Hárman indultunk a Botorog forrása mellől kora reggel (820 m / 6,00 h). Nevezetesen
Bajka Laci, Szász Ferenc alias Joe és én. Már az autó melletti bakancshúzás
közben éreztem ahogyan a szél kavarja a havat, máris a hegygerincre képzeltem
magunkat, vajon akkor mi lehet ott. Fejlámpák fényénél jó iramban haladtunk a
kacskaringós útszakaszon, közben hallgattuk a szél „zenéjét” ahogyan a fákat
simogatta, közben még egy jó Nightwish számot odaképzelve elég jó muzsikakoktél
alakult ki a fejemben. Kiértünk a Zanoaga tisztásra és előttünk a sötétségben a
félhomályban láthattuk a szél kavarta havat. Ez mind szép és jó mindaddig amíg
egy adag hóval az arcunkba csap. Na de vegyük ezt reggeli mosdásnak.
Hamarosan a Kurmatura menedékház előtt találtuk magunkat (1470 m / 7,45 h).
Teljes csend honolt a ház körül, biztosan csak akkor még ébredezhettek a
bentlakók. A ház előtt a kutyák teljesítették a szolgálatot, meg is simogattuk
őket. Pihenésre sem mentünk be a házba, nem akartuk felrázni a bakancsaink döngetésével
a nyugodt álmokat. Ígyhát tovább is álltunk minden gondolkodás nélkül. Rögtön a
ház mellett egy forrásból lehetett feltankolni vízzel. Kék háromszög jelzésen
folytattuk utunkat most már napvilág. Egy régi nyom sejlett előttünk, de az
előző nap és éjszaka lehullott friss havat ki kellett törni. És ennek
vastagsága biza nőtt, ahogyan a szintet nyertük. Na de nem keseredtünk el, sőt
nagyon jó kedvűen haladtunk szép lassan de folyamatosan. Közben egy-két poén
vagy történet is elhangzott Joe szájából, azokon jókat derültünk.
Ösvényünk tisztásokkal tarkított erdőben kanyarog. Majd elértük azt a
völgyet amelyen fel kellett menni. Szakadt a hó, minél nagyobb havat törni
kellett. A völgy felső felében az amúgy is magas Laci barátunk is úszott egyes
helyeken a porhóban.
Na de sikerült ezen is túljutni és kikerültünk egy mellékgerincre amely kivezetett bennünket a Hegyes csúcsra. Sokat nem kellett bámészkodni, fotózni még annyira sem, hiszen nem volt mit. Kint a főgerincen annyira erős volt a szél, hogy alig lehetett állni a lábon. Egy gerinctúráról szó sem lehetett, pedig ej milyen jó lett volna. Habár nem először vagyunk a Királykőn és nem is utoljára.
Elérkeztünk a menedékhely elé (2150 m / 11,00 h). Az ajtót meg kellett szabadítani a hótól majd bementünk. Itt egy fagasztóláda belsejének illő kép fogadott, de mennnyire is örültünk, hiszen legalább a szél nem ért. Gyorsan előkerültek az ennivalók és a forró tea. Ezeket kombináltuk jó történetek elmesélésével. A tea és a jókedvű kacagás bemelegített bennünket.
Na de sikerült ezen is túljutni és kikerültünk egy mellékgerincre amely kivezetett bennünket a Hegyes csúcsra. Sokat nem kellett bámészkodni, fotózni még annyira sem, hiszen nem volt mit. Kint a főgerincen annyira erős volt a szél, hogy alig lehetett állni a lábon. Egy gerinctúráról szó sem lehetett, pedig ej milyen jó lett volna. Habár nem először vagyunk a Királykőn és nem is utoljára.
Elérkeztünk a menedékhely elé (2150 m / 11,00 h). Az ajtót meg kellett szabadítani a hótól majd bementünk. Itt egy fagasztóláda belsejének illő kép fogadott, de mennnyire is örültünk, hiszen legalább a szél nem ért. Gyorsan előkerültek az ennivalók és a forró tea. Ezeket kombináltuk jó történetek elmesélésével. A tea és a jókedvű kacagás bemelegített bennünket.
Ezek után bátran hagytuk el a menedékhelyet (2150 m / 12,00 h). A lefele út
egyértelműen könnyebb volt. A havas völgyben a nagy hó miatt sajnos nem mindig
sikerült a fenéken való lecsúszás. A hó még jobban szállingózott mint felfele
jövet. Nagy léptekkel haladtunk lefele, ezért csekély idő elteltével ismét a
Kurmatura háznál voltunk. A forrásnál feltankoltunk hegyi vízből amelyet szokás
szerint viszünk a családjainknak. A menedékháznál meg sem álltunk (1470 m /
13,15 h), hanem indultunk is lefele. Gyors ütemben léptünk, a szerpentineket
nagy sebességgel hagytuk magunk után és le is érkeztünk az autóhoz (820 m / 14,20
h). Egy jó havas és szeles túrának tettünk pontot a végére.
Fotók:
Cucc
VálaszTörlés