2022-es
év első magashegyi túráját a Bucsecs hegységbe terveztük.
Vagyis sokat nem terveztük, hiszen spontán alakult ki, a „
menjünk már valahova” stílusban. Ismervén a kedvezőtlen
időjáráselőrejelzéseket, komolyabb vállalkozásba nem
szándékoztunk fogni, ezért a biztonságos útvonalat választottuk
Felső Moécsból a Strunga nyeregbe.
Január
9-én vasárnap szemerkélő esőben ugrottunk ki az autóból, Felső
Moécs legvégében, ahol az aszfaltos útnak vége a Bângăleasa
völgyben
(1150 m / 7,30 h). A sötét fellegek miatt alig-alig akart
megvirradni, ez még nyomasztóan hatott a túrázni vágyók
lelkiállapotára is. Na de elindultunk kitartóan az erdőkitermelő
úton felfele, amelyet hamarosan magunk mögött hagytunk és továbbá
egy nagyon meredek kapaszkodót követtünk a fenyves erdőben.
Bizonyos idő elteltével a felhők kezdtek szétszéledni, a
csapadék elállt, így bizakodóan néztük a fehér homályban
emelkedő magas sziklafalakat éspedig a Bătrâna
és
Colții
Țapului havas
oldalait. Egyre fennebb a hó vastagsága is nőtt, de a napokban
jártak előttünk, ezért nyomot nem volt szükséges törni. A
követendő ösvényünk is lankásabb lett, ezért jóval könnyebben
haladtunk. Kiértünk az erdőből és kezdtük érezni a szél
hatását. Ebből gyorsan következtettük, hogy odafent a gerincen
erős széllel kell számolnunk. Magunkra vettük a megfelelő
ruházatot és a Bucșa
mellékgerincén
másztunk felfele, a csúcs irányába. A fehér táj egyre jobban
beködösödött, a szél is fokozatosan erősödött. A Bucșa
csúcsára
érve a szél teljes erejével vágta a havat felénk, kilátásunk
20-30 méter alá csökkent (1848 m / 10,00 h).
A
hasonló időjárási viszontagságokat már többször átéltük
magashegyen, ezért nem döntöttünk a visszavonulásra. Keletre
fordultunk a Strunga-nyereg irányába, ahol menedékhely is
található. Útvonalunk a gyephavas gerincét követte, tehnikai
nehézségek nélkül. A köd ellenére nagyon jól lehetett
tájékozódni, mindvégig a keleti irányt követtük. Közben még
elő-előtünt egy-egy vékony kilátás, aminek szerfölött
örvendtünk. A Kis Strunga előtti szakaszon meredekebb jeges havat
kellett kimászni, pontosan a nyereg előtt. Innen északra
fordultunk a Strunga-nyereg irányába. Hamarosan egy csapattal
találkoztunk, akik a menedékhely felől jöttek, így nem aggódtunk
a tájékozódás felől. Pontosan a nyereg alatt találtuk a nagyon
jó állapotban levő menedékhelyet, ahová bementünk pihenni (1900
m / 11,30 – 12,30 h).
A
menedékhelyen 7-14 személy fér el priccseken, ezen kívül jó
néhány a földön is. Dupla ajtó védi a bejáratot, az ablakokat
fából készült nyílászárók fedik. Napelemes világítás
működik, ugyanakkor telefont is lehet feltölteni. Van asztal
székekkel, fogas, illetve elsősegély doboz. Kitűnő állapotban
levő házikó nagyon forgalmas, hiszen épp most is a rossz időben
ott tartózkodásunk alatt túrasízők és turisták csapatai
jöttek-mentek. Mi is elfogyasztottuk a kényelemben elemózsiánkat
és kijöttünk a házból.
Az
Yr norvég időjárásjelentése déltől javulást mutatott. Nos ez
be is jött, boldogan szemléltük a felettünk tornyosuló hegyeket.
Kimentünk a közeli Strunga nyeregbe és az egész Bucsecs nyugati
oldala fantasztikus látványt nyújtott. Látván a megkeményedett
havat, ezért a sziklák alatti útvonalat választottuk a lefele
útnak. Habár eredetileg ugyanott terveztük a visszajövetelt, ahol
felmentünk.
A
megkeményedett hóban biztonságosan kereszteztük az oldalakat,
habár volt egy-két völgy amelynek keresztezése némi aggodalmakat
okozott. Mélyebb hóban semmiképp nem ajánlott az útvonal
lejárása a fokozott lavinaveszély miatt. Gyaloglásunk közben
több képet is készítettünk a Bătrâna
oldaláról,
illetve nagyon jól látszott az eddigi lejárt útvonalunk teljes
egészében.
Lefele
jövet betértünk az erdőbe, néhány patakot keresztezve,
szerpentines ösvény vezetett le bennünket ismét a Bângăleasa
völgybe.
Mire visszatértünk az autóhoz ismét sötét felhők borították
be az eget és sűrű eső áztatta az amúgy gyönyörű környéket
(1150 m / 15,30 h). Hazajövetelünk előtt még betértünk a „La
cabane aux images” nevű kis fotósmúzeumba, ahol megcsodáltuk a
80-90 éves fényképezőgépeket és különleges fényképeket
vásároltunk. Laurent Jouault tulajdonos – akit már korábbról
ismerek látogatásaim során – nem volt jelen, így
becsületkasszába fizettük a vásárolt dolgokat.
Köszönöm
barátaimnak, hogy együtt túrázhattunk ezen a különleges
vasárnapon.
Fotók itt