Nem
egy ismeretlen helyet választottunk e hétvégére, hiszen már
jómagam negyedszer jártam ezen a tájon, illetve még családi
státusban is voltam, amikor kislányunk még a két évét sem
töltötte be. Újra eszünkbe jutott a dobrudzsai különleges táj,
a Măcin-hegység
csodálatos alakzata.
A túrát nem előzte meg különlegesebb tervezés, nagyjából
mindent tudtunk a szálláshelyünkről, túraútvonalunkról.
Jóformán nem is kellett sokat gondolkodni, hiszen a kimondottani
ott tartózkodásunk egy napra szólt.
Pénteken, 2020 július 10-én 15 órakor indultunk itthonról.
Autónkkal Kézdivásárhely irányába mentünk, majd Ozsdolánál
hágtunk fel a Keleti Kárpátok főgerincére. Ezek után a
Vráncsa-hegység hosszú völgyeiben való leereszkedés után értük
el Foksány vidékét. Rengeteg szerpentin, éles kanyar jellemzi ezt
az útszakaszt, de csodálatos tájakon vezet végig. A
Háromszéki-havasok fenyveseit és kopár magaslatait figyelhetjük
meg, majd a Vráncsa-hegység meredeken mély vad völgyeit. Az
útszakasz végén Foksány híres bortermő vidékén jártunk.
Foksány környékén kezdődik a végelláthatatlan sík terep.
Amerre szem lát csak mező. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a Brăiláig
vezető műút szélén sokkal több a parlagon hagyott terület,
mint a megmunkált termőföld. Gondolom ez az öntözőberendezések
hiánya miatt van, látszik is ahogyan sok helyen az elsivatagosodás
az úr. Foksány – Brăila között
keskenyebbnek tűnt a műút, sok helyen foltozva van, nagyon
egyenlőtlenül jár rajta a jármű.
Brăilában értünk a Duna partjára. A kompra
nagyon keveset kellett várnunk, félóránként több hajó szállít
át különböző járműveket és embereket. 23 lejt fizettünk
összesen az átkelésre, hamarosan a kompról élvezve a számunkra
különleges élményt. Átkelés közben megfigyeltük a sirályokat,
vadkacsákat és élveztük a széles Dunát. Épp visszaemlékeztünk
a tavalyi évre, amikor a németországi Fekete erdőben e folyam
forrásánál ittuk a finom hideg vizet. Sajnos a tisztasága itt
pont az ellentétes póluson van, hiszen több műanyagpalackot is
láttunk a vízben, illetve szemünk láttára is eregették bele
egyesek a cigarettacsikkeket.
A Duna túloldalán ismét egy rövidet autóztunk - immár a
Măcin-hegység lábánál - míg Greci településre beértünk. 20
óra 30 perckor érkeztünk meg a Turtle kempingbe, 280 km, 5 és fél
óra autózás után. Nagyon kellemes fogadtatásban volt részünk.
A kemping a falu bejáratánál helyezkedik el, egy kis
gyümölcsösben. Van ott cseresznye, meggy, dió, alma, körte,
szilva, barack, szőlő, természetesen mindegyik a maga idejében
teremve. A kert végében rengeteg háziállat futkorászott a
gyerekek örömére. Aztán a rengeteg cicával és kutyával nagy
barátságokat kötöttünk. Felhúztuk a családi sátrunkat közel
a konyhához, amelynek végeztével be is esteledett. Ettünk, néztük
a csillagokat és a műholdakat, főleg a gyerekek érdeklődése
miatt, aztán éjfélkor (lehet kissé után) lefeküdtünk.
Július 11-én, szombaton reggel 5 órakor
kezdődött az ébresztő. A fejünk felett megszólaltak a galambok,
majd a környék összes kakasa rázendített. Nem maradhattak el a
bőgő tehenek sem, élelemre várva. Ezek a hangok nem voltak
zavaróak, úgy folyamatosan költött fel bennünket. Hasznosan,
hiszen a mai nap a túrázásra volt szánva. Reggelizés után
autóval mentünk ki pontosan a hegy aljáig. A nagy melegben nem
akartunk aszfalton is gyalogolni 3 km-t, így a kényelmet
választottuk. 9 óra magasságában indultunk a Țuțuiatu-csúcs
felé, amely a Măcin-hegység legmagasabb
pontja, a maga 467 méterével. A kék háromszögön indultunk a
falu szélétől. Már ilyenkor a hőmérséklet a 30 fokhoz
közelített. Az útszakasz elején nagyon kevés az árnyékos hely,
viszonylag sokat kellett gyalogolni az első fa árnyékáig. De
addig is két teknősbéka feledtette velünk a meleget, a fűben
találtunk rájuk érdekes módon egy esztenához közel. A gyerekek
végtelenül boldogok voltak, simogatták, emelgették a vadon élő
jószágokat. A Mór teknős európai és ázsiai viszonylatban itt
Dobrudzsában található a legészakibb ponton. Reméltük a további
találkozást e különleges állattal, de a nagy meleg miatt inkább
elbújtak. Nyáron kora reggel, vagy késő este jön elé, tavasszal
és ősszel inkább a déli órákban amikor kellemesebb a meleg.
Októbertől márciusig hibernál. Nos nagyon örvendtünk, hogy
gyerekeinknek megmutathattuk őket, nagyon különleges látványban
volt részük.
A teknősök után egyre meredekebb úton haladtunk felfele, minden
fa árnyékában megálltunk hidratálni. Aztán szerencsénkre egy
erdő is következett, amelyben jóval könnyebben haladtunk. Itt
azonban az énekes kabócák sokasága fülsiketítően ciripeltek.
Néhányat közülük szemügyre vettünk, főleg azokat amelyek a
földre leestek. A fákon lehetetetlen észrevenni e különben
nagyméretű bogarakat. A fülsiketítő zajt a haslemezükön levő
hártyák sorával adják a hímek, a nőstények bekerítése
érdekében. Nos ebben a „koncertben” mentünk egészen a
csúcsig. Az útvonalon két forrás is van, természetesen ilyenkor
kiszáradva. Csak tavasszal található bennük víz.
A csúcsra dél előtt néhány perccel értünk
fel. Erre néhány felhő összesereglett és kellemes szélfuvallat
indult. Megszabadultunk egy időre a kánikulától. Családi fotót
készítettünk a röghegység legmagasabb pontján és élveztük az
előttünk elterülő tájat. Látszott a Duna, Galac és Brăila
városok egy része és a nyugatra
végelláthatatlan tisztás.
Körülbelül 300 millió éves köveken
tapostunk, jóval a dinoszauruszok előtti korból. E hegyek az idők
során lemorzsolódtak, hiszen abban az időben a 2500-3000 méter
magasságot is elérték. Ha távolabbról nézünk rá a
Măcin-hegység gerincére, egy
fantasztikus hasonlóságot fedezhetünk fel a mostani
Fogarasi-havasok gerincével, természetesen kicsinyített formában.
Visszautunkat nem ugyanott terveztük, hanem továbbmentünk a
Ghiunaltu felé. A nemzeti park szélét jelölő kék négyzetet
követtük. Eleinte egy ereszkedőben volt részünk majd egy
emelkedőben a Ghiunaltu sziklás gerincére. Lépésről lépésre a
Fogaras és a Retyezát kicsinyített mása járt a szemem előtt.
Ösvényünk a gerinctől egy picit lennebb vezetett, míg egy
nyeregbe értünk. A csodás sziklavilág utolsó szakaszán voltunk,
gyaloglásunk további részét egy mesterségesen kialakított úton
folytattuk. Gránit kibányászására kialakított utak voltak ezek,
most hegyikerékpárútvonal van a jelzések szerint. A lefele való
menetelés hosszabb volt, de könnyebben ment. Mire visszatértünk
az autóhoz ismét hőség fogadott. Greci falu központjában
található cukrászdában nagyon jól jöttek a különböző
hüsítők. Boldogan tértünk vissza a kempingbe.
Mivel még nagyon korai volt az idő, beautóztunk
a közeli Măcin városkába. Neve a
törökből ered a 15. századból. Az ókorban Arrubium nevű
településként volt ismert, az első századból. Az autót a
központban hagyva kigyalogoltunk az Arrubium helyére, amely egy
magaslaton helyezkedik el. Sajnos a város szégyenének is lehetne
nevezni, hiszen látszik, hogy sokan ide hordják ki a szemetüket.
Érthetetlen, hogyan nem zavarja az ott lakókat, hogy a történelmük
lassan egy szemétdomb lesz. Szerencsére az autóban hagytam a
fényképezőgépemet. A kilátás azonban csodálatos. Pontosan
alattunk folyt a Duna, látszott a Brăilai nagy sziget,
illetve a Măcin-hegység északi nyúlványa. A
városkában kívülről szemügyre vettük a török mecsetet,
sajnos nem láthattuk belülről. Kellemes meglepetésben volt
részünk az igen jószívű dinnyeárus bácsinál, aki
mindannyiunkat megetetett a zamatos gyümölcsével.
Lassan azonban eltelt a nap, visszatértünk a
kempingbe és álomra hajtottuk fejünket. Másnap, július 12-én
vasárnap reggel hazafele készülődtünk. Mire reggeliztünk és
lebontottuk a sátrat már 10 óra is elmúlt. Elbúcsúztunk a
kedves szállásadónktól, akivel közös fotót is készítettünk.
Néhány térképpel, hűtőmágnesekkel kedveskedett nekünk.
Megígértük, hogy viszontlátjuk egymást. Ugyanazon az úton
mentünk, amelyen jöttünk. Átjöttünk a Dunán a komppal, egy
vráncsa-megyei útszéli falucskában friss paradicsomot, szilvát,
nyári almát vásároltunk olcsón. Majd elérve a Kárpátokat még
megnéztük a Putna-vízesést, ahol még rengeteg ember volt rajtunk
kívül. Átszelve a Háromszéki havasokat szerencsésen hazaértünk
Sepsiszentgyörgyre egy rövid, de annál tartalmasabb kikapcsolódás
után.
Néhány adat:
- Sepsiszentgyörgy – Greci: 280 km. Kb. 5 – 6 óra autóval.
- Átkelés komppal: 23-26 lej (autó, 4 személy).
- Turtle kemping Greci: Adrian Matetovici (0743-646256).
- Kemping árak: 25 lej felnőtt, 10 lej gyerek per éjszaka.
- Kemping felszerelés: hideg kútvíz (50 méter mélyről), tusoló napkollektorral, folyékony szappan, WC, aragázkályha, hűtőszekrények, mikrosütő, filagóriák padokkal asztalokkal, grillezők (szenet vagy fát kell vinni), konyhasarok edényekkel, mosogatókagylóval és szerekkel. Gyerekeknek van egy hinta, illetve egy rakás állat az udvaron illetve a ketrecekben. A gyümölcsfákat a beszámolóban említettem. Kedves barátságos emberek, csendes környezet.
- Sátor mellé autót nem lehet bevinni, a parkolóban kell hagyni,de egy talicskával beszállítható a cucc.
- Nyári szezonban kötelező a szúnyogelleni spray (nekünk az Autan bevált ott, igaz annyit használtunk el ott két este mint itthon egész szezonban). A helyiek este közeledtével vékony inget és nadrágot húznak magukra védekezésképpen. Kirándulások alatt szigorúan bakancsban kell menni (nem adidas, nem szandáll) a köves terep és esetleges viperák miatt (az utóbbi inkább járatlan helyeken jeleni meg), szintén a meleg időszakban főleg gyerekeknek és nőknek, de férfiaknak is kötelező a kalap (én nem szeretem, nem vittem, nem lett semmi bajom. Gyerekeknek és érzékenyebbeknek muszáj!). Nem utolsó sorban a VÍZ! Fejenként legyen nálunk 3-4 liter is! Gyerekeknek legalább 2 liter.
Fotók itt
