Az idei év első kirándulását Árkosra szerveztük 2020 március 14-én szombaton.
Csodálatos délelőttön egy 45 fős vidám társaság gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi
stadionnál, amelyből 20 gyerek volt. 10 óra után indultunk a helyszínről, e
napra 9 km sétagyaloglás választott el a célunktól. Végig mentünk a Vadász
utcán, majd az erdőbe való belépés előtt, egy kis hidratáló szünetet
tartottunk. Keresztülmentünk a milleniumi erdőrészen és máris a Bíróné
pusztáján találtuk magunkat. Gyönyörű kilátásban volt részünk a Bodoki-havas
irányába.
Elhagyjuk a Honvéd-kút felé vezető ösvényt és leereszkedünk a Debren-patak
völgyébe. Átlépünk az amúgy is alig csordogáló patakocskán és máris a
Sugásfürdő felé vezető úton vagyunk. Keresztülmegyünk rajta és a motokrossz
pálya alsó felén a pihenőhelyünkig meneteltünk. Szinte egy órai pihenőt
iktattunk be, kellemes időben. Alkalom adódott enni és majd utána kicsit
játszadozni is. A motokrossz pálya meredek szakaszai nagyon jó játszótérnek
bizonyultak.
Pihenő után észak felé vettük utunkat Árkos irányába. Cserefaerdő mellett
haladtunk többnyire. Egy esztena szomszédságában 8-10 kutya is próbált fogukat
vicsorgatva megijeszteni, de mi higgadtan és szép lassan továbbálltunk, nem
foglalkozva különösebben jelenlétükkel.
A Kerekerdő melletti bekerített tó mellett haladtunk egy mezei úton. Már látszottak Árkos házai, kényelmes útszakaszon
hamarosan elértük a települést. Alig múlt el egy órával dél, már a helyszínen
voltunk. A korai érkezésnek azonban igen jó foganatja volt, hiszen az unitárius
lelkészt megtalálva kinyitotta nekünk a vártemplom kapuját. Körbejártuk az
udvart, még a haranghoz is felmehetett az akit érdekelte. Ezekután a lelkész
bemutatta a falu történetét és még gitározott is nekünk. Szeretettel visszavár
mindannyiunkat bármikor a falujába.
E meglepetés után Bálint Zoli bemutatta nekünk híres régi gyűjteményét. Rengeteg
érdekességet vettünk szemügyre, a vasalóktól a szovőszékekig, a különböző
asztalos- és kovácsszerszámokig. Bepillantást nyerhettünk egy kis régi
tanodába, ahogyan nagyapáink tanultak az iskolában. A legrégebbi darabot is
szemügyre vehettük, amelyet a XIII. századbeli sarkantyú képezett. A látogatás
után finom citromfűlimonádét szürcsölgettünk, a gyerekek a labrador kutya
társaságát kedvelteék nagyon. Nagyon kellemes élményekkel távoztunk az árkosi
Vasaló háztól.
Hamarosan kirándulásunk végpontjához értünk. Elbúcsúztunk egymástól,
néhányan taxival, néhányan gyalogosan indultak vissza Sepsiszentgyörgy
irányába.
Köszönöm szépen mindenkinek e csodálatos napot! Nagyon jól éreztem magam,
ahogyan mindig is szokott lenni hasonló kirándulásokon! Várom a legközölebbi
találkozásunkat türelmetlenül!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése