Augusztus 11-én, vasárnap reggel Busteni felé autóztunk. A Babele felé
vezető felvonó irányába mentünk, majd autóinkkal egészen az erdő széléig
döcögtünk. Legalább megspóroltuk az egész napos parkolási díjat. 10-en
indultunk az Üvöltő-völgy (Urlatoarea) irányába, kellemes meleg időben (1000 m
/ 9,00 h). Célunk a Jepi szárazvölgyének a kimászása volt, illetve a Nagy
Boglyára (Claia Mare) való felmenetel. A Nagy Boglya különleges látványt nyújt
a Busteniből szemlélődőnek. Nem is a magassága a fontos (1863 m), hiszen jóval
eltörpül a Kostila és Karajman hegytömbök mellett, ellenben nem vezet rá
semmilyen jelzett ösvény, emiatt különleges és izgalmas a megmászása.
Alig hagytuk el az Üvöltő vízesés felé letérő ösvényt, máris a
szárazvölgyünk aljába találtuk magunkat. Az alsó szakaszon egyáltalán nem lehet
a völgy medrében menni, a felnőtt gaz és a számtalan kidőlt fa miatt. Egy vékony
ösvény azonban okosan kikerül mindenféle hasonló akadályt és ahogyan jobban
sziklásodik a völgy, bele is vezet bennünket. Innen következik az utunk
érdekesebb szakasza. Eleinte bemelegítésnek kisebb-nagyobb köveket másztunk ki.
Ezeket még nem nevezném ugratónak. Aztán minél fennebb haladva komolyodott a
helyzet és rendesen belekóstolhattunk a mászkálás fortélyaiba. Már itt a
kezdésnél találkoztunk a völgy legnagyobb szöktetőjével, amely 25 m magas. Jobbról
ki lehet kerülni egy földes-füves-sziklás terepen. De voltak akik direkt
kimászták. Jó tudni a szöktetőről, hogy kényelmes fogásokkal rendelkezik és ha
még kötélbiztosítást is használunk, akkor izgalom nélkül kimászható.
Ezentúl több ugrató került utunkba, de kimászásuk nem okoztak problémát,
jól kihasználtuk a sziklamászás különböző tehnikáit. Aztán hamarosan
következett a völgy legnehezebb akadálya, egy nem túl magas, de tehnikás
szöktető. Először is egy szikla alatt bújtunk át, majd e lyukon keresztül
érdekes módon egy rövidebb kéménymászással az ugrató közepére értünk. Innen jött
a java, hiszen a kulcsrész a szöktető felső felén található enyhén visszahajlós
szikladarab. Szerencsésen túljutottunk egymást segítve ennek kimászásában.
A völgyünk felső fele nem okozott gondokat. Habár legyűrtünk egy jópár
szöktetőt, ezeknek kimászása csupa élvezet volt. A Raducu övre kiérve egy
megérdemelt pihenőt tartottunk. Két turatársunk egy „reuma-ellenes kúrában” is
részt vett, mivel véletlenül felbolygattak egy darázsfészket, így aztán
csípésekből kaptak eleget. Ennek ellenére semmilyen panasz nem volt, sőt nagyon
jó hangulatban telt a pihenőnk (1850 m / 13,20 – 14,10 h).
Mivel az időjárás megfelelőnek tűnt elindultunk a Nagy Boglyára. Csomagok
nélkül indultunk el egy jól követhető ösvényen. Az útszakasz első fele volt a
legnehezebb, hiszen törpefenyők között kellett bújkálnunk többnyire. Aztán egyre
élvezetesebbé vált a keskeny ösvény, hatalmas hasadékok fölött jártunk. Egy kis
nyeregből másztunk ki a csúcsra (1863 m), sziklás terepen. Csoportképet
készítettünk, majd még bámultuk az alattunk elterülő tájat. Közben az időjárás
kezdett megváltozni, láttuk, hogy a szomszédos hegyekben kiadósan esik, így
gyorsan visszamentünk a csomagjainkhoz (1850 m / 15,00 h).
Folytattuk utunkat a Raducu-öv jól kitaposott ösvényén az Üvöltő-völgy
irányába. Jól is haladtunk e darabon, átszeltük a Kincses-völgy (Valea
Comorilor) mindkét szakaszát, majd az Üvöltő völgyet kereszteztük. Itt
ereszkednünk kellett volna, de sajnos nem ezt tettük, hanem folytattuk a
szintgörbén az utunkat. Az irány jó volt, csak a jól járható ösvény helyett egy
zergecsapáson küzdöttük át magunkat. A végén még az eső is jól eleredt,
pontosan egy sűrű törpefenyves közepében, ahol az esőköppenyeinket sem tudtuk
felvenni. Jól elázva értünk ki a jelzett ösvénybe, az eső esett szakadatlanul.
Lefele a kék háromszög jelzést követtük. Az eső nem állt el, végigkísért
Busteniig, villámlásokkal és dörgésekkel fűszerezve. Persze ekkor már
egyáltalán nem zavart, biztonságos helyen jártunk és esőköppenyeink is védtek.
Az Üvöltő-vízesés látogatását kihagytuk a szakadó eső miatt, de senki nem
bánta. Szerencsésen megérkeztünk Bustenibe és a megszokott helyünket
választottuk búcsúzásképpen. Nem is hittem volna milyen jól esik a fejünk fölé
szerelt elekromos rezsó melegítő sugárzása, nyár derekán.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése