külön köszönet a MagasCseke tagjainak, hogy részt vettetek a túrán és
közösen egy igen jókedvű társaságot alkothattunk. Így a végére megemlíthetjük,
hogy a mai túrának nemzetközi jellege is volt, hiszen csapatunkat egy máltai
fiatalember bővítette, akiben egy kedves, jólelkű, igazi turistát ismerhettünk
meg.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése