2019. december 8., vasárnap

Málnásfürdő - Sepsibükszád-túra, dec 7


Csípős téli reggel volt 2019 december 7-e szombat. A -9 fokos hőmérsékletet azonban kár, hogy nem kísérte egy jelentősebb mennyiségű hó, igazi téli túrává varázsolva kiruccanásunkat. Reggel 8 órakor összegyűltünk mind a 25-en Málnásfürdőn. Velünk tartott ugyanakkor az Őrmester kedves kutyusa, Linda.

Még indulás előtt arra a következtetésre jutottunk, hogy néhány autóval menjünk fel Sepsibükszádra, az állomásra, ahol túránk végcélja lesz. Abban reménykedtünk, ha mégis hamarabb, netán később érkezünk meg, ne függjünk a vonattól. Szűk félórába beletellett amíg ezt az autós műveletet elvégeztük, a többiek kitartóan vártak ránk. Visszatérve a csapathoz egyből indultunk is a Somos-borvíz irányába bármilyen társaságköszöntő nélkül (600 m / 8,30 h). Amíg a borvízhez érkeztünk a csapat viszonylag bemelegedett, így boldogan köszönthettem a társaságot.

Piros kereszt jelzést követtünk fel a Baróti-hegység gerincére. Ez a szűk 3 km-es szakasz volt a nap legnehezebb része, hiszen az összes napi szintkülönbségünk jó nagy részét itt hagytuk a hátunk mögött. A gerincre felérve nagyon kényelmes útszakaszt követtünk észak irányban. Menet közben többször is megfigyelhettük a Nagy Murgó jellegzetes hegyét, illetve kilátásunk egészen a Kakukk hegyig terjedt. Jobbról vagyis keletre a Bodoki-hegység gerincének nagy részét láthattuk, szemléltük a fontosabb csúcsokat, amely a Kőmögétől a Bodoki tetőig terjedtek.

Egy hosszadalmasabb, de könnyű séta után a Hatod-tető szomszédságában lepihentünk enni. (750 m (11,15 – 11,50 h). Pontosan ekkor az eddigi felhőplafon feloszlott és napsütésben kényeztettük magunkat a falatozás alatt. Az evés befejeztével a felhők ismét a fejünk főlé kerültek, ezáltal jól lehűtve a levegőt. Ennek következményeképp továbbálltunk.

A Hatod tetőnél kereszteztük a műútat és a Nagy Murgó felé vettük az irányt. Itt elbúcsúztunk négy túratársunktól és a kutyustól, akik egy rövidebb utat választottak. Mi nyugatról kerültük meg a Nagy Murgó kúpját, rengeteg medvenyomot fedeztünk fel a 2-3 cm-es porhóban. A Murgó északi részére kerülve leereszkedtünk Uzonkafürdőre a borvízhez (700 m / 13,00 h).

A szebb időket megért fürdő igazán leromlott állapotban várt bennünket. A borvizes medencén látszanak a felujítások, de az épület hamaros összedőlésre van ítélve. Nem is maradtunk ezen a helyen, folytattuk utunkat immár kék pont jezésen Sepsibükszád felé.

Kényelmes úton enyhe emelkedővel értük el a Dél Hargita főgerincét, ahonnan megkeztdtük az ereszkedést az Olt völgye irányába. Szintén kényelmes szekérúton mentünk le végig, egy helyen pásztorkutyák törték meg a táj csendjét. Egyre lennebb ereszkedve a folyó partja felé, időjárásunk egyre hidegebbé vált. Szaporább léptekkel azonban hamarosan a sepsibükszádi vasútállomásnál találtuk magunkat, ahol következett a búcsú ideje (600 m / 14,45 h).

Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt, jó volt látni a társaságban régi HEKÉ-s túratársnőinket. Ugyanakkor jó volt látni számomra új személyket akik végigjöttek e szép túrán. Természetesen nem hagyhatjuk ki Péterffy Ágit aki vonattal utazott Csíkszeredából Sepsiszentgyörgyre, majd velünk tartva a túra után ismét Háromszék fővárosából haza felé indult. Köszönet még egyszer e szép napot!

Fotók itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése