Gyönyörű őszi reggelen szálltunk le a vonatról Tusnádfürdőn, összesen 10-en. Ismét elkezdtük a Kovászna megyei Kiválóságközpont diákjaival a túrasorozatot, amely a tanév végéig fog tartani és könnyebb kirándulástól egészen komolyabb magashegyi túráig lehet választani programjaink közül. Nos így bemelegítőnek egy 21 km-es útvonalat terveztünk, ahol a Hargita-hegység déli részének egy jelentős szakaszát jártuk le. Miután köszöntöttem a csapatot el is indultunk a célunk irányába (640 m / 9,15 h).
Átmegyünk az Olton, majd elhagyjuk a települést és kezdünk egyre fennebb emelkedni. Már a Nap elég magasan járt, így a levegő is nagyon kellemes volt. Az erdőben csend honolt, csak a patak zúgását lehetett hallani. Széles erdőkitermelő utat követünk a Bánya-patak mentén, majd ennek a végén egy meredek köves ösvényt voltunk kénytelenek bejárni. Nagyon jól haladt a csapat, ezen a nehezebb útszakaszon is, majd szerencsésen felértünk a főgerincre, ahonnan pihenés nélkül elgyalogoltunk a közelben levő menedékhelyig. Itt már felszusszanhattunk és lazán menetelhettünk, hiszen a felfele való szintkülönbséget magunk mögött hagytuk. A menedékhely előtt még a Bánya-patak vizéből pótoltuk a hiányt, innen már egy ugrásnyira volt a kis tisztás. A hegyimentők által készített menedékhely jó állapotban van, csak épp a kilincs szorul javításra. Aztán arrébb menve rátaláltunk a felújított erdészházikóra, amely szintén várja az arrajárókat. Jóval tágasabb és kényelmesebb, érdemes meglátogatni. Csak vigyázzunk rá turisták, mint két szemünkre! Itt beiktattunk egy pihenőt, ettünk és kissé ellazultunk (1200 m / 11,20 – 12,10 h).
A Nagy Piliske alatt voltunk és ennek teljes megkerülését céloztuk meg. Folytattuk utunkat még a főgerincjelzésen, majd egy keresztútnál élesen balra tartottunk. Így addig tartottuk ezt a bal irányt, míg megkerültük a csúcsot és visszatértünk a főgerincre. Ezen a szakaszon volt rálátásunk a Nagyhagymásra. Leértünk a Nagy Mezőre, ahonnan szépen látszott a Fogaras és a Királykő is. Végigmasírozunk a tényleges nagy mezőn, majd ismét erdei út következett. Mind lefele tartunk, kényelmes ösvényeken, de nem lazulhattunk immár sokat, mert a vonatot el kellett érnünk. Az Uzonkai-hágó előtt kiértünk az erdőből és előttünk magasodott a Nagy Murgó. Balra tőlünk a Bodoki-havas északi része húzódott és lennebb a Csomádot is észrevettük. A hágóban esztena is volt, de egy kutya sem jött felénk (700 m / 15,15 h).
Ezen a ponton elhagyjuk a főgerincet és megkezdtük az ereszkedést szekérúton Sepsibükszád felé. Nem mentünk direkt a vasútállomáshoz, hanem tettünk egy kis kitérőt a Vápa-vára felé. Egyre jobban láttuk a Bodoki-havas gerincét és a Csomád tömbjét és amikor hátra fordultunk, akkor a Nagy Piliskétől búcsúzhattunk. A Vápa várának tetején kis pihenőt megengedtünk magunknak, majd egy ereszkedőt követően a halastavakhoz értünk. Innen már csak egy rövid séta választott el a vasútállomástól, ahol túranapunk véget ért.
Köszönöm mindenkinek a részvételt és folytatjuk kalandjainkat a Kárpátok ösvényein!
Fotók itt
