Bucsecs: Fehér völgy - Légpárkány, jan 12

Január 12-én vasárnap, öten indultunk Busteniből az Alpin menedékháztól (900 m / 6,20 h). Fejlámpák fényénél szaporán lépkedtünk felfele. Az idő enyhén borús volt, de jelenleg nem takarta felhő a hegyet. A szokatlanul meleg inkább egy októberi kirándulásra emlékeztetett, a hónak se híre se hamva.

A Kostila-tisztás felé követtük egy darabon a piros háromszög jelzést, majd letértünk erről és a Fehér-völgy irányába egyre komolyabban emelkedtünk. Amire elértük a völgy beszállási pontját (La Verdeata), teljesen kivilágosodott (1500 m / 7,50 – 8,10 h). Felfele pásztázva a völgyet szemünkkel, láthattuk, hogy az időjárás kezd romlani, a felső régiókban havazott. Ezt hamarosan a saját bőrünkön is tapasztaltuk, igaz rövid időre.

Pihenő és falatozás után nekikezdtünk a Fehér-völgy kimászásához. Vékony és kemény hóréteg húzódott végig a völgy alján. Jól látszott, hogy e tájon sem havazott komolyan már nagyon rég. Könnyedén haladtunk felfele, többnyire a kiálló sziklák száraz felületét vettük igénybe és ennek köszönhetően komolyabb megerőltetés nem volt szükséges. A hóban voltak régi nyomok, amelyek sokszor lépcsőül szolgáltak felfele menetelésünkben. Az egész völgy hosszában a viszonylag komolyabb próbát a nagy szöktető kimászása jelentette. A jó fogások és lépések, illetve az útvonal helyes követése jelentősen megkönnyítette ennek leküzdését.

A nagy szöktető fölött egy picit nőtt a terep dőlésszöge és egyre inkább havas terepen is jártunk. A jégcsákány segítségét igénybe vettük, azonban a hágóvasra nem volt szükség. Ezen a szakaszon romlott az időjárás, ködbe borult a táj és gyengén havazott is. Igaz ez nem tartott sokáig és mielőtt kiértünk volna a völgyből ismét kitisztult és a Nap is kisütött. Észrevettük a platón a szél „játékát”, ezért közvetlenül a völgyből való kijutás előtt pihenőt tartottunk (2300 m / 11,00 – 11,15 h). Teázás közben egy nagy csoport zergét figyelhettünk meg, ahogyan nyugalomban legelésztek a Kostila oldalán.

Jó ötlet volt a plató alatti megállás, hiszen kilépve a sík terepre egyből éreztük a szél hatását. Nagy erővel fújt és pont szembe. Észak irányt követtük a piros kereszt jelzésen, amely az Omu-csúcs felé vezet. A roppant haragos szél kissé megnehezítette előrehaladásunkat a máskor nagyon egyszerű terepen. A szél ezt az apró jeges havat sodorta erőteljesen az arcunkba, úgyhogy jóformán amíg a Kostila-csúcs mellé értünk, addig a földet néztük menés közben. Itt aztán menetirányunk megváltozott kelet felé és a szelet már sokkal egyszerűbben tűrtük el. Megtaláltuk a Gelepeanu-kéményen való lemenetelt, ahol megkezdtük az ereszkedést (2430 m / 12,30 h).

A szél még kettőt-hármat taszított rajtunk, mintha rendesen zavart volna le a hegyről. Aztán a Gelepeanu-kéményben lemenet, jóval csökkent az ereje. A havas és meredek terepen kiálló száraz sziklák kandikáltak ki. Ezekre igyekeztünk rálépni, mivel másutt eléggé jeges is volt. A hágóvasat nem vettük elé mivel rövid ez a szakasz és továbbá a Fehér-völgy gerincen többnyire száraz sziklásterepet véltünk felfedezni. Óvatosan megérkeztünk a Kostila-övre, majd folytattuk utunkat lefele a Fehér-völgy gerincen. A vibram talpú bakancsok nagyon jól fogtak a sziklán, a Nap is kisütött és a szél sem zavart annyira. Nem siettünk egyáltalán, sok szünetet iktattunk be, csodálni a tájat és fényképezni. A Légpárkány feletti szakasz okozott némi nehézséget, egy meredek szakaszon való lemászás volt a kulcspont. Rappelszeget is véltünk felfedezni, persze kötél segítségével sokkal könnyebben ment volna. Mivel ez nem volt, így ezen a szakaszon extra adrenalin adagot „pumpáltunk” magunkba. Szerencsésen megérkeztünk a Légpárkány felső feléhez.

A párkányon végigsétáltunk, egyáltalán semmi akadályba nem ütköztünk. A párkány alsó részén levő kilátóhelynél megpihentünk és csodálhattuk teljes nagyságában a Fehér-völgy impozáns falát (2100 m / 13,30 – 13,45 h).

Ezekután megkezdtük az ereszkedést. Itt a felső régióban kemény havat is kaptunk, biztonság kedvéért hamarosan fel is húztuk hágóvasainkat. Különös gondot nem okozott az útszakasz, persze köztudott, hogy a sziklás terepen való ereszkedés több odafigyelést igényel. De a nehezebb helyeken láncok is vannak kifeszítve, ezek jelentősen megkönnyítették dolgunkat. A Leshelynél (La Panda) lekapcsoltuk hágóvasainkat, hiszen innen erdei ereszkedő következett. Egyre gyorsabban haladtunk, igaz az ösvény néhol jeges volt, erre nagyon oda kellett figyelni. Aztán hova tovább ahogyan szélesedett az ösvényünk, egyre egyszerűsödtek és fogytak a jeges szakaszok is, mindaddig amíg le nem értünk Bustenibe, ahol várt ránk a kellemes őszi időjárás (900 m / 17,10 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.715248685166823.1073741850.100000450948657&type=1&l=91b4906bfa

Bucsecs: Fehér völgy - Légpárkány, jan 12

Kedves túrázók!

Nem hittem volna valaha, hogy január közepén egy túrát kell módosítsak a hó hiánya miatt. Az eredeti programban a hágóvas és a jégcsákány kipróbálása szerepelt volna, kezdő téli túrázók számára a Bucsecs hegységbeli Fehér-völgyben. A nagyon kevés hó miatt ezt elhalasszuk március-április környékére. Helyette szintén a Fehér-völgyet keressük fel és lefele a Légpárkányon jövünk. Ez a túra azonban tapasztalt túrázóknak ajánlott. Íme az infók:

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya január 12-én, vasárnap magashegyi túrát szervez tapasztalt turisták számára a Bucsecs-hegységben. Busteniből az Alpin menedékháztól indulunk, a Fehér-völgyön megyünk fel, majd a Kostila-platót érintve a Légpárkányon jövünk vissza a kiindulási pontunkhoz.
Felszerelés: mivel jeges részek bizonyosan lesznek ezért szükséges a jégcsákány és a hágóvas. Ezen kívül fejlámpa, hegymászó sisak, meleg öltözék és egy napra kaja.
Indulás: január 12 vasárnap reggel 5 órakor a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól.
Túra időtartama: 10-11 óra.
Szintkülönbség: 1500 m fel, ugyanannyi le.
A túra nem jelzett ösvényen zajlik, ezért olyan tapasztalt turisták jelentkezhetnek akik jártak hasonló helyeken.
Érdeklődni és jelentkezni a 0745-058179-es telefonon, Facebookon, vagy email-en (gl_zsolt@yahoo.com)

Köszönettel, Laci

Királykő: Calinet- és Ablakos sziklavölgyek, jan 3

2014 január 3-án a Királykőt vettük célpontul, pontosabban a Calinet-sziklavölgyön való kimászást és az Ablakos-sziklavölgyön való beereszkedést. Négyen indultunk tehát a Plaiul Foii-tól a fejlámpák fényénél (849 m / 6,40 h). A völgyben még hűvös volt, de ahogyan haladtunk felfele, egyre jobban emelkedett a hőmérséklet is. A hónak nyoma sem volt, mintha egy kellemes őszi kiránduláson vettünk volna részt. Persze nálunk volt a teljes téli felszerelés, mivel nem kockáztathattunk a sziklavölgyekben. Gyors iramban haladtunk a Sárga Fal felé, én a műanyagbakancsokkal a lábamon alig tudtam a lépést tartani a fiúkkal. A Sárga Fal alatti kőfolyáson másztunk ki, majd egy ugrató után ismét kényelmesebb, de meredek terepre kerültünk. Hamarosan a Reménység-menedékhely mellett pihenhettünk és falatoztunk (1680 m / 8,20 – 8,45 h). Beöltöztünk a sziklamászó felszerelésbe és indultunk is tovább.

A Közép-övet követtük a Vaslétrán keresztül a Calinet-völgyig. A völgyben volt némi hó, de egyáltalán nem szükségeltetett  a hágóvasak és a jégcsákányok használata. A szöktetők tiszta szárazak voltak, csupasz kézzel simán lehetett mászni az enyhe időjárásnak köszönhetően. A legnagyobb szöktető, amely 30 m magas azt Szeró és Zsombi kötéllel kimászták a direkt útvonalon. Mi ketten Lacival jobbról kerültük szabadmászásban, de jóval kényelmesebb fogásokkal. A kisebb szöktetők nem okoztak különösebb akadályt, a haladási időnkből sem veszítettünk semmit. A főgerincre kiérve kényeztettük magunkat a Nap sugaraival, falatoztunk, pihentünk (2130 m / 11,30 – 12,30 h).

A pihenő után röviden folytattuk utunkat észak felé a gerincen, majd ismét egy sziklavölgyet vettünk célba lefele. Egy meredek ereszkedő következett, majd egy harántozás. Ezek után értük el az Ablakos-sziklavölgy felső részét. Itt az ereszkedésünk a kőfolyáson inkább a guruláshoz hasonlított. Mintha csapágygolyók lettek volna felszerelve a bakancsaink talpára. Aztán hamarosan elértük az „ablakot”, amelyen átbújtunk. Erről kapta a völgy a nevét. Öt szöktető következett lefele irányban. Az első három nem tűnt nehéznek, szabadon ereszkedtünk. Majd az utolsó két ugratón a kötél segítségét is igénybe vettük, ha már nálunk volt. Így gondok nélkül elértük ismét a Közép-övet és a közelben található Reménység menedékhelyet. Elpakoltuk a felszereléseket, pihentünk és falatoztunk (1680 m / 14,30 -  15,15 h). Innen már egy gyors ereszkedő után hamarosan visszatértünk a Plaiul Foii-hoz ahol autónk várt (849 m / 16,30 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.709905839034441.1073741849.100000450948657&type=1&l=16246e0d04