Igazán szép őszi napot fogtunk ki 2025 november 15-én szombaton, amikor a tervezett túránknak kezdtünk a Bucsecs-hegység déli részén. A Kovászna Megyei Kiválóságközpont és az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának keretén belül szervezett kiránduláson összesen 20-an jelentünk meg. A sepsiszentgyörgyi vasútállomáson már hajnalosan gyülekeztünk és a brassói átszállást követően Szinajára érkeztünk (800 m / 8,50 h). Még dideregtünk, amikor a Prahova-völgyi állomáson elmondtam a tudnivalókat, de indulás után hamar bemelegedtünk ahogyan a sok-sok lépcsőt magunk után hagytuk az üdülőtelepen. A csúcsokat már a Nap sugarai simogatták, vágyakoztunk mihamarabb kijutni oda. Egész nap a rendelkezésünkre állt, azonban figyelembe kellett venni a korai sötétedést, tehát jól ki kellett számítani a leérkezésünket. Hosszú emelkedő és számtalan lépcsőzés után kiértünk a városból és folytattuk utunkat a lombhullató erdőben. A fák nagyrészben elhullatták a színes lombokat, jó vastag avart rugdostunk a felfele való menetelésünk során. Néhányszor kereszteztük a Cota 1400 elnevezésű helyig, ahol a felvonók köztes állomása található. A turistaút mellett található a hegyikerékpár út, amely színes szalaggal van elhatárolva, hogy a gyalogos és a kerékpározó is saját útvonalát használja. Feljutunk a felujítás alatt található Alpin szállóhoz, majd a felvonók állomásához (1430 m / 10,50 – 11,20 h).
Kijutottunk az erdőből, innen a nyári turistaúton szándékoztunk felmenni a továbbiakban. A Nap sugarai rendesen melegítettek, talán november közepét meghazudtoló hőmérsékletben volt részünk. Na de ennek kifejezetten örvendtünk. Kényelmes, széles utat követtünk a továbbiakban. Egyre fennebb jutva, pihenések alkalmával visszapillantottunk az alattunk elnyúló Prahova völgyére és mögötte emelkedő Báj-havas gerincére. Nem siettünk, gyakori és rövid pihenőket alkalmaztunk és közben lehetett csodálni a tájat. Egy róka is mellénk szegődött és engedte magát fényképezni. Felértünk a felvonók felső állomásához, majd a Furnica-csúcs közelébe, ahonnan fantasztikus panoráma tárult elénk (2070 m / 14,10 – 14,40 h). A Bucsecs teljes platóját szemügyre vehettük, ezekből kiemelkedtek a havas Omu-, Kostila- és Caraiman csúcsok. Keletre a Csukás és a Grohotis emelkedett ki, északra egészen a Tusnádi szorosig láttunk. Nyugatra pedig a Jézer-Papusa és a Királykő gerincének részlete is kirajzolódott.
Idefent nem erős, de hideg szél fújt, így sokat nem is időzhettünk, na meg sötétedés előtt le szerettünk volna érni. El is indultunk lefele, most már gyorsabb iramban. Most a téli turistaútvonalat választottuk ki, hogy a csapat ezt a szakaszt is ismerje meg. A gyorsabb menésnek köszönhetően hamar leértünk a felvonók köztes állomásához (1430 m / 15,50 – 16,10 h). A Nap már lemenőben volt, nem sütött ránk ezen a keleti oldalon, úgyhogy sokat nem időzhettünk. Mikor kezdtünk vacogni, indulásra készen álltunk. Az erdőben már kezdett szürkölödni és amire elértük Szinaja felső részét, már a város lámpái is kezdtek felgyulladni. A sötétség beállta előtt érkeztünk vissza a vasútállomásra és pontot tettünk erre a gyönyörű és kiadós kirándulásra (800 m / 17,45 h).
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése