Kisbakancs-túra a Kozia hegységben, okt 25-26

Az idei ősz eddig csapadékos és hideg időjárása nem kedvezett főleg hétvégeken a kellemes kirándulásokhoz. Most azonban szerencsénkre az előző nap egy erős szél kifújta a Kárpátok ezen részén a fellegeket, így csodálatos és kellemes időben kirándulhattunk. A Kozia amúgy nem számít magashegységnek, hiszen még az 1700 m magasságot sem éri el, azonban meredek ösvényei nemigazán kezdő túrázóknak való, főleg a nagy szintkülönbség miatt. Ez annak tudható be, hogy nagyon lentről, nagyjából 300 m tengerszint feletti magasságból indulnak a túraútvonalak, így az 1400 m felfele való szint egy Bucsecs túrával is megegyezik. Na de tapasztalt kisbakancs csapatunknak ez már nem jelentett gondot, ezért bevállaltuk a hegység szépségeinek megismerését.

Csodaszép időben érkeztünk meg 2025 október 25-én a Kozia lábánál található Turnu kolostorhoz (340 m / 10,20 h). Nagyon sok más turista érkezett ide, főleg a déli megyékből, ezért nagy forgalomra lehetett számítani. Túraismertető után, felköszöntöttük Fekete György apukát születésnapja alkalmából és útnak indultunk. Átmentünk a kolostor udvarán és rátaláltunk a piros háromszög jelzésre, amelyet követnünk kellett. Egyből meredek kaptatóban volt részünk és ez így is ment szinte az egész útvonalon felfele. Igazán nem kellett sietnünk, hiszen egész nap állt a rendelkezésünkre a menedékházig. Az alig 8 km-es útvonalon óránként alig tettünk meg egy másfél km-t, a meredek emelkedő miatt. Sziklakiemelkedésekről egyre szebb kilátásban volt részünk ahogyan felfele haladtunk. Főleg a szélesen kanyargó Olt nyújtott különleges látványt, de a minket körülvevő lombhullató erdő is fantasztikus színekben pompázott. A menedékházhoz közeledve egy nagyon szép fenyőerdőn mentünk keresztül, ahol jóval hűvösebb levegő csapott meg. Itt az útvonal egyre könnyebbé vált, sőt az utolsó párszáz métert szintet tartva jártuk végig. Ilyen körülmények között értünk fel a menedékházhoz, amikor a Nap még magasan járt (1580 m / 16,30 h).

A menedékház melléképületében kaptunk helyet, 6-4-2 ágyas szobákban. Odabent hideg fogadott, de gyorsan hoztunk fát a fészerből, előkészíteni a tüzet miután a csúcsot megjárjuk. Lepkoltuk csomagjainkat és összegyűltünk a menedékház előtt. Egy 100 m szint emelkedőn érkeztünk fel a Ciuha Mare csúcsra, amely Kozia legmagasabbja (1668 m). A csúcsról inkább délre és nyugatra van kilátás, gyönyörűen láthattuk a Buila Vanturarita és Lotru hegységeket, de még a Páreng teteje is kiemelkedett a határban. Északra, a Fogarasi havasok felé azonban nem láthattunk az erdő miatt. A csúcson rengeteg vasszerkezet található, ahol erősítő antennák vannak felszerelve, ez rondítja a helyet. Csúcsfotó után, nagyjából egy óra alatt a menedékháztól való indulástól értünk vissza a házhoz. Innen jól meg lehetett figyelni a távoli Fogarasi havasok gerincét és ugyanakkor egy nagyon szép naplementében volt részünk. Sötétedéskor bevonultunk a menedékház éttermébe, ahol jókedvű beszélgetésbe vegyült a csapat.

Vasárnapra ködös reggelre ébredtünk. Reggelizés és összepakolás után elbúcsúztunk a szállásadóinktól és elindultunk a Stanisoara kolostor irányába (1580 m / 9,10 h). A menedékház mögötti kis csúcsot megkerülve kezdtük a meredek ereszkedést. Itt azonban jóval kényelmesebb és szerpentinesebb volt az útvonal, mint felfele jövet. Egy sziklánál két zergét is észrevettek a gyerekek, amelyet igyekeztünk lefényképezni. Itt kijöttünk a felhőplafon alá és ismét gyönyörű látványban volt részünk dél irányban, a kanyargós Olt felé. Néhány láncos részen elővigyázatosan haladtunk, hiszen a sziklák elég nyirkosak voltak. Egyre lennebb érve az ösvényünk jóval kényelmesebbé vált és ritmusunk is felgyorsult. Kiértünk egy nagy tisztásra, közvetlenül a Stanisoara kolostor fölé, ahol megpihentünk és ettünk (750 m / 12,00 – 13,00 h). Közben gyönyörködtünk a tájban, a gyönyörű színekben és a magasodó Kozia hegységben. Egy szamár ott ólálkodott közöttünk és ételért könyörgött. A gyerekek be is etették zöldség és gyümölcs maradékokkal.

Hosszan tartó pihenő után átmentünk a Stanisoara kolostor udvarán, és piros kereszt jelzést követtünk lefele. Szép színes erdőben sétáltunk lefele, egy kis barlangnál Szent György képét fedeztük fel, amelynek üvegje össze volt törve. Egy kis emelkedő következett, hogy átkerüljünk a gerinc túloldalára, aztán egy utolsó ereszkedővel érkeztünk vissza a Turnu kolostor parkolójába az autóinkhoz (340 m / 14,45 h). Mindenkit bevárva egymástól elbúcsúztunk és pontot tettünk a túra végére.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon jól éreztük magunkat és szeretettel várlak az elkövetkezőkben is!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Csókás-Veczer területen, okt 19

Jó nagy csapat verődött össze Erősd központjában, ezen a hideg októberi vasárnapon. Összesen 37-en jelentünk meg ebben a kis, eldugott falucskában, ahol alig lehetett látni helybelieket. Az elég gyengén ellátott és kellemetlen szagú boltocska forgalmá hirtelen felpezsdítettük néhány édesség vásárlásával. Miután köszöntöttem a társaságot, elindultunk a faluban hosszan lefele (500 m / 10,15 h).

Hamarosan kiérünk a faluból és az Olt mellett sétáltunk a kényelmes szekérúton. Ezen hosszabb szakasz után elhagyjuk a völgyet és szintén kényelmes emelkedőt követtünk a Baróti-hegység gerincének déli csücske felé. Mikor kiértünk a tetőre, a gyerekek nekiálltak enni, így kis pihenőt tartottunk. Utána felsétáltunk a közeli Veczer tetőre, ahol bemutattam a környék látnivalóit. A magas hegyek csúcsai felhőbe voltak burkolózva, de az alacsonyabb vidékek nagyon szépen látszottak. Sokat nem időzhettünk, mert elég hideg szél fújt, amely nemigazán tette kellemessé az ücsörgést. Kék sáv jelzésen – amely a Baróti hegység főgerincének az iránymutatója – folytattuk utunkat északnak. Érdekes gyaloglásban volt részünk, mivel egy-két dombot fel-le kellett magunk mögött hagynunk, majd egy meredekebb kapaszkodó után értkeztünk fel a Strázsa tetőre. Utána egy hasonló szakasz után máris a Barabás tető keresztje mellett pihenhettünk, ahonnan már megpillanthattuk a Bodoki-havasok gerincét és még Sepsiszentgyörgyöt is. Itt ebédszünetet tartottunk, sokan nem is ültek le, hiszen hideg idő volt (663 m / 12,45 – 13,15 h).

Ebédszünet után fel kellett kerekednünk, hiszen a szél is egyre jobban fújt. Csoportkép készítése után megkezdtük a leereszkedést Erősd felé. Kényelmes útszakaszon jövögettünk lefele, útközben nagyon hideg nyugati széllel néztünk szembe. Sok-sok galagonya volt az út mentén, amelyből lehetett lakmározni. Jónéhányan feltankoltak gombából, volt is őzláb, csiperke elég szép számban. Mielőtt beértünk volna a faluba, a felhők is kezdtek szétoszlani és a Fogarasi-havasok egy részében, majd a Jézer-Papusa hegységben lehetett gyönyörködni, ahogyan a Nap megsütötte őket. Hamarosan visszatértünk a falu szélére és egy rövid séta után máris az autóinknál álltunk (500 m / 14,00 h). Búcsúzkodás következett és mindenki elindult hazafelé e szép séta után.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt tölthettük ezt az októberi vasárnap egy részét és szeretettel várlak továbbra is kirándulni!

Fotók itt

VIII. Páll Endre emléktúra a Csukásban, okt 18

Sok éve járok túrázni, de nem emlékszem ilyen hideg októberre, mint amilyen most van ebben az évben. A Csukás ebben az időszakban a színes “arcát” kellene mutassa, hiszen most igazán sárgulnak a falevelek és pompás színekben tündökölnek az erdők. Hát az alsó régiókban ezt a szép színkavalkádot tapasztaltuk is, de a magasabb övezetben télies idő fogadott, bő fél méteres hóval. Nos erre fel is voltunk készülve, hiszen a Háromszéki medencéből nagyon jól látszott a hófödte Csukás.

Egykori drága barátunk emléktúráján hatan gyűltünk össze a Bratocsa hágón, amelyből fele-fele arányban voltak felnőttek és gyerekek (1273 m / 9,00 h). A gerinc irányába indultunk, kiértünk a nagy tisztásra, ahonnan örvendezhettünk az őszi tájképnek. Egy jókora kaptató után, sétaútvonal következett a Bratocsa gerincen hosszadalmasan. Útközben áfonyát és borókabogyót ettünk, amelyek teljes mértékben meg voltak érve. A táj néha-néha kitisztult előttünk, csodálatos látványt nyújtva nekünk. A hó a Tigáj-nyeregtől felfele jelent meg, kb 1750 m magasságban. Egyre fennebb kapaszkodva, már folyamatosan hóban haladtunk. A jelentős havazás eredményeképpen egy lavina útját kereszteztük, majd a csúcsra egy harántozás közepette jutottunk ki. A hó vastagsága bőségesen fél méter felett volt és ez a déli oldalon. Az északin bizonyára jóval több. Ilyen mennyiségű havat nem emlékszem, hogy láttam volna október közepén ebben a magasságban, több mint 30 év túrázás során.

A csúcsra folyamatosan érkeztek a turisták, főleg a menedékház irányából. Mi megpihentünk, elfogyasztottuk ételünket és vártunk a sorunkra, a csúcsfotóra (1954 m / 12,40 – 13,15 h). Miután végre ez is megtörtént, megkezdtük ereszkedésünket ugyanazon úton, amelyen feljöttünk. A gyerekek nagyon élvezték a havas tájat, jólesett az idei első “szánkózás”. Többször is nekimentek a hegyoldalnak, csakhogy egyet csússzanak lefele. A havas terep után kezdett szemerkélni az eső, de jó bőven, ami sikerült bennünket megáztatnia rendesen. Lefele való utunk sokkal gyorsabban sikerült, igaz a kilátás már nem volt hasonló a reggelihez. Egyszerűen ködben jutottunk le az autókhoz és örvendtünk, hogy felfele menet kihasználtuk a fotózáshoz való sokkal jobb időjárást. Szerencsésen érkeztünk vissza a Bratocsa hágóba, kissé elázva, de annál boldogabban (1273 m / 16,00 h).

Fotók itt

Keresztényhavas diákokkal, okt 5

Ebben a tanévben is újrakezdtük a Kovászna megyei Kiválósági Központ és az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának közös szervezésében a túrasorozatot, ahol diákokat viszünk túrázni. Az előző napok esős, havazós időjárásnak köszönhetően kissé kevesen jelentünk meg a túrán, de annál nagyobb elszántsággal. 2025 október 5-én vasárnap a Keresztényhavasra kirándultunk, Brassó Pojanából a Vörös úton fel a csúcsra.

Hideg, borús idő fogadott Brassó Pojána, ahová vonattal és busszal jutottunk fel Sepsiszentgyörgyről (1000 m / 8,00 h). Az előző napokon kiadósan havazott ezen tájakon, a felhők alatt húzódó sípályák fehérlettek. Az előrejelzések jelentős javulást mutattak déltől, ezért bizakodóan vágtunk neki utunknak. Piros keresztet követtük felfele, már az elejétől néhány centis vizes hóban igyekeztünk felfele. Elhagytuk a Farkasok szakadékát, majd a forrást és egyre fehérebb táj fogadott. A Ruja tisztáson már jóformán télies arcát mutatta a hegység. Kimegyünk egy meredek sípályán már összefüggő hóban, sílécek nyomait is felfedeztük, tehát a sísport szerelmesei kipróbálták az első hó nyújtotta lehetőségeket. Egy utolsó kapaszkodó után kiértünk a csúcs alá, majd a sziklás szakaszt hamarosan kimászva a csúcsra érünk (1799 m / 10,30 h).

Főleg észak és nyugat irányban volt kilátásunk, alattunk a Barcasági medencét jól megfigyelhettük és a Királykő egy részét, amikor ki-kijött a felhőkből. Sokat nem tudtunk időzni, mert nagyon csípős hideg szél fújt, ezért néhány fotó és csoportkép után megkezdtük a leereszkedést. Lemegyünk a közeli menedékházhoz felmelegedni. (1605 m / 11,00 – 12,10 h). Nagyon kevesen voltak ebben a még délelőtti órában, aztán ahogy telt-múlt az idő, kezdtek gyűlni a turisták. Az időjárás is jelentős javulásba kezdett, ottlétünk alatt kitisztult és csodálatos látványban volt részünk a Bucsecs északi részére.

Elindultunk lefele a vizes hóban, néhol 25 cm is volt ennek vastagsága. Nagyon csúszott, oda kellett figyelni minden lépésre. Lennebb már könnyebb dolgunk volt, főleg a sípályán, ahol egyszerűbben és bátrabban lehetett haladni. Letértünk a Fenyő sípálya irányába, kikerülve így Brassó Pojanát, majd a Kis Pojána érintésével a régi úton a Salamonkőhöz igyekeztünk. Ezen a szakaszon elég gyors tempóban haladtunk, de szükséges is volt, hiszen nem szerettünk volna az esti vonattal hazaérkezni. Szerencsésen leértünk a Salamonkő melletti buszállomásba, ahol pontot tettünk e nagyon vagány túra végére (600 m / 14,30 h).

Köszönöm mindenkinek a részvételt és legyünk minél többen az elkövetkező kirándulásunkon!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a csíkszentdomokosi Várbükkre, szept 20

Pontosan két évvel ezelőtt jártam először ezen a vidéken egy vártúra alkalmával és nagyon lenyűgözött a Nagyhagymás látványa a Várbükkről. Ekkor elhatároztam, hogy többször meg szeretném még látogatni e helyet, mivel talán legszebb a kilátás az imént említett hegységre. 2025 szeptember 20-án szombaton 19-en össze is gyűltünk Csíkszentdomokos katolikus temploma mellett, igazi hűvös reggelen. Túra előtt a Márton Áron múzeumot látogattuk meg, ahol a kedves önkéntes vezetőnk a püspök rendkívülien nehéz életútját mutatta be. Ezután még elautóztunk a Vársarka alá, ahonnan a gyalogtúra indult (830 m / 11,15 h).

Rövid sétával értünk fel az egykori vár dombjára, ahol Jártó Gábor vártúra szakértő avatott bele a történelmébe. Elindultunk a gerinc felé egy széles erdei úton, mogyoróbokrok és más lombhullatók árnyékában. Később fenyveserdő kellemes övezetében sétáltunk, emelkedtünk folytonosan felfele. Nagyon sok gombát szedtünk, pöfetegek, csiperkék, őzlábak sokasága került bele tarsolyainkba. Felértünk a gerincre és csodálatosan tárult elénk a Nagyhagymás, az Egyeskő és az Öcsém fehér sziklái. Mintha kezünkkel simogathatnánk Székelyföld eme csodáját, annyira közel voltak. Kimentünk a Várbükk tetejének szomszédságába, letelepedtünk a nagy tisztásra, előttünk mint egy óriási poszter a Nagyhagymás. Ennél szebb pihenőhelyet nem is választhattunk volna (1150 m / 14,00 – 15,10 h).

Evés után kényeztettük magunkat a napsugarakkal, a gyerekek játszottak. Voltak akik egy igazi bunkert építettek fenyőágakból. Csoportkép készítése után elindultunk lefele. Könnyedén haladtunk a gyönyörű vidéken, balról a Naskalat gerince, jobbról az Olt és Maros forrásvidéke mutatott szépséges látványt. Különböző magángazdaságok mellett is elhaladtunk, ahol kutyák vicsorogtatták fogaikat és ugattak bennünket. Beereszkedtünk egy völgybe és ezen igyekeztünk lefele a Vársarka alá, ahol körutunkat befejeztük. Még egy rövid séta választott el az autónkig, amelyek közelében egy friss medveürüléket is találtunk, jelezve, hogy nemrég járt erre a tenyeres-talpas (830 m / 17,15 h).

Autóval még egy kicsit felkerültünk a gerincre, ahonnan gyönyörűen be lehetett látni a vidéket, majd egymástól elbúcsúzva hazatértünk. Köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon szép napnak tettünk pontot a végére.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Lakócán, aug 30

Csak a kisbakancs csapatunkkal már harmadik alkalommal jutottunk fel Háromszék legmagasabb pontjára a Lakócára, 2025 augusztus 30-án, szombaton. Gyönyörű nyárvégi időjárásban volt részünk egész nap, kellemes hőmérséklettel. A megfelelő kondíciók miatt is összesen 41-en gyűltünk össze az Ölyves vadászház szomszédságában, ahonnan gyalogtúránk indult (1150 m / 8,50 h).

Ez alkalommal körtúra formájában terveztük a Lakóca bejárását, tehát most a Máté Pál felé vettük az irányt. Nagyjából 3 km-t gyalogoltunk a kényelmes erdei úton, majd jobbra tértünk és egy erdészlak után következett útvonalunk nehezebb szakasza. A rengeteg málnának és áfonyának köszönhetően csapatunk jóllakott a zamatos erdei gyümölcsökből. Sietnünk nem kellett, hiszen ezt az időt is beleszámítottuk a túra útvonalába.

Egy meredek szakaszon kellett kimásznunk az elkövetkezőkben, piros pont jelzésen. Mivel jóformán jelen volt a málna az útvonalunk során, ezért még ezek a nehezebb szakaszok sem jelentettek fáradtságot. Laza iramban és sűrű pihenőkkel jutottunk fel a Kárpátok főgerincére. Elhaladtunk a menedékhely mellett és egy kerülő után már a Lakóca tetején álltunk (1777 m / 13,15 – 14,50 h). Itt még be lehetett lakmározni vörös áfonyából is, mielőtt lepihentünk volna. Volt aki árnyékot keresett, de jónéhányan a Nap sugaraival kényeztették magukat. A gyerekek nagyrészének az aktív pihenés jelentette a kikapcsolódást, hiszen ide-oda futkorásztak, erdőben építkeztek. Jóformán a másfél órai ottlétünk alatt meg sem álltak.

Indulás előtt csoportképet készítettünk és beazonosítottuk körbe-körbe a hegyeket, medencéket, de még halványan Sepsiszentgyörgy városát is. Lefele jövet a klasszikus útvonalon ereszkedtünk, kék pont jelzésen. Benéztünk a csúcs alatti menedékhelyre, amelynek fekhelyein ismét matracokat találunk sajnálatos módon. Ezek egyáltalán nem higiénikusak, hiszen hamar koszolódnak és nincs helye a hegyi menedékekben. Jó volna elszállítani őket, míg az erdők megtelnek koszos matracokkal. A Köves gerincen ereszkedtünk lefele, itt is a málna evése volt a fő sláger. Egy vékony forrás pici vizéből oltotta szomját akinek kimerült a készlete. Mindezekután kiérünk egy nagy tisztásra és ennek széléből már párszáz méter választott el az Ölyvestől, vagyis körtúránk végétől. Az itteni csordogáló forrás igen népszerű volt csapatunk körében, majd egymástól elbúcsúztunk a mihamarabbi viszontlátás reményében (1150 m / 17,30 h).

Köszönöm mindannyiatoknak részvételt, örvendek, hogy együtt tölthettük e szép napot!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Szentkertbe, júl 26

Igazi forró nyári napon kirándultunk a Bodoki-havasok lábánál, éspedig Csernáton vonzáskörében. 2025 július 26-án szombaton az Ika várának tövében parkoltuk le autóinkat és készülődtünk a túrára (610 m / 9,00 h). Összesen 17-en gyűltünk össze és a túraismertető után elindultunk fel a várhoz. Jó kapaszkodó után meg is érkeztünk és be is tudtunk menni a felujított toronyba, ahonnan gyönyörű szép kilátás volt a környékre. Visszajöttünk a völgybe és széles erdei úton sétáltunk tovább. Mivel ezelőtt 3 évvel jártam a Szentkertnél, ezért a digitális térkép nagyon jó segítséget szolgált. Az erdőbe beérve, az árnyékban fellélegezhettünk. A hőség egyre nagyobb volt, a fák között könnyedén elviseltük gyaloglás közben. Egy szép tisztásra kiérve jutottunk el a Szentkertbe, ahol egy nagy kereszt jelzi az egykori búcsúhelyet. A kereszt háta mögötti erdőben rátaláltunk a pálos rendi kolostor romjaira, ahol letelepedtünk és elfogyasztottuk az elemózsiánkat (800 m / 10,40 – 11,50 h). Jól elhúztuk az ebédünket, hiszen árnyékban voltunk. Ezalatt a gyerekek fából, kövekből építettek, teljesen elfoglalták magukat.

A Szentkerttől egy kis kerülőt tettünk az erdőben, majd a Csókás feredő felé vettük az irányt. Kis ereszkedő következett, majd egy enyhe emelkedő. A tisztásokon tűző Nap sugarai követtek, alig vártuk az erdő árnyékát. Hamarosan megérkeztünk a volt feredőhöz, amely lesújtó látvánnyal fogadott. A tetőzet teljesen beomolva, használhatatlan állapotban van a Csókás. Egykor még jól megmártóztunk a hideg, kénes vízben, most szomorúan le kellett mondanunk róla (790 m / 12,40 h).

Na de tudtuk, hogy a visszatérő úton a Malom feredő jó állapotban van, úgyhogy igyekeztünk oda. Leértünk a Nagy-patak völgyébe és az úton masíroztunk visszafelé. Nagy hőségben, még a szél sem rebbent. A feredő előtt betértünk a Malomkertbe, amely nem volt hivatalosan nyitva, de így is szívesen fogadtak. Bemutatták az egész épületegyüttest a csodás szobáival és természetesen a malmot is. Megkínáltak hűsítővel, vízzel, kávéval, kürtőskaláccsal, ezeket bent fogyasztottuk a felújított hűvös csűrben. A gyerekek kint játszottak a vízben, alig lehetett elhozni őket, pedig egy órát is eltöltöttünk. Megköszönve a szíves vendéglátást, elmentünk a Malom feredőhöz, ahol gyalogtúránkat zártuk, hiszen innen egy pár lépésre voltak az autóink (610 m / 15,00 h). Hát mondanom sem kell, hogy kihasználtuk a hideg vizes medence által nyújtott élvezetet és kedvünkre fürödtünk. Miután kipihentük az út fáradalmait, mindannyian hazatértünk.

Köszönöm szépen, hogy eljöttetek a kirándulásra és együtt lehettünk ezen a nyári napon. Nagyon jól éreztem magam veletek, a gyerekek is szemmelláthatóan jól szórakoztak. Kívánok szép nyarat továbbra is!

Fotók itt