Csípős téli reggel volt 2019 december 7-e szombat. A -9 fokos hőmérsékletet
azonban kár, hogy nem kísérte egy jelentősebb mennyiségű hó, igazi téli túrává
varázsolva kiruccanásunkat. Reggel 8 órakor összegyűltünk mind a 25-en
Málnásfürdőn. Velünk tartott ugyanakkor az Őrmester kedves kutyusa, Linda.
Még indulás előtt arra a következtetésre jutottunk, hogy néhány autóval
menjünk fel Sepsibükszádra, az állomásra, ahol túránk végcélja lesz. Abban reménykedtünk,
ha mégis hamarabb, netán később érkezünk meg, ne függjünk a vonattól. Szűk félórába
beletellett amíg ezt az autós műveletet elvégeztük, a többiek kitartóan vártak
ránk. Visszatérve a csapathoz egyből indultunk is a Somos-borvíz irányába
bármilyen társaságköszöntő nélkül (600 m / 8,30 h). Amíg a borvízhez érkeztünk
a csapat viszonylag bemelegedett, így boldogan köszönthettem a társaságot.
Piros kereszt jelzést követtünk fel a Baróti-hegység gerincére. Ez a szűk 3
km-es szakasz volt a nap legnehezebb része, hiszen az összes napi szintkülönbségünk
jó nagy részét itt hagytuk a hátunk mögött. A gerincre felérve nagyon kényelmes
útszakaszt követtünk észak irányban. Menet közben többször is megfigyelhettük a
Nagy Murgó jellegzetes hegyét, illetve kilátásunk egészen a Kakukk hegyig
terjedt. Jobbról vagyis keletre a Bodoki-hegység gerincének nagy részét
láthattuk, szemléltük a fontosabb csúcsokat, amely a Kőmögétől a Bodoki tetőig
terjedtek.
Egy hosszadalmasabb, de könnyű séta után a Hatod-tető szomszédságában
lepihentünk enni. (750 m (11,15 – 11,50 h). Pontosan ekkor az eddigi
felhőplafon feloszlott és napsütésben kényeztettük magunkat a falatozás alatt. Az
evés befejeztével a felhők ismét a fejünk főlé kerültek, ezáltal jól lehűtve a
levegőt. Ennek következményeképp továbbálltunk.
A Hatod tetőnél kereszteztük a műútat és a Nagy Murgó felé vettük az
irányt. Itt elbúcsúztunk négy túratársunktól és a kutyustól, akik egy rövidebb
utat választottak. Mi nyugatról kerültük meg a Nagy Murgó kúpját, rengeteg
medvenyomot fedeztünk fel a 2-3 cm-es porhóban. A Murgó északi részére kerülve
leereszkedtünk Uzonkafürdőre a borvízhez (700 m / 13,00 h).
A szebb időket megért fürdő igazán leromlott állapotban várt bennünket. A borvizes
medencén látszanak a felujítások, de az épület hamaros összedőlésre van ítélve.
Nem is maradtunk ezen a helyen, folytattuk utunkat immár kék pont jezésen
Sepsibükszád felé.
Kényelmes úton enyhe emelkedővel értük el a Dél Hargita főgerincét, ahonnan
megkeztdtük az ereszkedést az Olt völgye irányába. Szintén kényelmes szekérúton
mentünk le végig, egy helyen pásztorkutyák törték meg a táj csendjét. Egyre lennebb
ereszkedve a folyó partja felé, időjárásunk egyre hidegebbé vált. Szaporább léptekkel
azonban hamarosan a sepsibükszádi vasútállomásnál találtuk magunkat, ahol
következett a búcsú ideje (600 m / 14,45 h).
Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt, jó volt látni a társaságban
régi HEKÉ-s túratársnőinket. Ugyanakkor jó volt látni számomra új személyket
akik végigjöttek e szép túrán. Természetesen nem hagyhatjuk ki Péterffy Ágit
aki vonattal utazott Csíkszeredából Sepsiszentgyörgyre, majd velünk tartva a
túra után ismét Háromszék fővárosából haza felé indult. Köszönet még egyszer e
szép napot!
Fotók itt
