2020 szeptember 19-én szombaton öten vágtunk neki e számunkra ismeretlen útvonalnak a Vigyázó hegységben. Sepsiszentgyörgyről kora hajnalban indultunk, ennek eredményeképp a virradás pontosan az érkezésünkkor történt. A havasrekettyei vízeséstől picit lennebb hagytuk az autónkat és indultunk a felfedezésre (900 m / 7,00 h). Négyen jöttünk Sepsiszentgyörgyről, illetve velünk tartott egy igen jó életkedvű vidám ember a tordai EKÉ-től is.
Eléggé csípős hidegben indultunk egy erdőkitermelő úton. Percek alatt a havasrekettyei-vízesés alatt találtuk magunkat, amely látványa lenyűgözött bennünket. A korai odaérkezésünk miatt más turisták nem voltak a helyszínen, a különben nagyon gyakran látogatott természeti csodánál. Fotózás után folytattuk utunkat szintén az erdőkitermelő úton, kék pont jelzésen. A mély völgyben kényelmesen haladtunk, igaz gyorsabb iramban. Nemsokára elágazáshoz értünk, a Fehér kősziklák felé. A kősziklákat körút formájában is le lehet járni, mi most az alsó utat választottuk a felmenetelhez, hogy legyen teljes rálátásunk. Nem csalódtunk, gyönyörű látvány fogadott ahogyan elhaladtunk a sziklák alatt, az egyre jobban emelkedő ösvényről. A tordai EKÉ-s Ferenc barátunk megmutatta hogyan kell megenni a bábakalácsot, amelyet soha nem kóstoltunk eddig és meglepően finom volt. A karalábé ízéhez hasonlítható.
Ösvényünk egyre meredekebbé vált, majd kiértünk pontosan a Vigyázó alatti kapaszkodóhoz. A turistaút egy enyhébb változaton vezet, de a térképen egy direkt utat véltünk felfedezni, amely a csúcs közelébe érkezik. Láttuk a nagyon meredek kapaszkodót, de nekivágtunk. Kb 300 méter szintkülönbséget kellett legyúrni a nagyon meredek szakaszon. Azonban a választott útvonal meghozta gyümölcsét, hiszen fel végig telis-tele volt piros és lila áfonyával és a terep meredeksége miatt nem is kellett nagyot hajolni értük. Markoslag majszoltuk a finom gyümölcsöt, úgy menet közben. Hű de jólesett!
Felértünk a Vigyázó platójára, onnan már egy kis séta volt a csúcs (1836 m / 10,20 – 11,10 h). Gyönyörű idő lévén a szélrózsa minden irányába el lehetett látni. A közvetlen közeli csúcsokat a térkép segítségével pontosítottuk, illetve a Nagy Bihar csúcsát ismertük fel. Az áfonyalakmározás igen meghozta az étvágyunkat, így letelepedtünk reggelizni.
Pihenés után csoportképet készítettünk és indultunk a piros pont jelzésen a menedékház felé. A platón vezetett eleinte utunk, elhaladtunk egy meteoállomás mellett, majd fokozatosan kezdtünk ereszkedni. Egyre több turistával találkoztunk, sőt néhány kolozsvári EKÉ-s taggal is, akiket Tünde és Ferenc társaink is ismertek. Rövid beszélgetés után tovább ereszkedve leértünk a menedékház elé (1400 m / 12,20 – 12,50 h). Letelepedtünk a menedékház elé, előbb azonban jó hideg itallal és fagyival oltottuk szomjunkat. Odabent elbeszélgettünk a menedékházas nénivel, kifaggattuk a lehetőségekről. A viszonylag kis menedékházban 30 szálláshely van, a konyhából épp finom lucskoskáposzta illatt nyaldosta az orrunkat. A szállásfoglalást nagyjából egy hónappal előre kell intézni, hiszen forgalmas a hely. Személyenként 30 lejbe kerül az ottalvás.
Lehűsülésünk után szedtük a sátorfánkat és indultunk szaporán, hiszen még az út felénél sem jártunk. Gyorsabb tempót vettünk fel, természetesen ebbe besegített az egyre folyamatosan ereszkedő könnyű útvonal. Kék pont turistajelzést követtünk. Kellett figyelnünk a térképet is, hiszen a hirtelen eltérőket nem mindig jelezték táblával. Nagyon oda kellett figyelnünk. Karintia-szépségű helyeken jártunk. Lenyűgözött bennünket a takaros kis elszórt lakóházak kint a településektől messze, teljes nyugalomban. Útvonalunk során három komoly (200-400 m) emelkedőt is hagytunk magunk mögött, ezeket ereszkedők követték. Ennek köszönhetően jelentősen begyűjtöttünk egy jelentős szintkülönbséget.
Utunk utolsó szakasza egy rövid kapaszkodót jelentett a Lespezi csúcsára (1222 m / 17,10 – 17,30 h). fentről csodálatos rálátásunk volt az alattunk 350 méterrel lennebb zubogó havasrekettyei vízesésre, vagyis a reggeli kiindulópontunkra. A csúcson megpihentünk, tudtuk, hogy kemény ereszkedőben lesz részünk hamarosan. Piros kereszt jelzést követve indultunk a Lespezi rövid gerincén, majd keskeny sziklás ösvényen a szakadék szélén kezdtük az ereszkedést. Problémák nélkül, maximális odafigyeléssel kezeltük a helyzetet, így könnyedén elértük az erdei ösvényt és egyben az erdőkitermelő utat. Innen egy rövid séta után máris az autónknál vetettünk véget ennek a fantasztikus körtúrának.
Köszönöm a kedves túratársaimnak, barátaimnak – Tünde, Emese, István és Ferenc – hogy együtt felfedezhettük a Vigyázó szépségét. Köszönöm, hogy vállalták a korai indulást, a késői lefekvést, a sok-sok kilométert és szintkülönbséget. Összvisz több mint 700 km-t utaztunk, 33 km-t gyalogoltunk, 1600 m szintet hagytunk magunk után úgy fel mint le. Mindezt 22 óra alatt. Csodálatosak voltatok! Ugyanakkor megjegyezendő Ferenc rengeteg viccei és élettörténetei, amellyel folyamatosan derített bennünket az útvonal teljes hosszán. Köszönjük Ferenc!
Fotók itt
