Bodoki-tető diákokkal, nov 30

Közeledik a tél, már a magasabb régiókban fehér táj fogadja az arra járókat. Az alacsonyabb hegyek is kifehéredtek, de még változó a hóhatár, hol fennebb húzódik, hol lennebb ereszkedik. Így volt ezekben a napokban is a Bodoki havasokban. Néhány nappal ezelőtt hótakarót kapott a hegység, aztán elolvadt, majd 1-2 napja ismét behavasodott. 2024 november utolsó napján látogattuk meg a hegységet néhány diák társaságában, akikkel öröm kimenni a természetbe.

Málnásfaluban ugrottunk le a vonatról még sötétségben (560 m / 6,55 h). Egy keveset műúton gyalogoltunk, majd elhagytuk azt a Herecz vára felé. Mire beértünk az erdőbe, arra teljesen kivirradt, úgyhogy a lámpákat elpakolhattuk a zsákjainkba. Megkezdtük a kapaszkodót, ekkor rögtön észrevettünk néhány őzet vagy szarvastehenet, amelyek eltűntek a fák között. Rendesen bemelegedtünk mire beléptünk a Herecz-vár “kapuján”, majd egy kis időre megálltunk a romok mellett (720 m / 7,40 h). Folytattuk utunkat a Hintók útján, most már jóval lankásabb terepen. Az idő csendes volt, de látszott, hogy a magasban rendesen mozognak a fellegek, ezért szélre volt kilátás a későbbiekben. A vártól igazi havas tájban volt részünk, gyönyörűen fehér volt minden. A Kincsás felé haladva több nyomot is azonosítottunk, természetesen legjobban a medve nyomát vizsgáltuk, amelyből volt bőven. Egyre fennebb érve megéreztük a szél hatását, amely rendesen megmozgatta a fák hegyét, jókora adag vizes havat nyomva fejünkbe és nyakunkba több alkalommal. Megérkezünk a Kincsás alatti menedékhez, egy rövid pihenőre ültünk be (1050 m / 9,30 – 9,50 h). A tisztáson volt látótávolság, de a Bodoki-tető felhőbe burkolózott. Elindultunk a bokáig érő hóban, a szél időnként jól éreztette hatását. Rögtön a felhőplafon alatt nagyon szép kilátásunk volt a Dél Hargitára és a Persány hegység gerincére. Alattunk a Háromszéki medence terült el, jól kivehető volt Sepsiszentgyörgy is. A tetőre felérve, a fák által védve voltunk a széltől, azonban kilátásunk semmi. Ezért csúcsfotó után el is indultunk vissza a menedékhez (1193 m / 10,40 h). Gyors lépéseknek köszönhetően hamar megérkeztünk, majd még meglátogattuk a Kincsás-vár pusztáját is. Onnan visszatérve a menedékhez, egy hosszabb pihenőt ikattunk be (1050 m / 11,20 – 13,15 h). Tüzet gyújtottunk, amely meggyújtása nagyon körülményes volt a vizes fa miatt. Végül sikerült és finom falatokat süthettünk. Közben a szél annyira eltakarította a felhőket, hogy a Bodoki tetőt is megpillanthattuk napsütés közben.

Evés után elindultunk lefele ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Az időjárás közben megenyhült és az erdőbe visszaérve tapasztaltuk, hogy a hó nagyon megolvadt. Lefele jövet hamarosan el is olvadt teljesen, tehát teljesen más volt a kép amit mutatott a természet felfele jövet számunkra. Nagyon jól haladtunk, igyekeztünk beosztani időnket, hogy ne várjunk túl sokat a vonatra. Szerencsésen leérkeztünk a vasútállomásra egy nagyon jó túranap után (560 m / 15,10 h).

Fotók  itt

Csukás: Babarunka - Teszla - Csukás-csúcs, nov 16

Túraéveim során nagyon sokszor és minden évszakban megfordultam a Csukás hegységben. Legtöbbször a Bratocsa gerincet tapostam a csúcs felé, de ugyanúgy a Gropșoarele-Zăganu felől, vagy akár Bodzavám felől is érkeztem e csodaszép hegy teteje felé. Eddig valahogy kimaradt a Babarunka felőli útvonal, mindig ásuhantam az autóval megállás nélkül ezen a szakaszon. Most sikerült megtervezni az útvonal bejárását és el is indultunk Csongi fiammal ketten a Csukás nyugati felének megismerésére.

A Babarunka völgyben, közel a főúthoz hagytuk az autót, fagyos szombati délelőtt (920 m / 9,30 h). A Teszla-tisztás felé vettük az utunkat egy régi piros sáv jelzésen. Jól látszott, hogy alig járják ezt az útvonal szakaszt, hiszen a beindulási ösvényt is nehezen találni. Később egy jól követhető széles erdei úton haladunk felfele, egyre magasabbra. A fák teljes egészében zuzmorás „köntöst” öltöttek magukra, nagyon szép látványt nyújtva számunkra. Fennebb már vékony hótakaró borította az ösvényt, Csongi nagy örömére. Felérünk a mellékgerincre, ott már egy újonnan festett piros kereszt jelzést találunk, amelyet továbbra követünk a Teszla tisztásig. Eddig folyamatosan emelkedtünk néha meredekebb szakaszokon, a mellékgerincen azonban jóval megkönnyebbült a dolgunk. Nagyon kényelmesen jutottunk fel a Teszla tisztásig, ahol egy elhagyott esztenát találtunk. Pontosan a felhők felső határán voltunk és a Nap melege is megérintett bennünket. Közvetlen közelünkben a Teszla kúpja magasodott, sziklás-erdős csúcsával. Egy rövid pihenőt iktattunk be, mielőtt továbbindultunk volna (1410 m / 11,00 h).

Végigmegyünk a Teszla tisztáson, közben gyönyörűen magasodik előttünk a Csukás legmagasabb régiója, illetve a Bratocsa-gerinc. Nekünk eleinte egy kényelmes ereszkedőben volt részünk a Teszla nyeregig, közben beértünk a fenyőerdőbe. A nyeregtől azonban meredek kapaszkodókat kellett leküzdenünk a főgerinc irányába. A friss hóban medve és szarvas nyomokat figyeltünk meg, tehát az erdei élet eléggé aktív, ahogyan bizonyították a vadak nyomai. Száz méterenkénti szint emelkedése után beiktattunk egy szusszanó pihenőt, így különös fáradtság nélkül értük el az erdőhatárt. A hó vastagsága is megnőtt, helyenként 20 cm mélyben is tapostunk. A Góliát sziklája alatt haladtunk el és hamarosan elértük a Bratocsa gerincet, ahol más turistákkal is találkoztunk (1745 m / 12,40 – 12,55 h). A hegység főgerincén álltunk, csodáltuk a felhőtengeres tájat, sokat azonban nem ülhettünk a nem túl erős, de hideg szél miatt. A csúcs már egy karnyújtásnyira volt, ezért ide is felkapaszkodtunk egy fotó erejéig. Több turistacsapat állt idefent, mi is sorra kerültünk egy fotóra, majd körbepásztáztuk a tájat és igyekeztünk minden csúcsot beazonosítani. A felhőtengerből jóformán minden 1500 méter feletti csúcs kiemelkedett, így a Lakócától a Pintillőn keresztül a Bucsecsig és azon túl a Fogarasi havasokig minden látszott. Feltöltöttük energiánkat is meleg teával, édességekkel és élveztük a Nap sugarait egy szélmentes helyen (1954 m / 13,40 – 14,10 h).

Hosszú út állt előttünk lefele irányba is, ezért indulnunk kellett. Visszaereszkedtünk a Góliát melletti Tigáj nyeregbe, majd elhagyva a főgerincet, nyugatra a Babarunka völgy felé vettük az irányt, piros háromszög jelzésen. Kifele tehát a mellékgerincen jöttünk, lefele pedig a völgy útvonalát választottuk. Szerencsénkre valakik felfele kitörték a havas utat, nekünk jóval nehezebb lett volna találgatni merre tart az ösvényünk a hóban. Törpefenyők között, meredek szakaszokat ereszkedtünk, sok helyen szaladva is mentünk. Csongi nagyon élvezte a hóban való gyors iramot, a havas törpefenyők némi biztonságot is adtak egy-egy kisebb kiesés során. Útvonalunk bevezetett a völgy legmélyébe, bementünk az erdőbe, ahol már a hó is kezdett megvékonyodni. A jelzés pontosan a völgy vonalát követte, köves ösvényben kellett egyensúlyozni. E nehezebb szakasz után kiértünk egy széles erdőkitermelő útra, amely jóval megkönnyítette dolgunkat. Az utolsó 5 km-t ezen gyalogoltunk le az autóig, patakmeder közelében és medvenyomok megfigyelése közben (910 m / 16,15 h).

Nagyon jól sikerült túrának tettünk pontot a végére 17 km gyaloglás és +/- 1150 m szintkülönbség után.

Fotók itt

Királykő: Călineț- és Ablakos sziklavölgyek, nov 9

A címben említett sziklavölgyeket már több alkalommal is lejártuk az évek során. Sőt minden évszakban és minden irányban. Valahogy azonban néha felbukkan a vágy, hogy újra meglátogassuk a Királykő eme csodálatos vidékét. Mivel nem jelzett útvonalról van szó, ezért magunk lehetünk a túra során, főleg egy novemberi napon. Nem voltunk egyedül, hiszen még találkoztunk egy hat fős csapattal, de egymást nem zavartuk a mászkálásunk közepette, sőt el is távolodtunk egymástól. Így a csendet és nyugalmat élvezhettük maximálisan. Nyugodt is volt minden, hiszen még zergével sem találkoztunk utunk során.

2024 november 9-én szombaton Szeróval ketten autóztunk a Királykő lábánál található Plaiul Foii vendéglőhöz, egykori turistaházhoz (849 m / 7,45 h). Hideg reggel volt, de szép időt jósoltak a meteorológusok, ezért aggodalom nélkül vágtunk neki az útnak. Tudtuk, hogy végig a hegység nyugati oldalában nem fog melengetni a Nap sugarai, esélyünk erre csak a gerincen adódott. Piros háromszöggel jelzett ösvényt követtünk a Sárga Fal aljába, ahol egy rövidítőt használtunk ki a Reménység (Speranțelor) menedékhely felé. Sziklás kapaszkodó után ismét visszatértünk a jelzett útba, a menedékhely aljáig, ahonnan egyből a Vaslétra felé kanyarodtunk a Közép övön. A létrás ereszkedő tetejéről gyönyörűen ráláttunk a Călineț sziklavölgyre, ahová készültünk. Először is faltunk valamit, hogy erőtartalékainkat feltöltsük (1650 m / 9,30 – 9,50 h).

Leereszkedtünk a vaslétrán, majd köszöntöttünk egy csapatot, akik ugyanazt az útvonalat tervezték, mint mi. Folytattuk utunkat a szűk völgyben, kisebb-nagyobb szöktetőket magunk után hagyva. Annyira már nem is volt hideg, nyugodtan puszta kézzel lehetett fogni a sziklákat. Meglepő nyugodtság volt a hegyen, zergékkel sem találkoztunk, habár máskor legalább távolról mutogatták magukat. Egyre fennebb kapaszkodva észrevettük a napsugarakat, ahogyan nyaldosták a gerinc szikláinak tetejét. Most már kívántuk a napsugarakat és ez be is következett a Cimbalmok csúcsának közelében, fent a főgerincen. Puha fűben nyújtóztunk el és annyira elkényeztettük magunkat, hogy bele is aludtunk a nagy csendben. Ezek után falatoztunk és élveztük továbbra is a kellemes időt (2140 m / 12,10 – 13,10 h).

Mivel rövid a nap, ezért kellett indulni lefele. Az Ablakos sziklavölgy irányába megkezdtük az ereszkedést eleinte egy meredek füves szakaszon, majd harántozva sziklák és törpefenyők találkozásánál. Leérünk a sziklavölgy névadójához, az ablakhoz, átbújtunk rajta és kötéllel való ereszkedésünket sikeresen teljesítettük jó néhány szakaszon, egészen az erdőhatárig, a turistaútig. A 30 méteres kötél nem mindenhol bizonyult elégségesnek, úgyhogy a szöktetők utolsó 2-3 méterét szabadon kellett leereszkednünk. Minden jó, ha a vége jó alapon érkeztünk a Reménység menedékhelyhez, ahol kis pihenőt iktattunk be. Bekukkintottunk a mendékhelyre, ahol tisztaság fogadott, a priccsek jó állapotban vannak (1690 m / 15,30 h).

Utunk utolsó szakaszát gyors ritmusba tettük meg, immár turistaúton. A nemrég lejelzett utat szerintünk nem kellett volna turistaforgalomnak adni, hiszen még az erdőben is nagyon meredek szakaszok vannak és a föld fellazulása esős időben sárt fog képezni, amely igen csúszóssá fogja tenni az útvonalat. Szerencsésen visszaértünk az autónkhoz, egy tartalmas nap után (849 m / 16,45 h).

Fotók itt

Keresztényhavas diákokkal, okt 19

 A brassóiak "házi" hegyén kirándultunk egy csapat Mikós diákkal 2024 október 19-én szombaton. Célunk Brassó Pojanából feljutni a csúcsra, majd lemenni a Salamonkövek irányába a régi úton Brassóba. Vonatos és buszos utazásunk eredményeképp érkeztünk fel a híres üdülőtelepre. Csípős hideg fogadott, de gyönyörűen tiszta égbolt volt a fejünk felett. Tudtuk, hogy odafentről pazar kilátás lesz a szélrózsa minden irányába.

Végigmegyünk Brassó Pojanán és a csapat üdvözlése után a Schmautz keskeny, meredek völgyén jutottunk fel a Drester tisztásra. Itt egy csapat elemi iskolás gyereket értünk utol, akik a Tejbarlang felé igyekeztek. Mi a sárga sávval jelzett uton folytattuk egyre fennebb, először a Nagy Krukk oldalában, majd egyre kényelmesebb úton meg sem álltunk a Ruja tisztásig. Mivel itt hétágra sütött a Nap, leültünk falatozni a mesterséges tó melletti árokban. E tó vize szolgálja a hóágyúkhoz szükséges havat, amikor télvíz idején kevés a csapadék.

Felfrissült erővel egy meredek sípályán kapaszkodtunk fel a Keresztényhavas 1799 méteres csúcsára. Útközben siklóernyősöket figyeltünk meg ahogyan felszálltak. A csúcson körbefényképeztük a tájat, igyekeztem elmagyarázni mindent ami látszott. Volt bőven miről mesélni, hiszen a Hargitától egészen a Fogarasi havasokig minden kiemelkedés észrevehető volt. Csoportkép készítése után megkezdtük az ereszkedést és meg sem álltunk a Julius Römer menedékházig. Itt a terasz tele volt, mindenki élvezte az őszi napsütést. Mi is ugyanezt tettük, közben elfogyasztottuk elemózsiánkat.

A megérdemelt pihenő után a Vörös úton jöttünk le, majd a Fenyő sípálya felé vettük utunkat, így kikerülve Brassó Pojanát, aztán annak az alsó részétől a híres régi úton jöttünk le, ahol anno szekerekkel, hintókkal, teherautókkal szállították fel a turistákat az 1960-as évekig. A Salamonkő szomszédságában ért véget a túrautunk, közel 17 km gyaloglás után. Nagyon jó hangulatú diákokkal buszoztunk a vasútállomásra, majd vonattal estére mindenki szerencsésen hazaért.

Köszönöm ezt a szép élményt és folytassuk a kalandozásokat!

Fotók itt

Bucsecs: Omul-csúcs, okt 12-13

Rengetegszer jártam a Bucsecs hegységben, azon belül az Omul csúcson is megfordultam több tucatnyi alkalommal. Azonban mindig más arcát mutatja a természet ezen a csodálatos helyen és nemcsak itt. Főleg, ha megszállunk ebben a magashegyi menedékházban, akkor a naplementék és napfelkelték biztosan emlékezetesek maradnak. Ez alkalommal naplemente látványában nem gyönyörködhettünk az időjárás miatt, de napfelkeltében annál inkább.

2024 október 12-én szombaton esős időben szálltunk le a vonatról Busteni városában (800 m / 7,20 h). Fel voltunk készülve erre a napra, többnyire csapadékot jeleztek kövér fellegekkel. A Szarvasok völgyén terveztük a felmenetelt, amely egyik leghosszabb völgy a hegységben. Végigmentünk a Fehér-völgy utcáján, majd a hegység lábánál fokozatosan emelkedtünk a piros háromszög jelzést követve. Átkelünk a Kostila- és Galbenele sziklavölgyek aljában és kiérünk a Kostila tisztásra, majd a közeli útkereszteződésben megálltunk pihenni, falatozni. A sűrű fenyőfák aljába még nem hatolt be az eső, így viszonylag száraz terepre pakolhattuk ki elemózsiánkat.

Az útkereszteződésből nyugatra folytattuk utunkat, most már a Szarvasok völgyében, sárga sáv turistajelzésen. Az eső sűrűn szemerkélt, szerencsére néha-néha szünetet tartott. A szél is szállította a fellegeket, emiatt főleg az erdőhatár felett kilátásban is volt részünk. Néhány zergét kaptunk lencsevégre elég távol tőlünk, ahogyan legelésztek a Molnár-gerinc oldalában. Fokozatosan haladunk felfele, pihenni csak állva tudtunk az eső miatt. Ennek köszönhetően a fáradtság hamarabb jelentkezett, főleg a gyerekek körében. Azonban Uzonka ezen a magaslati vidéken új erőre kapott, amellyel a csúcsig jó iramban haladt. Az utolsó szerpentineken már meg sem álltunk, hiszen a szél egyre jobban fújt és nagyon át voltunk ázva a nyirkos idő miatt. Szerencsésen megérkezünk a Bucsecs legmagasabb pontjára, az Omul csúcsra és az ott található menedékházhoz (2507 m / 14,40 h).

Egyből az étkezdébe nyitottunk be, finom forró zöldséglevessel melegedtünk át. Bekéreztünk a szobába, ahol akkor indították be a fűtést, ezért estig még hideg volt. Hálózsákban és pokrócok alatt a gyerekek pihentek, közben figyeltük a párás ablakon keresztül a kinti ködös tájat. Idő elteltével egyre többen jelentek meg a hálószobában, estére nagyjából 20-an gyűlhettünk össze. Lefekvés előtt az étkezdében még felmelegítettük magunkat, majd nyugovóra tértünk.

Október 13-án vasárnap reggel csodálatos táj fogadott. Tiszta égbolt, alattunk felhőtenger. Igaz csípős hideg volt és a szél is jól fújt. Körbefényképeztük a tájat, majd reggelizés után elindultunk lefele ugyanazon a Szarvasok völgyén (2507 m / 9,40 h). Sokkal kellemesebb időben volt részünk, ki is használtuk heverészéssel a fűben több alkalommal. Hosszasan figyeltük a legelésző zergéket és találkoztunk Foxy rókával, aki a vidék sztárja az interneten. Nagyon sok emberrel találkoztunk, akik a jó időt kihasználva igyekeztek fel a csúcs felé. Mi nyugodalmasan menegettünk lefele, a Kostila-tisztás közelében még falatoztunk is. Visszatértünk szerencsésen Bustenibe egy gyönyörűen napsütötte őszi erdőben, gombákat szedegetve. Nagyon jó túrában volt részünk, amely emlékezetes marad mindegyikünk számára.

Fotók itt

Lokomotív TT 42 - Börzsöny-hegység, okt 5

2024 október 5-én szombaton a Lokomotív Turista Egyesület által szervezett teljesítménytúrán vettünk részt a Börzsöny hegységben. A túra előtti nap érkeztünk késő este, amikor a szokolyai vasútállomás közvetlen közelében felhúztuk sátrunkat. Egy jólmegérdemelt, de rövid pihenés után, reggel az elsők között indultunk útnak, felszerelkezve térképpel. Kövér felhők borították az eget, azonban szerencsénkre esőkabátokra egész nap nem volt szükség. A túra első szakasza Nógrád településre vezetett Magyarkúton és Nagy Kő hegyen keresztül. Az útszakasz magába foglalta a Vizkelety László útvonalat is. 1949-ben ő volt a jelenlegi egyesület megálmodója, megalkotója. Noha nem jelentett nagy kihívást ez a szakasz, bizony egy emelkedőn jelentősen megnehezítette dolgunkat a sár. Jóformán kettőt előre léptünk és egyet vissza csúsztunk, ez volt a menetelésünk formája.

Nógrádon újabb szakasz következett a túraútvonalunkon, hiszen innen folyamatos emelkedőben volt részünk a Csóványosig, a Börzsöny legmagasabb pontjáig. Természetesen az emelkedő nem volt egyáltalán megerőltető, eleinte szép tisztásokon vezetett utunk. Ahogyan megközelítettük a hegyet, a terep kezdett meredekebb lenni, megjelentek a vulkanikus kövek, amelyek alkotják az egész hegyet. Ennek köszönhetően megszabadultunk a sártól is, ennek különlegesen örvendtünk. A Csóványos csúcsán (938 m) megpihentünk, picit falatoztunk. Az itt elhelyezett kilátóra nem másztunk fel, hiszen értelmetlen lett volna a köd miatt.

A csúcsról többnyire ereszkedőben volt részünk egészen a célig. A teljes táv felénél is túl voltunk. Elmentünk a Nagy Hideg-hegyi turistaház mellett, majd a Kisinóci-rét és a Király-rét érintésével jutottunk vissza a szokolyai vasútállomásra, vagyis a célpontunkba. Összesen 5 ellenőrző pont volt elhelyezve a túra során, ezeken csokival vagy ásványvízzel kínáltak bennünket.

A túrát szintidőn belül teljesítettük 9 óra 45 perc alatt. Oklevelet és kitűzőt kaptunk. A célban finom paradicsomlevest és zsíros kenyeret falatoztunk. Estére a szervezőkből maradtak a helyszínen, akikkel egy kis eszmecserét tartottunk. Megköszöntük a szívélyes fogadtatást, a jó szervezést és még visszatérünk a helyszínre. Örvendtünk, hogy az egyesület által pontosan a 40.alkalommal szervezett teljesítménytúrán vehettünk részt.

Másnap hazafele jövet megtekintettük Aradon a Szabadság szobrot és a Vértanúk Vesztőhelyét. Pontosan a hivatalos megemlékezések között jelentünk meg, október 6-án vasárnap.

A Lokomotív Turista Egyesületről bővebben itt lehet olvasni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lokomot%C3%ADv_Turista_Egyes%C3%BClet

Fotók  itt

Predeál és Azuga között, szept 29

Már többször is megjártuk magunkat Predeál és Azuga környékén található dombokon, sőt minden évszakban is felfedeztük a természet szépségeit e vidéken. 2024 szeptember 28-án szombaton is errefelé terveztük túránkat, de most különlegesebb módon, hiszen a Székely Mikó Kollégium tucatnyi tizedikes diákjai is részt vettek a kiránduláson.

Vonatos utazásunk Predeálig tartott, majd az összesen 16 fős csapattal taxival szeltük át a várost egészen a Cioplea-ig. Kellemes idővel és tiszta égbolttal fogadott ez a szeptember végi nap. Predeál végéből karnyújtásnyira látszott a Nagykőhavas és Keresztényhavas, de a Bucsecs északi része is szépen tornyosult az ég felé. Eleinte egy kényelmes emelkedőt követtünk a fenyvesben, majd délnek fordulva széles erdei ösvényen érkeztünk meg az egykori határt képező kőhöz. Csoportkép készítése után utunkat lefele folytattuk, az erdőben meglepően sok légyölő galócát vettünk szemügyre, egy kicsit bánkódtunk, hogy ehető gombával nem találkoztunk ennyire gyakran, mint ezekkel a fogyaszthatatlan, de annál látványosabb példányokkal. Az ereszkedő után újabb emelkedőt követtünk, majd a Kakas-sípálya meredek szakaszán jutottunk fel a Clabucet felvonó felső állomásához. Hát gyönyörű látvány fogadott, főleg a Bucsecs hegység panorámája bűvölt el már nem tudom hányadszorra. Mivel még a Nap kedvezően sütötte a hegység északkeleti oldalát, ezért minden részlet pontosan kivehető volt. Igyekeztünk is megörökíteni e nem mindennapi látványt. A dombtetőre kiülve megpihentünk és falatoztunk.

Folytattuk utunkat a Garbova menedékházhoz, ahová ismét egy ereszkedőt követően jutottunk el. Néhány pillanatra leültünk a ház teraszára, majd utolsó emelkedőnk következett a Bikahavas tetejéig. Szeptember végét meghazudtoló meleget sütött a Nap fejünk búbjára. Felérve a tetőre, szerencsére egy lenge fuvallat fogadott bennünket. Ez nagyon jól esett és mivel felérkeztünk a túránk legmagasabb pontjára, ismét pihenésre hajtottuk testünket, kényeztetve magunkat a kellemes idővel. Indulás előtt csoportképet készítettünk és beazonosítottuk körbe-kereken a látnivalókat.

Egy nagyon meredek útszakaszon ereszkedtünk lefele, majd a végére egyre megenyhült dőlésszögű ösvényen jutottunk le Azugára. Mivel vonatunkig bőséges idővel rendelkeztünk, ezért egy hangulatos udvarban töltöttük időnket, hűsítő mellett. Hazafele vonatos utazással tettünk pontot a nap végére. Kedves és kirándulni vágyakozó diákokkal kész öröm volt a túrázás.

Fotók  itt