Bucsecs: Halott-völgy, júl 27

Kellemes nyári időben, kilencen indultunk a Kalinderu sípályától (900 m / 6,00 h). Embermagasságú fűben haladtunk a meredek emelkedőn felfele egészen a sífelvonó felső állomásáig. Egy szusszanás erejével visszapillantottunk a Báj-havas már napsütötte gerincére és azzal mentünk is be az erdőbe, a régi vadászösvény után kutatva. A sok csapás közül elég nehéznek bizonyult felfedezni az igazit, ezért eleinte igen meredek terepet másztunk ki. Szerencsére azonban az irány jó volt. Aztán fennebb érve megtaláltuk a rendes ösvényt, ezt használták a régi időkben is, amikor még nem volt turistajelzés a szomszédos Jepi-völgyben. Hamarosan kiértünk a Tarlelor-tisztásra, amikor a Nap már jó magasan járt (1650 m / 8,00 h).

Folyamatosan mendegéltünk, kisebb szusszanókat iktattunk be. A régi ösvény nagyon be van nőve a fűvel, főleg a tisztáson kellett nagyon odafigyelni ennek az irányára. A tisztás után egy nyeregbe értünk, ahonnan megkezdtük két szakaszban a Spumoasa-völgybe való beereszkedést. Az első egy rövid ereszkedő volt és az Inspumat-völgyet kereszteztük, a másikban jóval nagyobb szintet veszítettünk (kb 100 m), a Spumoasa-völgy aljáig. Egy nagyon ingatag kőfolyáson történt az ereszkedés, nagyon oda kellett figyelni a lépésekre és a kövekre, hogy ne induljanak el lábaink alól. Itt elhagytuk a Jepi-völgy felé tartó vadászösvényt és megkezdtük a mászást az Ablakos-öv  (Portita) irányába. Első fázisban a sziklavölgyben mentünk, majd kitértünk jobbra és rövidítést alkalmaztunk egy roppant meredek füves terepen, amely sokak számára „gyilkosnak” bizonyult. E meredek füves terep végén találtuk az Ablakos-övet (Braul Portitei), ahol tartottunk egy megérdemelt pihenőt. Szerencsénkre az időjárás velünk tartott és igazi pihenésre való alkalmakat nyújtott.

Az övön sétáltunk az alig 20 percre található sziklaablakig. Innen csodálatos kilátásban volt részünk az alattunk kígyózó Prahova-völgyre és annak településeire, illetve a Báj-havasra. Itt leültünk feltölteni az energiánkat, elfogyasztani alamizsnánk egy részét (1950 m / 10,50 – 11,30 h).

Evés után folytattuk utunkat az övön, egy traverzálás következett a törpefenyőben. Szerencsére most mintha jobban lehetett volna követni az ösvényt mint korábban amikor itt jártam, ennek köszönhetően hamarabb és könnyebben hagytuk magunk után ezt a szakaszt. A Zangur-völgy felső traverzálása után a mi sziklavölgyünk következett. A Halott-völgy (Valcelul Mortului) a hegység egyik jellegzetes sziklavölgye, érdekesebbnél érdekesebb szöktetőkkel (1B) és a Caraiman szárazvölgyébe „ömlik” bele. Mivel az övön közelítettük meg a völgyet, így megspóroltuk az alsó szakaszt. Tehát a Halott-völgy közepétől felfele tartó szakaszát másztuk ki.

Előkerültek a sisakok, hámok és indultunk is neki. Az első szöktető jobb oldalát céloztuk magy egy rövid traverz következtében hagytuk magunk után. A szöktetők között ingatag köveket találtunk, itt ügyelni kellett a magunk alatt levő társainkra. A kötélbiztosítás is jónak bizonyult és igénybe vehette aki szükségét érezte. Következett két kisebb szöktető, amelyeket direkt módon másztunk ki. Mivel észak-keleti beállítottságú a völgy, így a napsugarak nem kényeztethetik. Az ugratók zöme nyirkos, ezért a bakancstalpak csúsznak. Az előrehaladás nagyobb figyelmet követelt. A negyedik legmagasabb szöktetőt mi kikerültük, de a társaság egyik fele direkt módon mászta ki. A kikerülés egy balra tartó párkányon történt meg, utána egy éles gerinc következett. Majd visszatértünk egy nagyon keskeny párkányon a völgybe. Továbbá egy beszorult szikla alatt kellett másznunk és még két kisebb szöktetőt magunk mögött hagynunk. Ezzel ki is értünk az Ablakos-gerincre (Creasta Portitei). Az elmaradhatatlan csoportkép után a gerincen másztunk ki a Caraiman-keresztig. A jó időjárásnak köszönhetően rengeteg turista fordult meg itt, mondjuk számítottunk is erre. Leültünk pihenni, ebédelni (2285 m / 14,45 – 15,15 h).

Evés után a már jólismert Caraiman Nagy Övén ereszkedtünk le a menedékházhoz, onnan pedig kényelmes ritmusban a Jepi-völgyön közelítettük meg Busteni városát (900 m / 18,20 h). Hideg sörök társaságában, jókedvűen tettünk pontot a nap végére és elmélkedtünk az eljövendő útvonalakról.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.623247847700241.1073741837.100000450948657&type=1&l=f6e47bbaa8