2021 szeptember 19 vasárnap reggel borongós idő fogadott Brassó Pojanán. De nem aggódtunk az időjárás miatt, mivel csapadékmentes napot ígértek a meteorológusok. Szerencsére ez be is jött. 52-en gyűltünk össze a hegyi településen, ebből 24 gyerek volt. Létszámkorlátozott kirándulásként hírdettük meg, hiszen a kis menedékhely mellett nagyon kevés hely van mozgástérként.
Autóinkat egy jó (ingyenes) helyen parkoltuk le, majd el is indultunk. A Kanzel felvonó alsó állomása felé haladtunk, majd az épület sarkánál jobbra fordultunk a jelzett útra. Könnyű útszakasz állt előttünk kisebb emelkedőkkel-ereszkedőkkel. Áttraverzáltunk a Farkasok sípálya felső részén, majd bementünk az erdőbe. A lombos erdő egyre sűrűsödött, majd később fenyvesbe váltottunk, ahol igazán sötét volt, a reggeli időszak ellenére. A csapat nagyon jól haladt, minden útkereszteződésnél elől megálltunk, de nagyon keveset vártunk a sor végére.
Elérkezett a pillanat, amikor elhagyjuk a jelzett utat. Egy alig követhető ösvényt lehet felfedezni a lábunk alatt, amelyet különböző növények borítottak. Később jobban kirajzolódott az ösvény, pontosan a sziklák alatt vezetett egyenesen. Több kidőlt fát is át kellett lépnünk, majd kisebb-nagyobb köveken kellett egyensúlyoznunk. A célunk előtt egy jókora kapaszkodó volt a kőfolyásos terepen, de mindenki bátran és nagyon ügyesen hárította el maga előtt az akadályt.
Másfél óra alatt elértük a Nagy Vánga sziklafal alatti kis zöldszínű menedékhelyet. Ez volt úgymond a táborhelyünk, hiszen többféle tevékenység is zajlott a területen. A menedékhelytől kissé fennebb kialakítottunk egy standot, ahonnan bárki kipróbálhatta a sziklamászást felső biztosítással (top rope). Nagyon sok gyerek ki is próbálta a nehéz fokozatú sziklafalat, az alant várakozók tapssal gratuláltak mindenki teljesítményének. Amíg folyt ez a tevékenység, addig a menedékhelynél sültek a finomabbnál-finomabb falatok, ezek illata sokszor fellebbent hozzánk, ennek hatására a nyálunk gyorsan gyűlt össze a szánkban. Három és fél óra hosszat tartott a sziklamászás és tértünk vissza táborunkba, ahol végre ehettünk. Természetesen a gyerekek ezalatt a tűzzel játszodva töltötték idejüket.
Visszaindulásunk előtt csoportképet készítettünk a menedékhely mellet, a hatalmas fal alatt. Ugyanazon az úton mentünk vissza amelyen jöttünk. Brassó Pojána kellemes meleggel fogadott, jól is esett érezni a napsugarakat az erdőben töltött idő után.
Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt. Remélem tetszett az elrejtett menedék felkeresése, illetve e vad hely harmóniája. Köszönöm Száraz Leventének (Szeró) a traszé kiépítését, illetve Kisgyörgy Kósa Zolinak (Paduc) a segítséget a gyerekek felszerelésbe való öltöztetésénél.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése