Az idei nyár utolsó komolyabb melegének örvendezhettünk a kirándulásunk során. Nemsokára e felsőbb régiók nem fognak kecsegtetni a maihoz hasonló meleggel, hiszen szeptember közepén járunk. Fél éves kényszerszünet után ismét életre keltettük a kisbakancs túrákat, igaz előre óvatos módban. Ez a kihagyás rendesen éreztette velem is a hatását, a szervezőképességemet újra be kell „olajoznom”. A túrafelhívásra rajtunk kívül öt családnak engedélyezhettem a részvételt a mostani helyzet miatt, akár teszttúrának is nevezhetem e vasárnapi kirándulásunkat.
Mindenki pontosan megérkezett a Zernyest melletti Botorog forráshoz (820 m / 8,30 h). Ebben a mély völgyben a reggel kissé hűvösnek bizonyult, de ebben az időszakban nem számít csodának. A társaság köszöntése után indultunk a piros sáv jelzésen Magura irányába. Összesen 24-en vettünk részt, amelyből pontosan fele gyerek volt. Rajtunk kívül két szép vadászkutyus is velünk tartott – Füge és Dió.
Eleinte a makadám utat tapostuk, de szerencsénkre hamarosan elhagytuk azt és erdei ösvényen kapaszkodhattunk felfele. Már reggeliben elindult az autósforgalom, így kellemetlen lett volna az út mellett gyalogolni a gyerekekkel. Nos az ösvényünk elég meredeken kapaszkodott felfele, de friss erőben főleg a gyerekek mindvégig elől jártak. Egy jelentős szintemelkedés után jóval megenyhült a terep, így rövid de gyakori pihenőket tartottunk. Néhány gyönyörű tisztást kereszteztünk, ahol óriási őzlábgombákat találtunk. A legnagyobb egy jókora serpenyő átmérőjéhez hasonlított. A vastagon harmatos fű között friss vaddisznótúrásokat szemléltünk. Két erdős-sziklás csúcs kikerülése után pontosan a Nagy Magura előtti tisztáson tartottuk az ebédszünetünket (1250 m / 11,15 – 12,30 h).
A megérdemelt pihenő alatt jólesett elbeszélgetni a szólőtársakkal, barátainkkal, közben a gyerekek és a két kutya hozták a formáikat.
Utunk következő szakaszát a Nagy Magurára való felkapaszkodás jelentette. A tisztásról egy meredek, keskeny ösvényt követtünk toronyiránt, majd a végén egy kis sziklamászás után a csúcs melletti kilátóhelyhez értünk. Maga a csúcs erdővel borított, oda nem láttuk értelmét menni. (1374 m / 13,00 h). Gyönyörű, panoramikus kilátásnak lettünk szemtanúi. A Királykő teljes gerince mintha csak karnyújtásnyira lett volna. Alattunk bő 600 méterrel Zernyest városa, majd az egész barcasági medence belátható volt. A sziklás toronyról egy picit lennebb készítettük a csoportképünket e mesebeli tájon.
Utunk hátralevő része lefele vezetett, könnyebb terepen. Egy kék háromszög jelzés kísért bennünket Magura falujába. A településre beérve, ösvényünket makadám út váltotta, szerencsére még az elején kis autósforgalommal. A nyár végi melegben, a poros úton menetelve egyre jobban kívántuk a különböző frissítőket. Hamarosan a vágyainkat kielégítettük egy nagyon jól ellátott, takaros kis vegyes boltban. A „La Ciocolata” nevű mini-abc teraszát és a mellette levő füves terepet elfoglaltuk fagyievés közben, illetve szürcsöltük kedvenc italunkat (1000 m / 15,00 – 15,30 h).
Felfrissülve vágtunk neki az utolsó kilométereknek. Itt már egyre nagyobb volt az autósforgalom de ismét elkaptuk a reggeli erdei ösvényünket, amelyen most lemehettünk nyugodtan. Visszatérve a Botorog forráshoz a búcsúzkodás maradt hátra (820 m / 16,30 h). Reméljük mihamarabb újra együtt kirándulhatunk.
Köszönöm mindannyiatoknak ezt a gyönyörű és tartalmas napot!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése