Görögbérc diákokkal, dec 20

A Kovászna Megyei Kiválósági Központ keretén belül szervezett kirándulásunk elérkezett az utolsó állomásához, ami az idei évet illeti. Ha már állomást emlegetünk, akkor összesen 11-en verődtünk össze erre a túrára a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson, ahonnan Busteni városáig vonattal utaztunk már hajnalosan, 2025 december 20-án szombaton. A csillagászati ősz utolsó előtti napja, egy-két “lépés” és beáll a tél. Amikor decemberre gondolunk, egyből havas táj jut eszünkbe, de ez még a csillagászati naptár szerint többnyire őszi hónap és a mai napon tényleg egy nagyon szép őszies időjárásban volt részünk. A köd beszorult a medencék legaljába, míg a hegyeken kellemes időben túrázhattunk és feltöltődhettünk pozitív energiával a gyaloglásunk során. Hálásak is voltunk a kimozdulásunknak, hiszen nem kellett bent rekednünk a ködben, hanem szárnyalhattunk mint a szabad madár a gyönyörűszép környezetben.

Nos, Busteniben leszálltunk a vonatról, majd a közel 5 km-es aszfaltos utat taxival jártuk le, egészen a Dihám torkolatánál található vendéglőig, amely határállomásként is működött annak idején (1000 m / 9,00 h). A Nap már ebben az órában gyönyörűen sütötte a Bucsecs-hegység magaslatainak felső részét, én igyekeztem bemutatni minden részletet az érdeklődőknek. Kék háromszög turistajelzésen indultunk egy meredek kapaszkodón felfele, majd egyre fennebb érve az útvonal nehézsége megenyhült. Kényelmes és már egyre jobban ismerős ösvényen jutottunk fel a mellékgerincre, az egykori határmenti útvonalra. Séta következett a Dihám menedékházig, ezalatt be tudtunk azonosítani jónéhány hegységet, főleg észak irányban. Láttuk, hogy az alattunk levő medencékben köd uralta a teret, sajnáltuk is azon embereket akik lent maradtak a szürkeségben, ugyanakkor örvendtünk a jó döntésnek, hogy kiemelkedhettünk a felhők fölé, ahol elméinket is kitisztíthattuk.

Megérkeztünk a Dihám menedékházhoz, ahol betértünk a jó meleg ebédlőbe (1350 m / 11,00 – 12,00 h). Ebben az órában még kevés turista lépte át a menedékház küszöbét, de hamarosan egéész nagy csoportok érkeztek, úgyhogy az ebédlő tere kezdett megtelni turisták zsibongásával. Részünkről volt aki flékent, volt aki menedékházas levest, volt aki túrós puliszkát fogyasztott, de itt kijelenthetem, hogy az itteni kávénak és teának egy olyan íze van, amit évtizedek után is fel fogunk ismerni ha visszatérünk.Pihenés és feltöltődés után kimegyünk a napsütötte udvarra, ahol órákat lehetett volna eltölteni D-vitamin felvétellel. De mivel erőnk maximális töltődésében voltunk, így menni kellett. Kimegyünk a menedékház udvaráról, útközben kisfenyőfák sokaságai fel vannak diszítve mindenféle szépségekkel és finomságokkal a közelgő Karácsony ünnepe miatt. A Görögbérc felé vettük az irányt, kényelmes túraösvényen. A katonaság épületei mellett haladtunk el, enyhe emelkedőben volt részünk fel egészen a Görögbérc tetejéig (1442 m / 13,10 h). Csodálatos a kilátás a Bucsecs irányába, habár a fenyőfák kezedenek felnőni és takarják tökéletes rálátásunkat a karnyújtásnyira levő hegyekre. Beazonosítottunk minden hegyet-völgyet, majd megkezdtük meredek ereszkedésünket Azuga irányába. Kinéztük a vonatunkat is, ezért most már rákapcsoltunk nagyobb sebességre, hogy a késő délutáni szerelvénnyel hazaérjünk. A nagy meredeken nem is lehetett volna lassan sétálni, inkább engedtünk a gravitáció adta lehetőségnek, így nagyon hamar elértük az azugai vasútállomást (900 m / 14,30 h). Az első vonatra felülve robogtunk vissza elsősorban Brassóba, majd a későbbiekben Sepsiszentgyörgyre, ahová természetes módon a köd beült, de lelkünkbe tiszta égbolt maradt....legalábbis az elkövetkező kirándulásig.

Fotók itt

Kisbakancsos Mikulás-túra a Likas pusztán, dec 6

Kirándulásunk pontosan Szent Miklós napjára esett, ezért különlegesebbnek is nevezhető túra volt a kisbakancsosok körében. Autós utazásunk során jól megfigyelhettük főleg a Nagyhagymás hegységet, megfelelő látási viszonyok közepette. Reménykedtünk, hogy a túránk során is hasonlóan szép kilátásban gyönyörködhetünk. Nos a Pongrác tetőre felérve teljesen mások voltak az időjárási viszonyok, sűrű köd és hideg szellő fogadott. Személy szerint örvendtem a szélnek, mert reménykedtem, hogy hamarosan szétoszlatja a fellegeket. Összesen 39-en indultunk a hágóról a Kárpátok főgerincén, a Likas irányába (1252 m / 10,15 h).

Kényelmes és széles útvonalat követtünk észak felé. Ahogyan közeledtünk a Nyerges-nyak felé, egy forrás szomszédságában hirtelen eloszlottak a fellegek, kisütött a Nap és máris gyönyörű kilátás tárult elénk. Előttünk a Gyergyói-havasok, majd hátrébb nyugatra a Görgényi-havasok emelkedtek az égbolt felé. Nagy örömmel folytattuk utunkat, a napsütés egy hirtelen jókedvet adott csapatunk számára. A Nyerges-nyak térségében a Likas-hegy emelkedett elénk és mellette a Kishavas társult. Kettő közötti Likas nyeregben felhők vonultak, így máris elkönyvelhettük, hogy visszatérünk a ködbe. Egy merészebb emelkedőt követően az erdőben ismét ködös, sejtelmes tájban folytattuk utunkat. A nyeregben éreztük a szél hatását és megfigyelhettük a folyamatos felhőszállítást a szél segítségével. A fenyőfák itt fehérbe öltöztek, felöltve a téli ruhájukat. Alig tettünk néhány lépést az egyre közeledő menedékhely felé, ismét elillantak a fellegek és örvendhettünk a napsütésnek. A táj egyre szebb lett és mire kiértünk a menedékhely mellé, arra már jól megfigyelhetővé vált a Nagyhagymás és a Fekete Hagymás is. A Likas pusztai menedékhely szomszédságában vártuk a Mikulást (1470 m / 12,15 – 13,50 h).

A Mikulás eljövetele előtt fát gyűjtöttünk, sajnos egytől-egyig nedvesek voltak és nagyon nehezen gyúlt meg a tűzünk. Szinte egy doboz tűzgyújtópasztillát is elhasználtunk és folyamatosan felváltva kellett legyezni a tüzet, hogy ne aludjon ki. Így nagy nehézség árán lehetett sütögetni, de legalább jó élmény maradt. A gyerekek a menedékhelyet birtokukba vették, a vidék zengett a ricsajtól. A Mikulás eljövetelekor azonban mindenki lecsendesedett és miután mindenki megtudhatta Szent Miklós történetét, megkapták ajándékukat. Visszaindulásunk előtt kimentünk a menedék feletti gerincre, ahonnan átláttunk észak felé, a Csalhó, Vithavas irányába. Fantasztikus felhőtenger látványban volt részünk, a hegyeket mintegy hatalmas sál fedte volna. Itt készítettük el a csoportképünket, majd indultunk vissza ugyanazon az úton, amelyen feljöttünk. Sokkal hamarabb haladtunk, hiszen a szintkülönbség nagyrésze lefele volt. Útközben nagyon jó rálátásunk volt a Kelemen havasokra is, tehát teljes mértékben elégedettek voltunk a mai nappal. Vidáman tértünk vissza a Pongrác tetőre, ahol elbúcsúztunk egymástól, kellemes ünnepeket kívánva (1252 m / 15,40 h). Gyönyörű napnak tettünk pontot a végére, ugyanakkor az év utolsó kisbakancs túráját élveztük. Köszönöm mindenkinek a részvételt!

Fotók itt

Kisbakancs-túra Sirnea környékére, nov 22

Nemhiába szerveztünk túrát novemberben Sirnea környékére. Ha kellemetlen is az időjárás ebben a hónapban, legalább a táj elvarázsolja a kisbakancsos csapatot bármilyen időjárással is nézünk szembe. Hiszen egy nagyon szép vidékre készültünk, bátran kimondható, hogy Románia egyik legszebb kiránduló helyére.

Az előrejelzések megfelelő időt jósoltak, azonban amikor Sirneára érkeztünk egy kiadós esővel álltunk szembe. Tudtuk azonban, hogy ez nem lesz hosszú életű, hiszen a szél nagyon gyorsan szállította a felhőket. Mindenki megérkezett a kihírdetett időpontra, ezért idejében el is tudtunk indulni (1180 m / 10,20 h). Összesen 38-an indultunk el a kirándulásra, piros háromszög jelzést követve. Kényelmes útvonal állt rendelkezésünkre, a Groapele-nyereg irányába. Útközben megfigyelhettük a hagyományos házakat, de a modern építkezéseket is. Kényelmes és széles szekérúton jutottunk fel a Groapele nyeregbe, ahol keresve egy szélmentes övezetet, elfogyasztottuk elemózsiánkat (1394 m / 11,10 – 12,00 h). Evés közben élvezhettük a kilátást Magura felé és a Zernyesti-szoros irányába, de a felhők minden alkalommal nemigazán engedtek tökéletes rálátást a vidékre.

Ebéd után elindultunk immár a Kárpátok főgerincén és egy rövid idő után egyre jobb időjárásban van részünk. A köd felszáll és amikor tisztásra érünk egyből elénk tárul a Bucsecs és a Királykő magaslata. Végre beigazolódik a meteorológusok jóslata és szép idő lesz. Tiszta öröm végigmenni az útvonalunkon, nagyon lezser iramban, végig szemügyre véve a legszebb tájakat. Nagyon jó kedvűen érkezünk le a főúthoz, majd egy kis kitérőt téve haladunk a végcélunk felé, vagyis az autókhoz. Mindvégig velünk van a Bucsecs és Királykő látványa, amelyben végig gyönyörködtünk. Az utunk utolsó szakaszán azonban egy heves eső gyorsította lépésünket vissza az autóinkhoz, ahová hamarosan megérkeztünk szerencsésen (1180 m / 15,15 h). A helyi kisbolt forgalmát kissé felbojgattuk a jó értelembe véve.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, örvendek, hogy együtt tölthettük ezt a novemberi szép napot. Csodálatos emberek vagytok és megérdemlitek a következő fotókat itt

Bucsecs-hegység déli része diákokkal, nov 15

Igazán szép őszi napot fogtunk ki 2025 november 15-én szombaton, amikor a tervezett túránknak kezdtünk a Bucsecs-hegység déli részén. A Kovászna Megyei Kiválóságközpont és az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának keretén belül szervezett kiránduláson összesen 20-an jelentünk meg. A sepsiszentgyörgyi vasútállomáson már hajnalosan gyülekeztünk és a brassói átszállást követően Szinajára érkeztünk (800 m / 8,50 h). Még dideregtünk, amikor a Prahova-völgyi állomáson elmondtam a tudnivalókat, de indulás után hamar bemelegedtünk ahogyan a sok-sok lépcsőt magunk után hagytuk az üdülőtelepen. A csúcsokat már a Nap sugarai simogatták, vágyakoztunk mihamarabb kijutni oda. Egész nap a rendelkezésünkre állt, azonban figyelembe kellett venni a korai sötétedést, tehát jól ki kellett számítani a leérkezésünket. Hosszú emelkedő és számtalan lépcsőzés után kiértünk a városból és folytattuk utunkat a lombhullató erdőben. A fák nagyrészben elhullatták a színes lombokat, jó vastag avart rugdostunk a felfele való menetelésünk során. Néhányszor kereszteztük a Cota 1400 elnevezésű helyig, ahol a felvonók köztes állomása található. A turistaút mellett található a hegyikerékpár út, amely színes szalaggal van elhatárolva, hogy a gyalogos és a kerékpározó is saját útvonalát használja. Feljutunk a felujítás alatt található Alpin szállóhoz, majd a felvonók állomásához (1430 m / 10,50 – 11,20 h).

Kijutottunk az erdőből, innen a nyári turistaúton szándékoztunk felmenni a továbbiakban. A Nap sugarai rendesen melegítettek, talán november közepét meghazudtoló hőmérsékletben volt részünk. Na de ennek kifejezetten örvendtünk. Kényelmes, széles utat követtünk a továbbiakban. Egyre fennebb jutva, pihenések alkalmával visszapillantottunk az alattunk elnyúló Prahova völgyére és mögötte emelkedő Báj-havas gerincére. Nem siettünk, gyakori és rövid pihenőket alkalmaztunk és közben lehetett csodálni a tájat. Egy róka is mellénk szegődött és engedte magát fényképezni. Felértünk a felvonók felső állomásához, majd a Furnica-csúcs közelébe, ahonnan fantasztikus panoráma tárult elénk (2070 m / 14,10 – 14,40 h). A Bucsecs teljes platóját szemügyre vehettük, ezekből kiemelkedtek a havas Omu-, Kostila- és Caraiman csúcsok. Keletre a Csukás és a Grohotis emelkedett ki, északra egészen a Tusnádi szorosig láttunk. Nyugatra pedig a Jézer-Papusa és a Királykő gerincének részlete is kirajzolódott.

Idefent nem erős, de hideg szél fújt, így sokat nem is időzhettünk, na meg sötétedés előtt le szerettünk volna érni. El is indultunk lefele, most már gyorsabb iramban. Most a téli turistaútvonalat választottuk ki, hogy a csapat ezt a szakaszt is ismerje meg. A gyorsabb menésnek köszönhetően hamar leértünk a felvonók köztes állomásához (1430 m / 15,50 – 16,10 h). A Nap már lemenőben volt, nem sütött ránk ezen a keleti oldalon, úgyhogy sokat nem időzhettünk. Mikor kezdtünk vacogni, indulásra készen álltunk. Az erdőben már kezdett szürkölödni és amire elértük Szinaja felső részét, már a város lámpái is kezdtek felgyulladni. A sötétség beállta előtt érkeztünk vissza a vasútállomásra és pontot tettünk erre a gyönyörű és kiadós kirándulásra (800 m / 17,45 h).

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Kozia hegységben, okt 25-26

Az idei ősz eddig csapadékos és hideg időjárása nem kedvezett főleg hétvégeken a kellemes kirándulásokhoz. Most azonban szerencsénkre az előző nap egy erős szél kifújta a Kárpátok ezen részén a fellegeket, így csodálatos és kellemes időben kirándulhattunk. A Kozia amúgy nem számít magashegységnek, hiszen még az 1700 m magasságot sem éri el, azonban meredek ösvényei nemigazán kezdő túrázóknak való, főleg a nagy szintkülönbség miatt. Ez annak tudható be, hogy nagyon lentről, nagyjából 300 m tengerszint feletti magasságból indulnak a túraútvonalak, így az 1400 m felfele való szint egy Bucsecs túrával is megegyezik. Na de tapasztalt kisbakancs csapatunknak ez már nem jelentett gondot, ezért bevállaltuk a hegység szépségeinek megismerését.

Csodaszép időben érkeztünk meg 2025 október 25-én a Kozia lábánál található Turnu kolostorhoz (340 m / 10,20 h). Nagyon sok más turista érkezett ide, főleg a déli megyékből, ezért nagy forgalomra lehetett számítani. Túraismertető után, felköszöntöttük Fekete György apukát születésnapja alkalmából és útnak indultunk. Átmentünk a kolostor udvarán és rátaláltunk a piros háromszög jelzésre, amelyet követnünk kellett. Egyből meredek kaptatóban volt részünk és ez így is ment szinte az egész útvonalon felfele. Igazán nem kellett sietnünk, hiszen egész nap állt a rendelkezésünkre a menedékházig. Az alig 8 km-es útvonalon óránként alig tettünk meg egy másfél km-t, a meredek emelkedő miatt. Sziklakiemelkedésekről egyre szebb kilátásban volt részünk ahogyan felfele haladtunk. Főleg a szélesen kanyargó Olt nyújtott különleges látványt, de a minket körülvevő lombhullató erdő is fantasztikus színekben pompázott. A menedékházhoz közeledve egy nagyon szép fenyőerdőn mentünk keresztül, ahol jóval hűvösebb levegő csapott meg. Itt az útvonal egyre könnyebbé vált, sőt az utolsó párszáz métert szintet tartva jártuk végig. Ilyen körülmények között értünk fel a menedékházhoz, amikor a Nap még magasan járt (1580 m / 16,30 h).

A menedékház melléképületében kaptunk helyet, 6-4-2 ágyas szobákban. Odabent hideg fogadott, de gyorsan hoztunk fát a fészerből, előkészíteni a tüzet miután a csúcsot megjárjuk. Lepkoltuk csomagjainkat és összegyűltünk a menedékház előtt. Egy 100 m szint emelkedőn érkeztünk fel a Ciuha Mare csúcsra, amely Kozia legmagasabbja (1668 m). A csúcsról inkább délre és nyugatra van kilátás, gyönyörűen láthattuk a Buila Vanturarita és Lotru hegységeket, de még a Páreng teteje is kiemelkedett a határban. Északra, a Fogarasi havasok felé azonban nem láthattunk az erdő miatt. A csúcson rengeteg vasszerkezet található, ahol erősítő antennák vannak felszerelve, ez rondítja a helyet. Csúcsfotó után, nagyjából egy óra alatt a menedékháztól való indulástól értünk vissza a házhoz. Innen jól meg lehetett figyelni a távoli Fogarasi havasok gerincét és ugyanakkor egy nagyon szép naplementében volt részünk. Sötétedéskor bevonultunk a menedékház éttermébe, ahol jókedvű beszélgetésbe vegyült a csapat.

Vasárnapra ködös reggelre ébredtünk. Reggelizés és összepakolás után elbúcsúztunk a szállásadóinktól és elindultunk a Stanisoara kolostor irányába (1580 m / 9,10 h). A menedékház mögötti kis csúcsot megkerülve kezdtük a meredek ereszkedést. Itt azonban jóval kényelmesebb és szerpentinesebb volt az útvonal, mint felfele jövet. Egy sziklánál két zergét is észrevettek a gyerekek, amelyet igyekeztünk lefényképezni. Itt kijöttünk a felhőplafon alá és ismét gyönyörű látványban volt részünk dél irányban, a kanyargós Olt felé. Néhány láncos részen elővigyázatosan haladtunk, hiszen a sziklák elég nyirkosak voltak. Egyre lennebb érve az ösvényünk jóval kényelmesebbé vált és ritmusunk is felgyorsult. Kiértünk egy nagy tisztásra, közvetlenül a Stanisoara kolostor fölé, ahol megpihentünk és ettünk (750 m / 12,00 – 13,00 h). Közben gyönyörködtünk a tájban, a gyönyörű színekben és a magasodó Kozia hegységben. Egy szamár ott ólálkodott közöttünk és ételért könyörgött. A gyerekek be is etették zöldség és gyümölcs maradékokkal.

Hosszan tartó pihenő után átmentünk a Stanisoara kolostor udvarán, és piros kereszt jelzést követtünk lefele. Szép színes erdőben sétáltunk lefele, egy kis barlangnál Szent György képét fedeztük fel, amelynek üvegje össze volt törve. Egy kis emelkedő következett, hogy átkerüljünk a gerinc túloldalára, aztán egy utolsó ereszkedővel érkeztünk vissza a Turnu kolostor parkolójába az autóinkhoz (340 m / 14,45 h). Mindenkit bevárva egymástól elbúcsúztunk és pontot tettünk a túra végére.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon jól éreztük magunkat és szeretettel várlak az elkövetkezőkben is!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Csókás-Veczer területen, okt 19

Jó nagy csapat verődött össze Erősd központjában, ezen a hideg októberi vasárnapon. Összesen 37-en jelentünk meg ebben a kis, eldugott falucskában, ahol alig lehetett látni helybelieket. Az elég gyengén ellátott és kellemetlen szagú boltocska forgalmá hirtelen felpezsdítettük néhány édesség vásárlásával. Miután köszöntöttem a társaságot, elindultunk a faluban hosszan lefele (500 m / 10,15 h).

Hamarosan kiérünk a faluból és az Olt mellett sétáltunk a kényelmes szekérúton. Ezen hosszabb szakasz után elhagyjuk a völgyet és szintén kényelmes emelkedőt követtünk a Baróti-hegység gerincének déli csücske felé. Mikor kiértünk a tetőre, a gyerekek nekiálltak enni, így kis pihenőt tartottunk. Utána felsétáltunk a közeli Veczer tetőre, ahol bemutattam a környék látnivalóit. A magas hegyek csúcsai felhőbe voltak burkolózva, de az alacsonyabb vidékek nagyon szépen látszottak. Sokat nem időzhettünk, mert elég hideg szél fújt, amely nemigazán tette kellemessé az ücsörgést. Kék sáv jelzésen – amely a Baróti hegység főgerincének az iránymutatója – folytattuk utunkat északnak. Érdekes gyaloglásban volt részünk, mivel egy-két dombot fel-le kellett magunk mögött hagynunk, majd egy meredekebb kapaszkodó után értkeztünk fel a Strázsa tetőre. Utána egy hasonló szakasz után máris a Barabás tető keresztje mellett pihenhettünk, ahonnan már megpillanthattuk a Bodoki-havasok gerincét és még Sepsiszentgyörgyöt is. Itt ebédszünetet tartottunk, sokan nem is ültek le, hiszen hideg idő volt (663 m / 12,45 – 13,15 h).

Ebédszünet után fel kellett kerekednünk, hiszen a szél is egyre jobban fújt. Csoportkép készítése után megkezdtük a leereszkedést Erősd felé. Kényelmes útszakaszon jövögettünk lefele, útközben nagyon hideg nyugati széllel néztünk szembe. Sok-sok galagonya volt az út mentén, amelyből lehetett lakmározni. Jónéhányan feltankoltak gombából, volt is őzláb, csiperke elég szép számban. Mielőtt beértünk volna a faluba, a felhők is kezdtek szétoszlani és a Fogarasi-havasok egy részében, majd a Jézer-Papusa hegységben lehetett gyönyörködni, ahogyan a Nap megsütötte őket. Hamarosan visszatértünk a falu szélére és egy rövid séta után máris az autóinknál álltunk (500 m / 14,00 h). Búcsúzkodás következett és mindenki elindult hazafelé e szép séta után.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt tölthettük ezt az októberi vasárnap egy részét és szeretettel várlak továbbra is kirándulni!

Fotók itt

VIII. Páll Endre emléktúra a Csukásban, okt 18

Sok éve járok túrázni, de nem emlékszem ilyen hideg októberre, mint amilyen most van ebben az évben. A Csukás ebben az időszakban a színes “arcát” kellene mutassa, hiszen most igazán sárgulnak a falevelek és pompás színekben tündökölnek az erdők. Hát az alsó régiókban ezt a szép színkavalkádot tapasztaltuk is, de a magasabb övezetben télies idő fogadott, bő fél méteres hóval. Nos erre fel is voltunk készülve, hiszen a Háromszéki medencéből nagyon jól látszott a hófödte Csukás.

Egykori drága barátunk emléktúráján hatan gyűltünk össze a Bratocsa hágón, amelyből fele-fele arányban voltak felnőttek és gyerekek (1273 m / 9,00 h). A gerinc irányába indultunk, kiértünk a nagy tisztásra, ahonnan örvendezhettünk az őszi tájképnek. Egy jókora kaptató után, sétaútvonal következett a Bratocsa gerincen hosszadalmasan. Útközben áfonyát és borókabogyót ettünk, amelyek teljes mértékben meg voltak érve. A táj néha-néha kitisztult előttünk, csodálatos látványt nyújtva nekünk. A hó a Tigáj-nyeregtől felfele jelent meg, kb 1750 m magasságban. Egyre fennebb kapaszkodva, már folyamatosan hóban haladtunk. A jelentős havazás eredményeképpen egy lavina útját kereszteztük, majd a csúcsra egy harántozás közepette jutottunk ki. A hó vastagsága bőségesen fél méter felett volt és ez a déli oldalon. Az északin bizonyára jóval több. Ilyen mennyiségű havat nem emlékszem, hogy láttam volna október közepén ebben a magasságban, több mint 30 év túrázás során.

A csúcsra folyamatosan érkeztek a turisták, főleg a menedékház irányából. Mi megpihentünk, elfogyasztottuk ételünket és vártunk a sorunkra, a csúcsfotóra (1954 m / 12,40 – 13,15 h). Miután végre ez is megtörtént, megkezdtük ereszkedésünket ugyanazon úton, amelyen feljöttünk. A gyerekek nagyon élvezték a havas tájat, jólesett az idei első “szánkózás”. Többször is nekimentek a hegyoldalnak, csakhogy egyet csússzanak lefele. A havas terep után kezdett szemerkélni az eső, de jó bőven, ami sikerült bennünket megáztatnia rendesen. Lefele való utunk sokkal gyorsabban sikerült, igaz a kilátás már nem volt hasonló a reggelihez. Egyszerűen ködben jutottunk le az autókhoz és örvendtünk, hogy felfele menet kihasználtuk a fotózáshoz való sokkal jobb időjárást. Szerencsésen érkeztünk vissza a Bratocsa hágóba, kissé elázva, de annál boldogabban (1273 m / 16,00 h).

Fotók itt