Kisbakancs-túra a Szuru menedékháznál, nov 20-21

Ősz végére ismét a Fogarasi-havasokba látogattunk a kisbakancsos csapatunkkal. Ezúttal a Szuru menedékházra esett a választás, a hegység északnyugati részében. 2021 november 20-án összesen 46-an gyűltünk össze Felső Sebes falu végében, a turistairányjelző táblánál. Ebből a csapatból 20 gyerek volt. Már az indulásunk előtt egy nagyon kellemes meglepetésben volt részünk, hiszen egy teljesen ismeretlen személy épp különböző süteményeket szállított egy ünnepségről. Ezekből az édességekből megkínáltak mindannyiunkat. Nagyon jóeső érzés jószívű emberekkel találkozni.

Vastag felhőréteg borította az eget indulásunk pillanatában (470 m / 11,20 h). Piros háromszög jelzést követtük végig a menedékházig. A falu végétől nem messze egy tisztáson még szép kilátásban gyönyörködhettünk, de egyre fennebb már sűrű ködben gyalogoltunk. Eleinte egy kaptatóval értük el a Bába mellékgerincét, majd utána nagyon kényelmes útszakasz következett enyhe emelkedőkkel. Nem siettünk egyáltalán, több helyen is beiktattunk egy-egy pihenőt. Azonban egy helyben sokat nem lehetett álldogálni, mivel a sűrű ködszitálás teljesen átjárt bennünket. A házhoz közeledve megjelent az előző nap havazásának nyoma. A gyerekek már egyből felujjongtak a hóember készítésének reményében. Hosszadalmas gyaloglás után elérkeztünk a Boldogság Kövéhez. Innen pillantható meg első ízben a menedékház, amely már csak egy karnyújtásnyira van. Gondolom innen kapta a kő is a nevét, hiszen mindenki boldog amikor megpillantja a menedékházat. Érkezésünk pillanatában már vártak ránk a ház gondnokai (1450 m / 16,30 h). Az előtérben megszabadultunk minden vizes ruhaneműtől és házicipőbe bújva mentünk be a menedékházba. Az évszaknak köszönhetően hosszú este következett. A gyerekek jó néhány játékot találtak: sakkot, römit és egyébb különböző társasjátékokat. A felnőttek pedig vidám beszélgetésekbe, énekórába csatlakoztak az est folyamán. Késő este felszállt a köd és gyönyörű látvánnyal fogadott Szeben kivilágított városa.

Másnap – vasárnap november 21-én – kitisztult az ég, a Szuru csúcsát kezdték nyaldosni a Nap sugarai. Odalent a medencében leszállt a köd, felhőtenger látványában volt részünk. Reggeli után összepakoltunk, elbúcsúztunk a gazdáinktól és elindultunk lefele (1450 m / 10,20 h). Sokkal gyorsabb iramban történt a lefele való gyaloglás ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. A lehullott falevelek nagyon érdekes játékot képeztek a gyerekek számára, hiszen sokszor derékig vagy még mélyebben lehetett belegázolni. Közeledve az alacsonyabb térséghez, belegyalogoltunk ismét a ködbe. Visszatérve az autókhoz tapasztaltuk, hogy ez a felhőplafon nem fog a mai nap innen eltűnni (470 m / 13,30 h).

Habár a túrának vége volt, a kirándulónapnak még nem. Autóinkkal elutaztunk Holcmányba, ahonnan a következő faluig kisvasúttal utaztunk. Menet-jövet másfél órai élményt éltünk át, közben megfigyeltük a mozdony fel- és lecsatolását, főleg gyerekeknek különleges élmény volt. Mindezekután elbúcsúztunk egymástól és hazafele indultunk a ködös tájban.

Köszönöm szépen a csapatnak, hogy együtt lehettünk!

Fotók itt

Bodoki-havas: Jajdon-völgye, nov 7

Gyönyörű őszi napot fogtunk ki 2021 november 7-én vasárnap, a Bodoki-havas északkeleti részében. Egész nap igen kellemes meleg volt, ideális a túrázáshoz. 16-an gyűltünk össze Torjától nyugatra, a Jajdon völgyében. Egyikünk sem ismerte a lejárandó útvonalat, ezért izgalmas túranapnak néztünk elébe. Természetesen én mint szervező, igyekeztem összeszedni minél több információt az útvonalról, így bátran vágtunk neki az előttünk álló feladatnak.

Nagyjából 3 km-t autóztunk a Jajdon-völgye erdőkitermelő útján. A járművek leparkolása után köszöntöttem a résztvevőket és útnak indultunk (650 m / 8,30 h). Gyönyörűen látszott nyugat irányba a Burdé-tető, illetve a Kőmöge csúcsa. Az utóbbira most nem terveztük a felkapaszkodást. Már indulásnál egy kissé eltértünk az eredeti tervünktől, de szerencsére nem okozott gondot a kitérő. Az Élesorr tetejére másztunk ki gyönyörű bükkerdőben. Fent a tisztásról csodálatos kilátásunk volt a Bodoki-havasok északi gerincére, egyben a mi célpontunkra. Leereszkedés következett a tetőről, majd kereszteztük a Futásfalva irányába tartó erdei utat. A Szájpes-erdő mellékgerincén határozottan tartottunk a hegység főgerince felé, csodálatos bükkösben. A főgerinchez közel tisztásra értünk, ahonnan beláttuk az egész Felső Háromszéki-medencét és a környező hegyeket. A Szárhegy-mező tetején értük el a Bodoki-havas főgerincét. Itt a szép napos időben letelepedtünk ebédelni, sütögetni minden finomságot (1120 m / 11,15 – 12,30 h).

Pihenésünk alatt tökéletesen beláttunk az Olt völgyébe, illetve a Hargita-hegység déli részének csúcsait is beazonosítottuk. Könnyű útszakasz állt előttünk, hiszen a főgerincet többször is lejártuk túráink során. Kényelmes úton nagyon jó iramban haladtunk. Hamarosan a Burdé-tető magaslatán álltunk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt kelet irányban (1195 m / 13,15 h). A Háromszéki-havasok északi része és a Nemere teljes egészében mutatta magát. A térségben sajnos erdőkitermelés folyik, vagyis inkább erdőírtás történik, hiszen az egész hegy oldaláról eltűntek a fák. Kemény ereszkedő következett a Burdé nyeregig, ahol véget ért a gerinctúránk. Pontosan a Kőmöge előtt tértünk le a Jajdon-völgy irányába, ahová készültünk vissza. Egy vékony ösvénykét véltünk felfedezni, amelyet követtünk. Hamarosan egy meredek völgyben találtuk magunkat, ahol nagyon nehézkes volt az előrehaladás a kidőlt fák és a vizes kövek miatt. Ember nem járt ezen a vidéken nagyon rég óta. Szerencsére nem tartott sokáig ez a nehezebb szakasz és egy kényelmesebb erdei útra térhettünk. Ezen már gyorsan menetelhettünk a végső célunk irányába. Az út mellett kóstolhattunk egy nagyon finom borvizet és felfedeztük a Pokol-völgy bejáratát is, ahol mofetták és borvizek találhatóak. Itt már meg is született a következő túra útvonala, amelyet a jövő évben be is szeretnénk járni. Új, hétvégi házak között róttuk le az utolsó kilométereket és szerencsésen – természetesen boldogan – értünk vissza az autóinkhoz (650 m / 15,40 h).

Köszönöm szépen a bátor csapatnak, hogy együtt felfedezhetettük a hegység eme különleges vidékét.

Fotók itt