Kisbakancs-túra Alsórákosra, máj 26

A borongós napok után igazán jólesett a vasárnapi kirándulásunk, mivel hosszabb idő után ekkor sütött ki a Nap. Bizonyára a kiránduláson való résztvevők is ugyanezzel az érzéssel érkeztek e napon Alsórákosra - 2019 május 26-án - ahol 115-en gyűltünk össze, ebből 55 gyerek volt.

A község központjában való találkozás után még felautóztunk a vulkán közelébe, ahol üdvözöltem a társaságot. E napon nem a túrázásra fektettük a hangsúlyt, hanem a sűrű látványosságokra. Rövid séta alatt a vulkánt, a Fenyősi tavat, a bazaltoszlopokat és a Bethlen kastélyt terveztük meglátogatni, mindezt egy nap alatt.

Elindultunk tehát az autóparkolóból és egy enyhe séta után máris a vulkán bejáratánál találtuk magunkat. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” mottóval kezdtük a látogatást. Itt felolvastam a tudnivalókat és bementünk a kráter belsejébe. Sajnos nem volt egy geológusunk a csapatban, mivel jóval többet tudott volna mondani erről a csodálatos helyről. Igyekeztünk beazonosítani többféle kődarabot is. A gyerekek nagyon élvezték a salakban való mászkálást-csúszkálást, már ahol a terep adottságai megengedték.

Egy rövid kajaszünet után a vulkántól a közeli Fenyősi tóhoz mentünk. Útközben fürge gyíkok sokaságával találkoztunk, jó nagy kifejlett példányokat is megfigyelhettünk egy apuka kezében. Sőt egyik ugyancsak nagyobb méretű gyík egyenesen felmászott rám, pontosan a hátizsákom tetejére, ahol egy ideig engedte magát fotózni. Ezekkel az élményekkel ereszkedtünk be a bányatóhoz, ahol a társaságunk teljesen ellepte e vidéket. Ekkorra a Nap is egyre jobban sütött, a gyerekek már nagyon kívánták a pancsolást. Ígyhát következett a vízben való játszódás, pancsolás. Egyik bátor apuka többször is átúszta a tavat, jóleső érzésként értékelve.

Másfél óra gyerekzsivaj után elcsendesett a tó környéke, ahogyan eljöttünk onnan. A bazaltoszlopok felé vettük utunkat, közben egy mocsár mellett haladtunk el, ahol kövér békákat figyeltünk meg. A közelben levő bazaltoszlopoknál már a Nap teljes erejével ontotta a meleget, de erre a gyerekek fittyet hánytak és szó szerint ellepték a sziklákat. Ki ahova tudott oda mászott. Tökéletes helyszín volt egy csoportképnek, amelyet gyorsan el is készítettünk. Kihasználva csapatunk egybegyűlését, felolvastam a helyszín tudnivalóit.

Mindezekután visszatértünk autóinkhoz és lementünk a Bethlen kastély elé. Itt megkértük Ferkő András urat, a kastély adminisztrátorát, hogy beszéljen a kastély történetéről. A történelemóra után jóformán mindenki felkapaszkodott a toronyba, illetve a vár minden zugába bebújtak. A meleg nap után igazán jólesett a hűvös toronyba való mászkálás.

Kirándulásunkat fagyizással és palacsintaevéssel zártuk. A közeli boltokban jóformán a fagyik teljes készlete kifogyott. Nem is csoda a májusi melegben igazán menő termék volt számunkra.

Csodálatos napnak tettünk pontot a végére. Ennél csodálatosabb azonban Ti voltatok, Nektek köszönhetően igazán fantasztikus élményeket élhetünk át minden Kisbakancs kiránduláson. Köszönöm!

Fotók  itt

HEKE-tábor Ojtozban, máj 10-12

Az elmúlt hét végén Ojtozban lezajlott EKE-napi rendezvényünket az Anselmo fogadóban tartottuk. Pénteken kora estére érkeztünk a helyszínre, ahol Jenei Janka, az épület adminisztrátora várt ránk. Kényelmes szobákban foglaltuk el helyeinket és a vacsora közben Kiss András István főszervező köszöntötte a jelenlevőket. Evés után Zsigmond Éva tartott egy elsősegélynyújtó órát, amelyet a maga sajátos különleges és humorosan érdekfeszítő stílusában adta elő. Tekintettel a másnapi korán kelésre, társaságunk nagyrésze pihenni vonult.

Szombat reggel az ebédlőben már gyülekeztek a két hosszabb túra résztvevői. Moldován Reinitz Erzsébet a Nagy Sándorra vezette az érdekelteket, Jártó Gábor pedig a Lipse tetőre. Mindkét túra reggel 7 órakor indult, miután mindenki felpakolta a fogadó által biztosított elemózsiát. Az általam vezetett rövidebb kirándulást 10 óra után indítottuk és az 5 km-re található pisztráng neveldéhez gyalogoltunk. Ezen a napon elég sok esőt kaptunk, szerencsére késő délutánra főleg a túrákról való visszaérkezés pillanatában a Nap is kisütött. Este 7 óráig mindhárom túra résztvevői visszatértek a helyszínre és vacsorázni ültünk. Evés alatt gyönyörű szivárvány jelent meg, amelyet a fogadó ebédlőjének ablakából sűrűn fotóztak. Mindezekután Nagy Katalin titkárnőnk Ojtoz és környékéről, illetve a fogadó történetéről olvasott fel nekünk értékes tudnivalókat. A kulturális tevékenységet vidám nótaest követte Zsigmond Éva és György Sándor gitárpárossal. Tábortűzünket Fekete Mihálynak köszönhetjük, hiszen  a vizes fát nem volt könnyű meggyújtani. 

Vasárnap reggel gyönyörű időre ébredtünk. Még a reggeli előtt egy jó nagy darab kővel gyűlt meg a bajunk. Janka néni felajánlotta, hogy egyesületünknek is legyen egy köve a fogadó udvarán. Nos ezt a követ kellett felcipelnünk a hátsó udvarba, amelyet Kovács Gábor fogja kéz alá venni és a jelvényünk plakettjét belevésni. Erre az alkalomra egy külön alkalommal majd vissza fogunk térni. E "tornaóra" után igazán jólesett a reggeli. Evés után a tűzhely mellett főszervezőnk megköszönte mindenkinek a részvételt és közös csoportképet készítettünk. A fotózást követően autóinkba szálltunk és Janka néni vezetésével meglátogattuk a 10 km-re levő Sósmezőn elesett magyar és német katonák sírjait, illetve azoknak a sírjait akik ezeken a tájakon éltek a XIX. században.  Visszatérve a fogadóhoz, összepakoltunk, elbúcsúztunk házigazdánktól és mindannyian átmentünk Bereckbe. Itt egy közeli dombra sétáltunk ki, ahonnan a Felső Háromszéki medencét pásztázhattuk szemeinkkel. Lejövetkor betértünk a Gábor Áron emlékházba, ahol Tibád Sándor nyugalmazott berecki történelemtanárt hallgattuk nagy figyelemmel.

Csodálatos hétvégét töltöttünk együtt. Összesen 37-en voltunk, ebből 31 háromszéki EKE-tag. A társaságot 6 gyerek színesítette. Ha megnézzük a tagjaink összlétszámát, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy tagságunk 40%-a volt jelen. A jelenlevők mindenféleképpen szeretnék, ha folytatnánk ezt a táborsorozatot, hiszen amellett, hogy legfontosabb esemény az egyesületünk életében, egyúttal egy nagyon jó "tagságösszerázó" program. Jövőre szeretnénk, ha jóval megnövekedne a részvételi létszám, főleg a tagjaink soraiból.

Köszönetet mondunk Kiss András István főszervezőnek, Nagy Katalin titkárnőnek az ajándékokért, emléklapokért, kitűzőkért és nem utolsó sorban a nem kevés utánajárásért az esemény minél jobb szervezésének érdekében!

Fotókat lehet találni az egyesületünk Facebook oldalán.