Problémamentesen lehetett felautózni Kommandóig, majd onnan az Ölyves
vadászházig. Odafent 1000 méter magasságban szép téli táj fogadott, habár a hó
vastagsága igen csekély. 23-an vettünk részt a túrán, a résztvevők között
üdvözölhettük a 9 éves Borót, aki aktív kisbakancsos turista is.
A köszöntő után indultunk tehát az Ölyvestől (1150 m / 9,00 h). Vastag
szürkehomály borított bennünket, az időjósok által beharangozott
felhőfelszakadozás déltől volt várható. Nem siettünk, a Köves gerincen
folyamatosan lépegettünk. Minél fennebb egyre téliesebb arcát mutatta a táj, a
hó vastagsága is fokozatosan nőtt. Enyhe szélmozgás volt jelen, de egyáltalán
nem zavart. A hőmérséklet is túrázáshoz megfelelő értéket mutatott. Kényelmesen
megérkeztünk az újonnan épített menedékhelyhez, ahol kis pihenőt tartottunk.
Gyönyörűszép tisztáson helyezkedik el a létesítmény, 1700 méter magasságban. A
magas fenyőfák felvették téli „köntösüket”, a talajt itt már vastag hóréteg
borította. Mesebeli táj vett körül tehát. Innen már csak egy karnyújtásnyira
volt a célunk éspedig a Lakóca teteje.
Odafent jóval zordabb arcát mutatta a tél. Erős szélben érkeztünk meg a
csúcson található meteorológiai állomás mellé (1777 m / 11,15 – 11,30 h). Mivel
sokan voltunk nem is próbáltunk bemenni, hiszen a kis szobába úgysem fértünk
volna be. Na de a ház keleti oldalában, pontosan a bejáratnál szélmentes
övezetet találtunk, így sikerült elfogyasztani néhány csúcsfinomságot és
elkészítettük a csoportképet is. Két hatalmas kutya is szórakoztatott bennünket
az ottlétünk alatt.
Sokat tehát itt nem időztünk, visszamentünk a tisztáson levő
menedékhelyhez, ahol sokkal barátságosabb időben ebédszünetet tartottunk (1700
m / 12,00 – 12,40 h). Ezalatt pontosan itt találkoztunk egy másik csapattal,
akik egy jóval merészebb tervet, a Gór-havast választották úticélul. Evés
közben még beírtuk nevünket a turistafüzetbe. A két nagy kutya is lekísért
bennünket a házikóig, többen is fotózkodtak velük. Indulás előtt itt is
csoportképet készítettünk és elindultunk lefele.
A beígért időjárásjavulás kezdett megérkezni, mire lennebb kiértünk az
erdőből egyre szebb táj mutatkozott körülöttünk. Igyekeztünk megörökíteni a
nemmindenapos látványt, így fotózás közben észrevétlenül vissza is értünk az
autóinkhoz (1150 m / 14,00 h).
A túra véget ért, de még nem búcsúztunk egymástól, mert úgy döntöttünk,
hogy Kommandón betérünk a Katinka vendéglőbe egy-egy jó levesre, vagy főételre.
Összetoltunk négy asztalt és öröm volt nézni, hogy mindannyian együtt voltunk
és igen fegyelmezetten vártunk a kiszolgáló nénire. Nagyon finom húsos
zöldséglevest lehetett enni és bécsi szeletet szalmapityókával. Társaságunk a
teljes leveskészletet elfogyasztotta annyira finomnak bizonyult.
A kellemes időtöltés után elbúcsúztunk egymástól és indultunk hazafele. Köszönöm
mindannyiatoknak, hogy eljöttetek és egy újabb csodálatos napot tölthettünk
együtt. Külön köszönet Borónak, aki bevállalt egy felnőttekkel való kirándulást
és jól szorakoztatott bennünket, mindahogyan szokta más alkalmakkor is.
Fotók itt
