Augusztus 26-án vasárnap, 32-en jelentünk meg a Malomdomboknál, hogy egy
szép és élménydús napnak nézzünk elébe a természet lágy ölén gyerekeinkkel. A fent
említett létszámból 14 gyerek vett részt a kiránduláson, a legfiatalabb a 11
hónapos Uzonka.
A túraismertető után a családi úton indultunk felfele az erdőben (600m /
9,00 h). A nyárvégi nagymelegek ellen kellemes volt az erdei séta, egyből
érezhettük a különbséget, ahogyan beléptünk a magas fák lombjai alá. Először is
hosszan meneteltünk a völgyön felfele, majd széles szerpentinek könnyítették
előrehaladásunkat. Itt volt a legnagyobb szintemelkedés, tehát meg is érdemelte
mindenki az első padnál a pihenőt. Előkerültek a szendvicsek és az innivalók.
Mivel az egész társaság nagyon jól tartotta az iramot, egy hosszabb
szakaszt vállaltunk be a felfele út során. A gyerekek nagyon jókedvűek voltak,
ugrándoztak, futkároztak, energiatöbblettel rendelkeztek. Ameddig megérkeztünk a Medveszakadékhoz, útközben
Bencéék bemutatták a karatetudományukat is.
A szakadéknál hosszabb pihenőt iktattunk be (1200 m / 11,00 – 11,30 h),
ezalatt kimentünk a kilátó szélére, ahonnan gyönyörködhettünk az előttünk
eltáruló panorámában. Itt a gyerekek szemmel láthatóan jól érezték magukat,
igyekeztek minél többször a fotózások középpontjában lenni.
A Medveszakadékot elhagyva hamarosan
a forráshoz értünk, ahol púposteve módjára mindenki feltankolt vízből,
aztán egy meredek emelkedő után kiértünk a hosszú tisztásra. Ezen végigmentünk
és a felső szélében egy utolsó pihenőt tartottunk a menedékházhoz való érkezés előtt.
Még egy utolsó erőfeszítés árával megérkeztünk a menedékházhoz (1630 m /
13,15 h). A 30 fokos hőségben jólesett a menedékház árnyékában megpihenni,
felszusszanni. Volt aki bent fogyasztotta el elemózsiáját, néhányan pedig kint.
Az evés után az összes gyerek kipróbálta a szamaragolást, a csacsik nagyon jól
bírták a gyűrődést. Nagy élmény volt a gyerekek számára, a mosolyt mintha
felragasztották volna a szájukra. Aztán kutyákat is lehetett simogatni, illetve
a sárkányeregetés is volt a programban. Persze eljött a pillanat amikor kellett
visszaindulni, de a két óra hancúrozás nagyon jót tett a kicsiknek.
Elbúcsúztunk a menedékház gondnokától – Attilától és Anikótól – és indultunk
vissza ugyanazon az úton amelyen feljöttünk (1630 m / 15,50 h). Lefele természetesen
gyorsabban haladtunk, de már nem volt tapasztalható a gyerekek részéről az energiatúltengés mint
a felfele jövet. A jólevegő kihúzta mindenkiből a szuszt, a gyerekek szépen a
szüleiket kézenfogva ereszkedtek a családi úton. Jó iramban haladtunk, de főleg
a pihenőknél szemmel látható volt az orcákon a jóleső fáradtság. Azért a
humorérzék nem lankadt, ami nagyon fontos.
Leérkeztünk a Malomdombokhoz (600 m / 18,15 h), vissza az autókhoz. Eljött
a búcsúzkodás ideje, illetve a következő kirándulásról való érdeklődések. Egy nagyon
szép és élménydús napnak tettünk pontot a végére, mindenki elégedetten távozott
a helyszínről.
Köszönjük minden szülőnek és gyereknek a részvételt, szívesen várjuk az
elkövetkezőkben is. Egy ilyen gyermekricsajos kirándulás nagyon különbözik a
hagyományos túrákkal ellentétben, egészen más színt visz a társaság életébe.
Úgyhogy köszönjük nektek Gyerekek.
Egy utolsó különlegességet megemlítve: jelen volt a legidősebb - 82 éves
Sanyi bácsi, és a legfiatalabb - Uzonka (HEKE tagok) a maga 11 hónapjával.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése