Ebben a tanévben is újrakezdtük a Kovászna megyei Kiválósági Központ és az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának közös szervezésében a túrasorozatot, ahol diákokat viszünk túrázni. Az előző napok esős, havazós időjárásnak köszönhetően kissé kevesen jelentünk meg a túrán, de annál nagyobb elszántsággal. 2025 október 5-én vasárnap a Keresztényhavasra kirándultunk, Brassó Pojanából a Vörös úton fel a csúcsra.
Hideg, borús idő fogadott Brassó Pojána, ahová vonattal és busszal jutottunk fel Sepsiszentgyörgyről (1000 m / 8,00 h). Az előző napokon kiadósan havazott ezen tájakon, a felhők alatt húzódó sípályák fehérlettek. Az előrejelzések jelentős javulást mutattak déltől, ezért bizakodóan vágtunk neki utunknak. Piros keresztet követtük felfele, már az elejétől néhány centis vizes hóban igyekeztünk felfele. Elhagytuk a Farkasok szakadékát, majd a forrást és egyre fehérebb táj fogadott. A Ruja tisztáson már jóformán télies arcát mutatta a hegység. Kimegyünk egy meredek sípályán már összefüggő hóban, sílécek nyomait is felfedeztük, tehát a sísport szerelmesei kipróbálták az első hó nyújtotta lehetőségeket. Egy utolsó kapaszkodó után kiértünk a csúcs alá, majd a sziklás szakaszt hamarosan kimászva a csúcsra érünk (1799 m / 10,30 h).
Főleg észak és nyugat irányban volt kilátásunk, alattunk a Barcasági medencét jól megfigyelhettük és a Királykő egy részét, amikor ki-kijött a felhőkből. Sokat nem tudtunk időzni, mert nagyon csípős hideg szél fújt, ezért néhány fotó és csoportkép után megkezdtük a leereszkedést. Lemegyünk a közeli menedékházhoz felmelegedni. (1605 m / 11,00 – 12,10 h). Nagyon kevesen voltak ebben a még délelőtti órában, aztán ahogy telt-múlt az idő, kezdtek gyűlni a turisták. Az időjárás is jelentős javulásba kezdett, ottlétünk alatt kitisztult és csodálatos látványban volt részünk a Bucsecs északi részére.
Elindultunk lefele a vizes hóban, néhol 25 cm is volt ennek vastagsága. Nagyon csúszott, oda kellett figyelni minden lépésre. Lennebb már könnyebb dolgunk volt, főleg a sípályán, ahol egyszerűbben és bátrabban lehetett haladni. Letértünk a Fenyő sípálya irányába, kikerülve így Brassó Pojanát, majd a Kis Pojána érintésével a régi úton a Salamonkőhöz igyekeztünk. Ezen a szakaszon elég gyors tempóban haladtunk, de szükséges is volt, hiszen nem szerettünk volna az esti vonattal hazaérkezni. Szerencsésen leértünk a Salamonkő melletti buszállomásba, ahol pontot tettünk e nagyon vagány túra végére (600 m / 14,30 h).
Köszönöm mindenkinek a részvételt és legyünk minél többen az elkövetkező kirándulásunkon!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése