Az eredetileg január elejére tervezett magashegyi túránkat, hetedik halasztásra tudtuk megszervezni. A halasztások oka mindig az időjárás volt. Természetesen ezt a túrát kimondottan felnőtt túrázókkal jóformán bármikor meg lehetett volna tartani, de mivel ez esetben a gyerekek vannak középpontban, kötelezően jó időjárásra pályáztunk. Ez sikerült is 2022 március 6-án vasárnap, amikor pontosan ezen a napon csodálatos időt ígértek az időjósok. Egy jelentős havazással járó időszak után a Természet egy gyönyörű nappal áldott meg bennünket ebben a térségben. Akár csodanapnak is nevezhetjük, hiszen e télen nem volt hozzá hasonló egy ilyen rövid időintervallumban. Már estére újból a havazás vette át a szerepet.
Autóval és vonattal utaztunk Szinajáig. A település vasútállomásán 22-en gyűltünk össze, ebből 8 gyerek volt. Gyalogosan mentünk a közel 3 km-re levő gondola alsó kiindulópontjához. Az 50 perces gyaloglás és a 200 méteres szintkülönbség felébresztett mindannyiunkat a kényelmes vonatozás után. Két szakaszban jutottunk fel a gondolával a 2000 méter fölötti szintre, a Furnica-csúcs közelébe. Lent ködös időben volt részünk, de 1700 méter fölött a felvonó kirepített bennünket a felhőkből és csodálatos látvány tárult elénk mindenfelé. Kiszállás után elsétáltunk a Furnica-csúcs alatti kilátóhelyre, ahonnan leírhatatlan kilátás nyílott minden irányban. Vakítóan fehér köntöst vett fel a Bucsecs, az elmúlt napok havazása során. Továbbá a magasabb hegyek csúcsai egytől-egyik kiemelkedtek a felhőtengerből, mint valami porcukor-szigetek. Mindegyikünk el volt ragadtatva a látványtól, sűrűn fényképezgettünk és egyszerűen élveztük az ott töltött idő minden pillanatát. Nem kellett sietnünk, ezért egy órát is eltöltöttünk e mennyországnak is nevezhető helyen.
Már szinte dél volt amikor elindultunk gyalogosan lefelé a sárga sáv jelzésen. A Bucsecs platójának a jelzését rövidesen a piros sáv váltotta fel, amely a túránk végéig kísért. A sípályák kereszteződésénél fokozottan odafigyeltünk, majd evőszünetet tartottunk pontosan a felhők határának felső felében, ahol a Nap sugarai melegítettek. A turistajelzés a sípálya szélében vezetett tovább, ezért libasorban meneteltünk lefele, nem zavarva a téli sport kedvelőit. A gyerekek kimondhatatlanul élvezték a nagy havat, a felső régiókban akár 2-3 méteres vastagságú is összegyűlt helyenként. Jóformán végig fenéken csúszva, vagy gurulva ereszkedték le az egész távot. Az erdő szélétől a jelzés a kialakított téli úton vezetett tovább, távol a sípályáktól, majd egy idő után vissztaértünk rá, pontosan a felvonók átszálló állomásánál, 1400 méteren.
Innen lefelé végig erdőben ereszkedtünk Szinajáig, közben keresztezve a hótól letakarítatlan műutat. Gond nélkül gyalogolhattunk, hiszen az autós forgalom elől le volt zárva. A város szélében elpakoltuk a túrabotjainkat és befejeztük a természetben való túrázást. Szerencsésen leértünk mi felnőttek a lábainkon, a gyerekek háton-hason csúszva, illetve gurulva. Még hátramaradt a városban való lefele való menetelés az aszfaltos úton. Kissé kellemetlen szakaszt még meg-megszakította egy kis lépcsőzés, amely érdekesebbé tetté gyaloglásunkat. Három és fél óra alatt a fenti indulásunk óta megérkeztünk a városi park melletti cukrászdába, ahol megédesítettük a napunkat. Innen pár perc alatt a vasútállomásra értünk és máris egy érdekes utazásnak lehettünk tanúi a Bukarest-Bécs nemzetközi vonat étkező kocsijában. Ugyanis a teljesen elfoglalt vonaton ott kaptunk helyet. Nagyon jó hangulatban értünk vissza Brassóba, majd mindenki haza saját autójával.
Köszönöm a kiránduláson való részvételt és örvendek, hogy ennek a sok-sok halasztásnak igazán mostanra megérett a gyümölcse.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése