VI. Kisbakancs-minitábor Négyfalu, jún 22-23

Már a tavaly késő ősszel megszületett e minitábor helyszínének kialakítása. Szász Ágnes – a brassói EKE oszlopos tagjának – fejéből pattant ki az ötlet, hogy Négyfalu határában szervezzük meg az eseményt. Segítsége ajánlását kitörő örömmel fogadtam, hiszen már régóta ismerem személyét és különleges szervezési munkáját. A minitábor közeledtével dr. Kovács Lehel István, az országos EKE elnöke is mellénk állt és a munkájának köszönhetően egy igen érdekes programot állíthattunk össze. Már itt az elején köszönjük mindkettőjüknek a kisbakancsosok nevében a szakszerű hozzáállást.

2019 június 22-én szombaton reggel gyülekeztünk Négyfaluban a Malom utca elején. Itt verődött össze a 61 fős csapatunk, amelyből 30 gyerek volt. Együttesen autóztunk fel a település határában levő Piatra Netedă panzióhoz, ahol eseményünket terveztük megtartani. Elfoglalták szálláshelyüket a házban lakók, illetve a többiekre a sátorhúzás várt. Közben megreggeliztünk saját csomagunkból és készültünk a program megkezdésére. Időjárásunk velünk tartott, azonban az előző napok esőzései és az előrejelzések arra utaltak, hogy készüljünk fel ebből a szempontból.

Túravezetőink már vártak ránk a panzió előtt. Regman Zsuzsa, Regman David, Szász Ágnes és Makk Barbara a brassói EKE túravezetői vigyáztak ránk kellő odafigyeléssel utunk során. Még indulás előtt dr. Kovács Lehel István tartott egy köszöntőt és helyismertetőt. Kényelmes úton indultunk a csernátfalusi Háttető irányába. Széles erdei úton inkább a fülledt meleggel kellett megküzdeni mindannyiunknak. Az útközben talált fák árnyékai valóságos felfrissülést idéztek elő. A csernátfalusi Háttetőnél egy hatalma fa árnyékában ültünk le pihenni. Regman Zsuzsa túravezetőnk széles körű helyismertetőt tartott, a környék foldrajzi érdekességeiről hallhattunk értékes információkat.

Pihenő után a Bivalylegelő érintésével ereszkedtünk le Négyfaluba a Barcasági Csángó Alapítvány udvarára, ahol pontosan a Hagyományos Népi Mesterségek bemutatása zajlott. Csapatunk valósággal megtöltötte a helyszínt, remélhetőleg a szervezők örömére. Főleg gyerekeknek tartott eseményen többféle mesterséget kipróbálhattak a kisbakancsosok szüleikkel együtt. Kint az udvaron a faragás művészetét gyakorolhattuk és a kosárfonás rejtelmeibe is bepillanthattunk. Odabent a teremben mézeskalács diszítés, bútorfestés, makramé készítés, edényfestés, szövés zajlott. Jóformán mindenki a hozzá közelebb álló művészetet kiválasztotta és hazavihető dolgokat készítettek.

Közben kövér felhők gyülekeztek főleg Brassó irányában, szerencsére minket megkímélt, egyáltalán nem kaptunk az égi áldásból a visszaindulásunk előtt. A táborunkhoz a Pancsón keresztül mentünk vissza egy keskeny erdei ösvényen, amely pontosan nagyon jól védett a fülledt meleg ellen.

Idejében, pontosan a vacsora kiírása előtt érkeztünk vissza. Házigazdáink nagyon finom húsos tokányt készítettek puliszkával. A munka és a túrázás után igen jó étvággyal fogyasztottunk el mindent. Közben egy rövidlejáratú eső is beleszólt az életünkbe, de ez már annyira nem érdekelt bennünket. Az est utolsó fénypontja a táncház volt. Akinek kedve tartotta pöröghetett, foroghatott, tánclépéseket, énekeket tanulhatott, dalolhatott.

Vasárnap reggel egy vékony ködfátyol ült Brassó városára, aki korábban kelt annak csodálatos látványban volt része. Nem kellett siessünk, hiszen a hidegtálas reggelinket fél tízkor adták házigazdáink. Evés után dr. Kovács Lehel István vezetésével a Hétforráshoz és a türkösi Háttetőre látogattunk ki. Túravezetőnk mindenhol értékes információval látott el bennünket, megcsodálhattuk azt a hatalmas sima sziklakövet is, amelyről a panziónk kapta nevét. Visszatérve a házhoz, a gyerekek valósággal lerohamozták a fagyishűtőszekrényt. Természetesen nemcsak nekik, hanem nekünk felnőtteknek is jólesett a hideg finomság a túra után. Következett a sátorbontás és egy gyors csoportfotó, hiszen vészjósló fekete fellegek kerültek a fejünk fölé. Tisztán lehetett látni, hogy nem kerül most már ki a zuhé. Percek alatt leszakadt az ég, de már bentről követtük a panzió étterméből az erőteljes záport. Nagyon szerencséseknek könyveltük el magunkat, ahogyan időjárásunk bánt velünk e hétvége alatt.

Finom babgulyásos ebéddel zártuk a kisbakancs minitáborunk hatodik részét. Szerre elbúcsúztunk egymástól, jó utat kívánva mindenki hazafelé vette az irányt.

Köszönöm szépen mindenki részvételét. Most is mint mindig egy csodálatos csapattal tölthettünk minőségi időt, nagyon jól érezve magunkat. Köszönjük a brassói EKE túravezetőinek a szép élményeket és köszönjük a Duna TV stábjának eseményünk megörökítését. Találkozzunk a jovő évi minitáborunk helyszínén is, amelyet Udvarhelyszéken szeretnénk megrendezni.

Fotók itt

Vándorlás Négyfalu és Szinaja között, jún 15-16

2019 június 15-16 közötti hétvégén egyesületünk keretén belül, Gajdó Ödön vezetésével egy igazi kétnapos vándorláson vettünk részt 50 km-en keresztül. A felhívásra kilencen tettünk eleget, mindannyian felszerelve sátorral, hálózsákokkal, élelmekkel.

A túra Négyfaluból indult, pontosan a Garcsin vizének átkelése után (600 m / 8,50 h). Két csapatként indultunk, mivel én obiektív okok miatt nem tudtam korábban a társasághoz csatlakozni. Nagyjából fél óra előnyük volt  Ödiéknek, igyekeztünk telefonon tartani a kapcsolatot. A Garcsin vizének átkelése után rögtön meredeken kapaszkodtunk felfele. Már ebben az órában nagyon meleg volt, de igyekeztünk szedni lábainkat. Piros sáv jelzést kellett követni, de a település után jóformán 4 km után vettük észre az első jelt. A magasra nőtt bodzabokrok és vadrózsák árnyéka még valamennyire védett a tűző Nap sugaraitól. Huzamosan, kitartóan mentünk felfele. Jobbkézfelől a Garcsin völgye és a Nagykő-havas mutatkozott, balról a Csukást lehetett szemlélni. Megfeszített menetelés után a Csuklyon jellegzetesen kiemelkedő csúcsát véltük felfedezni. Itt láttuk az első jelzést az indulásunk óta, amely igen nagy bátorságot öntött belénk. Megnéztük a térképet és folytattuk utunkat egy jól látható széles ösvényen. Azonban e széles ösvény hirtelen jobbra vette az irányt és a Garcsin völgy felé kezdett ereszkedni. Rögtön észrevettük a problémát és igyekeztünk visszatalálni a gerincre. Nem akartunk ugyanazon úton visszamenni, inkább a szintgörbén előre haladva próbálkoztunk újabb lehetőségekkel. Szerencsére hamarosan egy kék sáv jelzésbe botlottunk, amely a Garcsinból jön fel a Csuklyon alá. Nagy megkönnyebbülést váltott ki belőlünk a jelzés látványa. Rövid kaptató után ismét a jó útban voltunk, pontosan a Csuklyon alatt. Ugyanitt találkoztunk a csapat másik részével, akik szintén ugyanazon a szakaszon tévedtek. Örvendezve üdvözöltük egymást, innen egyesült erőkkel indultunk az utunk hátralevő részére (1150 m / 10,45 h).

Jóval könnyebb útszakasz következett a Rence felé. Széles erdei úton nagyon jó iramban szeltük a kilométereket. Távolban a Neamtu-csúcsa kezdte mutogatni magát, ebből következtetve, hogy még rengeteg van a túránk hátralevő részéből.a Rence csúcsot kikerülve leereszkedtünk egy nyeregbe, ahol egy katonai bázis van. Ide nem szabadott belépni, így a kertek mellett ki kellett kerüljük a létesítményt. A Rence után egy kis tisztáson letelepedtünk ebédelni, hiszen eljött ennek is az ideje (1300 m / 11,45 – 12,40 h).

Ebédidőnk alatt egyre jobban kezdtek gyülekezni a felhők. Felkészültünk az esőre is, esőköppenyeinket  könnyű helyre pakoltuk. Továbbálltunk és boldogok voltunk, hogy megszabadultunk az erős napsugaraktól. A kövér fellegekből azonban kezdett csepegni az eső, de jeléntektelen mennyiségben. Villámlások kezdtek cikázni a távolban, nagyerejű dörgésekkel fűszerezve. Az időjárás hála Istennek velünk tartott, mivel az erős csapadéktól megkímélt bennünket. Egy kiálló csúcsról tudtuk figyelni a tőlünk elvonuló vihart. Az idő helyrejött és már elérhető távolságba került a Neamtu-csúcs is, ahogyan előbukkant a felhőkből.

Több emelkedő és ereszkedő után pontosan a Paltin és Neamtu csúcsok aljában találtuk magunkat. Az előbbit ki lehetett kerülni, csak az utóbbira kellett kimászni egy huzamosabb emelkedőt követve. A Neamtu csúcsról gyönyörű kilátásunk adódott a szélrózsa minden irányába. Egyben túránk legmagasabb pontján álltunk (1923 m / 17,00 – 17,30 h). 

Miután végignéztük a körülöttünk elterülő fennséges tájat, miután beteltünk a Csukás, Nagykő-havas, Báj-havas látványával, elkezdtük ereszkedésünket az Orjogoaia-tó felé, ahol esti szállásunkat terveztük. Az ereszkedés nem ment könnyen, hiszen több kisebb csúcs állt utunkba, amelyet ki kellett másznunk. Aztán nagy megkönnyebbülésünkre amikor észrevettük a tavat, tudtuk, hogy már a végső ereszkedés következik. Csendes, kényelmes terepen állítottuk fel sátrainkat a tó partján (1460 m / 19,30 h). Ezek után gyorsan lehúztuk bakancsainkat és a tó langyos vizébe mártogattuk lábainkat. Ez gyorsan elfeledtette velünk a mai szűk 30 km-es gyaloglásunkat és a jelentős szintkülönbségeket. A wellness után vacsoráztunk és eltettük magunkat másnapra, hiszen korai kelés várt ránk.

Vasárnap reggel fél 6-kor már talpon voltunk. Sátorbontás, reggelizés következett, majd indulás (1460 m / 7,10 h). Kellemes időben volt részünk, e napra jóval könnyebb útszakaszra is számítottunk. A Báj-havas gerincét követve Szinajára terveztük a leereszkedést.  Először is azonban egy hosszú, de könnyű menetelésben volt részünk az Orjogoaia-Cazacu gerincen. Ez köti össze a Neamtu hegységet a Báj havassal. Szerencsére nem kellett csúcsokra kimászni, az utunk mindezeket megkerülte, csak enyhe emelkedőben volt részünk. A Cazacu utáni nyeregben értük el a Báj-havas gerincét (1650 m / 9,00 h). Fantasztikus kilátásban volt részünk a Bucsecs keleti oldalára, ahol be lehetett azonosítani minden völgyet és csúcsot amelyet már többször is bejártunk. Dél irányba fordultunk, oldalazva kikerültünk néhány jelentéktelen csúcsot. A Nagy Báj-havas tömbjét azonban megmásztuk és annak tetején a Bucsecs panorámájában még csodálkozva, elfogyasztottuk ételeinket (1885 m / 10,20 – 10,50 h).

Evés és pihenés után megkezdtük ereszkedésünket ugyanúgy dél irányban a gerincen. Ismét vészjósló viharfelhők kezdtek gyülekezni és hamarosan hatalmas égiháború következett pontosan Szinaja felett. Mi nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, hiszen úgymond első sorból követhettük az égi jelenségeket, kényelmes füves gyepen kinyújtózva. Most is megkímélt az időjárás, nem hozta fejünkre az esőt és a villámlásokat.

A Piscul Cainelui gerincen kezdtük ereszkedésünket Szinaja felé, miután a vihar kezdett csitulni a lenti régióban. Elértük az erdőt és minél lennebb érve, egyre meredekebben vezetett ösvényünk lefele. Nagyjából egy fél órával a szinajai vasútállomás előtt ismét zengett az ég és most már eleredt az áldás is fejünkre. Na de a fák között jól védve voltunk és persze az esőköppeny is jó szolgálatot tett. Mire beértünk a városba az eső is elállt és pontosan a vonatunk is beérkezett (800 m / 14,15 h). Nyugodtan, mindenféle igyekezet nélkül egy korábbi járaton indulhattunk vissza Brassóba, ahol következett a búcsúzás ideje.

Köszönjük Gajdó Ödinek a felejthetetlen élményeket és valamennyi túratársnak a csodálatos társaságot!

Fotók itt