Lakóca, dec 9

Problémamentesen lehetett felautózni Kommandóig, majd onnan az Ölyves vadászházig. Odafent 1000 méter magasságban szép téli táj fogadott, habár a hó vastagsága igen csekély. 23-an vettünk részt a túrán, a résztvevők között üdvözölhettük a 9 éves Borót, aki aktív kisbakancsos turista is.

A köszöntő után indultunk tehát az Ölyvestől (1150 m / 9,00 h). Vastag szürkehomály borított bennünket, az időjósok által beharangozott felhőfelszakadozás déltől volt várható. Nem siettünk, a Köves gerincen folyamatosan lépegettünk. Minél fennebb egyre téliesebb arcát mutatta a táj, a hó vastagsága is fokozatosan nőtt. Enyhe szélmozgás volt jelen, de egyáltalán nem zavart. A hőmérséklet is túrázáshoz megfelelő értéket mutatott. Kényelmesen megérkeztünk az újonnan épített menedékhelyhez, ahol kis pihenőt tartottunk. Gyönyörűszép tisztáson helyezkedik el a létesítmény, 1700 méter magasságban. A magas fenyőfák felvették téli „köntösüket”, a talajt itt már vastag hóréteg borította. Mesebeli táj vett körül tehát. Innen már csak egy karnyújtásnyira volt a célunk éspedig a Lakóca teteje.

Odafent jóval zordabb arcát mutatta a tél. Erős szélben érkeztünk meg a csúcson található meteorológiai állomás mellé (1777 m / 11,15 – 11,30 h). Mivel sokan voltunk nem is próbáltunk bemenni, hiszen a kis szobába úgysem fértünk volna be. Na de a ház keleti oldalában, pontosan a bejáratnál szélmentes övezetet találtunk, így sikerült elfogyasztani néhány csúcsfinomságot és elkészítettük a csoportképet is. Két hatalmas kutya is szórakoztatott bennünket az ottlétünk alatt.

Sokat tehát itt nem időztünk, visszamentünk a tisztáson levő menedékhelyhez, ahol sokkal barátságosabb időben ebédszünetet tartottunk (1700 m / 12,00 – 12,40 h). Ezalatt pontosan itt találkoztunk egy másik csapattal, akik egy jóval merészebb tervet, a Gór-havast választották úticélul. Evés közben még beírtuk nevünket a turistafüzetbe. A két nagy kutya is lekísért bennünket a házikóig, többen is fotózkodtak velük. Indulás előtt itt is csoportképet készítettünk és elindultunk lefele.

A beígért időjárásjavulás kezdett megérkezni, mire lennebb kiértünk az erdőből egyre szebb táj mutatkozott körülöttünk. Igyekeztünk megörökíteni a nemmindenapos látványt, így fotózás közben észrevétlenül vissza is értünk az autóinkhoz (1150 m / 14,00 h).

A túra véget ért, de még nem búcsúztunk egymástól, mert úgy döntöttünk, hogy Kommandón betérünk a Katinka vendéglőbe egy-egy jó levesre, vagy főételre. Összetoltunk négy asztalt és öröm volt nézni, hogy mindannyian együtt voltunk és igen fegyelmezetten vártunk a kiszolgáló nénire. Nagyon finom húsos zöldséglevest lehetett enni és bécsi szeletet szalmapityókával. Társaságunk a teljes leveskészletet elfogyasztotta annyira finomnak bizonyult.

A kellemes időtöltés után elbúcsúztunk egymástól és indultunk hazafele. Köszönöm mindannyiatoknak, hogy eljöttetek és egy újabb csodálatos napot tölthettünk együtt. Külön köszönet Borónak, aki bevállalt egy felnőttekkel való kirándulást és jól szorakoztatott bennünket, mindahogyan szokta más alkalmakkor is.

Fotók itt